Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-01 / 8233. szám
Pénzügyi Szemle, 1992.febr.-márc. üzleti döntésekre van szükség. Olyan légkörben. amikor a bankokat különböző helyről támadások érik. hogy nem támogatják kellőképpen a privatizációt, lassítják az átalakulást, igen nehéz higgadtan dolgozm. Egyelőre a pénzintézeti törvény azt teszi lehetővé, hogy a tervezett részvényvásárlás 50 százalékára nyújtsanak hitelt a kereskedelmi bankok. Ám manapság olyan elképzelés van formálódóban, ami szennt ezt a plafont 75 százalékra emelnék fel. Ez azt jelenti, hogy csupán 25 százalékos saját erőre lenne szükség egy jelentős vállalkozás megvásárlásához. Ilyen esetben a kockázat negyedét viselné a vállalkozó, háromnegyedét a bankrendszer. A túlzón kockázatvállalás azonban a nemzetgazdaság egészére kihathat. A bankok ugyanis mások pénzét kockáztatják folyamatosan, s ha többen egy időben nem tudják; visszafizetni tartozásaikat, az beláthatatlan folyamatot indít el. A túlzott kockázatvállalás károsan hathat a pénzintézetek jövedelmezőségére is. Ez pedig egyáltalán nem mindég) akkor, ha a kereskedelmi bankok privatizálására gondolunk. Szakmai szempontból vizsgálva a dolgokat. az történik ugyanis, hogy a vállalkozó kedvezményes hitelből részvényt vásárol. s a kölcsön fedezetévé pedig az értékpapír válik. A részvények értéké - közismerten - változhat. Ismerve a magyarországi fejletlen tőkepiacot. elképzelhető, hogy a túlkínálat erősen lelassítja az árfolyamokat. De érdemes egy kicsit historizálni is. Az Egyesült Államokban az 1929—33-as nagy válság azért robbant ki. men az ortani spekulánsok hitelből vásároltak értékpapírokat, s amikor nem tudták többért eladni, mint amennyiért megvették, egyszerre nagyon sokan dobták a piacra a részvényeket. Az árfolyamok zuhanásszerűen csökkentek, s így a hitelek fedezete pillanatok alatt elolvadt. Ez a folyamat maga alá temette nagyon rövid idő alatt a bankrendszert, s ezt elkerülendő, szigorították a szabályozást a legliberálisabb piacgazdaságban is. Csökkentheti a barkók kockázatát a régóta sürgeten Garancia Alap. amelyet privatizációs bevételekből képeznének. Ám még így is igen nagy felelősség hárul a pénzintézeti szektorra. Főleg hogy nemcsak a bankok privatizálnak, hanem a bankokat is privatizálni fogják. A pénzintézeti törvény ugyanis kötelezi az államot 1997-ig 25 százalékra csökkentse részarányát a kereskedelmi bankokban. A kétszintű bankrendszer kialakí' tásakor az új pénzintézetek meglehetősen szerény tőkeellátottsággal láthattak munkához. viszont megerősítenék a korábbi döntéseket megtestesítő portfoliót. Az úgynevezen nagybankokban az öröklött kétéves kinnlevőségek ügyét csak részben sikerült rendezni azzal, hogy azok felére a magyar állam 10.5 milliárd forint értékben garanciát vállalt. Továbbra is meglehetősen sok kockázatos hitellel rendelkeznek a pénzintézetek, ami - a jelenlegi pénzintézeti törvény szerint - növeli tartalékolási kötelezenségüket. és csökkenti jövedelmezőségüket. Az esetleges gyors privatizáció a bankok esetében azt jelentené, hogy az állami tulajdonban lev ő papírokat olcsón, jóval névérték alatt lehetne eladni. A Bankfelügyeletnek azért az a véleménye - mondona dr. Botos Katalin hogy érdemes megfontolni: mennyivel lehetne drágábban értékesíteni a feljavított pénzintézeteket. Ha több bevételhez juthat az állam, mint amennyit a bankok feljavítására fordított, akkor ennek megfelelően kell időzíteni a privatizációt. Az Elnökasszony úgy vélekedett, hogy a kereskedelmi bankok privatizációjához mindenképpen stratégiai partnereket kell keresni. Azt a Bankfelügyelet semmiképpen sem tartaná szerencsésnek, ha a pénzintézeti részvények, vállalatok, vállalkozók kezébe kerülnének. Ha ugyanis ismét vállalatok lesznek a bankok tulajdonosai, akkor arra ösztönzik a pénzintézeteket, hosy a tulajdonosok vállalkozásainak nyújtsanak hiteleket. Holott a bankrendszer feladata az - és az ország érdeke is azt kívánja -, hogy szigorúan vett gazdaságossági megfontolások szerint történjen a hitelezés. Csakis ebben az esetben áramlik a tőke a legmegfelelőbb helyekre. így emelkedik az átlagos hatékonyság. Köszönöm a beszélgetést! Pichler Ferenc
