Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-13 / 8240. szám
168 Óra, 1992.ápr.7 (f Ellenzékbe kerülhet az MDF? Politikai félidő Az SZDSZ még a parlamentből is kikerülhet A politikusok szeretik cselekedeteiket úgy is igazolni, hogy azt mondják: ezt vagy azt a nép nevében teszik. Ez azonban nem biztos, hogy szerencsés, még választási kampány idején sem. Már csak azért sem, mert Európának ebben a felében megannyi gonoszságot követtek el a népakaratra hivatkozva. Az utóbbi napokban többek között ez is szóba került a Magyar Hírlapban, ahol kölcsönös értékelések láttak napvilágot az MDF és az SZDSZ helyzetéről. A vita két főszereplőjével, Debreczeni Józseffel, a Demokrata Fórum képviselőjével és Bauer Tamással, a szabad demokraták szakértőjével beszélgetett munkatársunk, Farkas Zoltán. I- Bauer Tamás a következőket úja a kormány két évéről: „Az Antall-kormány nem használta ki a kedvező történelmi feltételeket. és a magyar nép modem kori történetének legnagyobb csalódását élte át az elmúlt két évbe- “ Debreczeni József mit szólt ehhez a megállapításhoz? DEBRECZENI JÓZSEF: Nos. föl lehetne sorolni, milyen rettenetes csalódásokat élt át a magyar nép modem kori történetében, mondjuk a 20. században. Én egyébként is végletesnek ítélem az ilyen megállapításokat. Úgy vélem, az Antall-kormányt ért kritikák a legtöbb esetben olyannyira szélsőségesek vagy sarkítottak - és iiyen értelemben megalapozatlannak mondhatók hogy igazán nehéz is vitatkozni velük. Kissé általánosabban azt kell mondanom: természetesen mindkét fél részéről jellemző, hogy az egymással szemben megfogalmazott kritika rendkívül sarkos és túlzó. Ki merem jelenteni, hogy az MDF szélsőségesebb körei részéről megfogalmazódó kritikák és például a Bauer Tamás által megfogalmazott kritika között nincsen alapvető különbség: mind a kettő túlzó, mind a kettő megalapozatlan. Legfeljebb Csurkáék részéről rusztikusabb módon fogalmazódnak meg az SZDSZ-szel szembeni kritikák. míg Bauer Tamás részéről - illetve az ő köreiből - sokkal intellektuálisabb színvonalon. BAUER TAMÁS: Én azt hiszem, hogy az a bírálat, amelyet az Antall-kormány két évéről adtam, nagyon tisztességes és visszafogott bírálat. A magyar kormányt, az Antallkormányt nem tettem felelőssé azért, amit örökölt, nem tettem szemrehányást a munkanélküliségért. az inflációén, a termelés visszaeséséért, holott Nyugat-Európában egy-egy választási kampány során vagy a pártok egymás közti viszonyában gyakran előfordul, hogy egy ellenzéki párt olyasmiért is szemrehányásokkal illeti a kormánypártot, ami igazából a külső körülményeknek vagy hasonlóknak tulajdonítható. Amivel én ebben a | cikkben foglalkozom, egyedül az. hogy mit tett és mit nem tett az adott ügyekben a kor! mány. Nem azt kifogásolom, és nem azért bírálom a kormányt, hogy Magyarországon mekkora a munkanélküliség, hanem azért, hogy mit tett a munkanélküliség ügyében. Nem azért bírálom a kormányt, hogy csökkent a termelés, vagy mekkora az infláció, hanem, hogy mit tett a kormány azért, hogy hosszabb tavon - a tulajdonviszonyok átalakításával, az államháztartás reformjával, a költségvetési struktúra átalakításával - megteremtse annak a feltételeit, hogy két-három-négy-öt éves távlatban már megváltozhassék ez a helyzet. Azt kifogásolom, hogy e téren a kormány sokkal kevesebbet tett, mint amennyit ebben az időszakban tenni lehetett volna. I- Természetesen a szerző szíve joga írása hangnemét olyannak tartam, amilyennek. Ám feltétlen kelléke-e egy ilyen irásmőuek, hogy olyan megállapítások legyenek benne, mint amilyen a riport kezdetén idézett? Vagyis hogy a magyar nép modern kori történetének legnagyobb csalódását éljük meg, vagy hogy ez a kormány nem volt rosszabb, mint a megelőző évtizedek kommunista kormányai, de jobb sem? D. J.: És hogy a demokrácia becsületét is mintegy eljátszotta... ■ - Amiről külön kellene még beszélni... B. T.: Egy publicisztikai jellegű írásban, egy politikai publicisztikában ezek szokványos kifejezések, és azt gondolom, hogy ezek a kifejezések összhangban vannak az-
