Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-13 / 8240. szám
168 Óra, 1992.ápr.7 12-zal amit az egész írásban elmondok. És összhangban vannak azzal is. amit a magyar közvélemény nap mint nap megel. (Párt)áJ|ami hatalom? !- Mi az, ami miatt Debreceni József ennyire szélsőségesnek és igaztalannak találja Bauer Tamás fölvetéseit? A részletekkel van baja vagy az egésszel? D. J.: A részletekből összeálló egésszel. Egyébként természetesen nem vitatom el az ellenzék és Bauer Tamás azon jogát, hogy élesen bírálja a kormányt.. Ez csakugyan szokásos a demokráciákban.' Én csupán azzal a jogommal éltem, hogy ezen éles bírálat egyoldalusagaira rámutassak égy válaszcikkben. Ha a részletekbe akarunk menni: elsősoiban az olyan kitételek ellen tiltakozom, amelyek úgy állítják be ezt a kormányt, mint amely a pártállami hatalom restaurációjára és egy új ideológiai hegemónia megteremtésére törekszik, s amelynek ez irányba mutató lépései vannak. A gazdaságpolitikai lépéseiről például nem azt mondja Bauer Tamás, hogy rossz, hiányos, nem eleg megalapozott a kormány privatizációs stratégiája. hanem azt, hogy nincs neki. 8. T.: Azt hiszem, amióta megírtam ezt a cikket, valami változott ebben a kérdésben. 1- Hirom-oégy nap alatt? így fölgyorsultak volna az esemenyek? B. T.: Nem. ez néhány hét alatt történt. És azóta megismerkedhettem azokkal a kormány-elö:er]esztesekkel. törvénytervezetekkel, amelyeket a privatizációval kapcsolatban a kormány benvújtott. Ma már megállapítható, hogy most nar valóban van stratégiája a kormánynak. Ne \ezetesen: az állami tulajdon fenntartásának a -tratégiája. Elhangzott a parlamentben, hogy a kormány egy 25-30 százalékos állami tulajdont akar fenntartani, a stratégiai ágazatok állami tuaidonat akarja fenntartani. Ez valóban stratégia. Ez nem a szociális piacgazdaság stratégiája, ez egy egészen más stratégia. Ez egy duális gazdaság stratégiája, ahol a gazdasag - hogy úgy mondjam - parancsnoki magaslatai (és ez a kiiejezés nem a szociális piacgazdaság, hanem a lenini NÉP ideológusától származik), a stratégiai ágazatok maradnak állami kézben. Ez a stratégiája a kormánynak, amit most már ismerek. Illetve hogy a periferikus területek azok, ahol a magángazdaság érvényesülhet. Ilyen értelemben most már korrigálnom kell. amit utam. I- Debreceni József ezt a korrekciót sem fogja valószínűleg megköszönő... P. J.: Természetesen, bár én nem vagyok közgazdász, mint Bauer Tamás. Annyit azonban tudok, hogy az összes piacgazdaságban bizonyos ágazatok állami tulajdonban vannak. Nem tudom most pontosan megmondani, hogy például a francia gazdaságban mekkora az állami tulajdon aránya, de attól tartok, legalább ekkora, mint amekkora a magyar kormány terveiben szerepel. Angliában is a'közelmúltban ment végbe a thatcheri program eredményeképpen az a privatizáció, amelynek nyomán csökkent az állami tulajdon hányada az angol gazdaságban. B. T.: Ez az összes piacgazdaságra vonatkozó állítás tévedés. Más piacgazdaság van ugyanis az Egyesült Államokban, mint Németországban. Svájcban vagy akár Svédországban. A szűkén vett gazdaságban, a termelő szférában az állami tulajdon minimális, vagy nem is létezik. De hát meg lehet célozni azt az állapotot is, amit Ausztria alakított ki, kényszerből, a második világháború után, és amitől szintén szabadulni kíván - de nem ez a szociális piacgazdaság modellje. D. J.: Itt vagyunk Ausztria szomszédságában, és itt, Közép-Kelet-Európában bizonyos kényszerek érvényesülnek. Tehát azt tudom, hogy az amerikai típusú tulajdonszerkezet a közeljövőben egyetlen kormány számára sem célozható meg reálisan. I- Azok után, hogy Debreczen József az egészet nem fogadja et a részletekben aligha talál olyan pontokat, amelyekkel egyetértene. OI végre Magyar HírUp-beti válaszában pontról pontra visszautasítja Bauer Tamé> fölvetéseit Vagy ilyenkor már nem is érdekes, hogy a má- a sík mit állít? D. J.: Hogyne lenne érdekes. Csak én - természetesen - arra törekedtem, hogy helyre tegyem Bauer Tamás cikkének a nyilvánvaló megalapozatlanságait és az ellentmondásokat. Egyébként - amint azt cikkemben is írom- az a véleményem, hogy ez nem igazán vitacikk, nem tudományos alapozottságú dolgozat hanem elsősorban politikai célokat szolgáló politikai röpirat. B. T.: Természetesen, hiszen nem a Közgazdasági Szemlében jelent meg ez az írás, hanem a Magyar Hírlapban... Népszerűtlenségi vetélkedő. ■ - Tehát annak szánta? B. T.: Tehát politikai röpiratnak mondható. I- És Debreczeoi József minek szánta az SZDSZ hanyatlásáról irt írást amelyben szinten elég szigorúan fogaknaz? Az áD benne ugyanis, hogy az SZDSZ hanyatlásának az az oka, bogy hazugságra épült: Jús politikai súlyú, ideológiai elitpártból a kormányhatalomra nagy eséllyel pályázó tőmegpárttá transzformálta magit'1 az SZDSZ. És ez a hazugság üt vissza, mi több, annyira vissza fog ütni. hogy a következő választásokon az SZDSZ a 4 százalékért tehát a parlamentbe kerülésért fog küzdeni. Remélem. jól interpretálom az írás lényegét? D. J.: Talán az én fogalmazásom kevésbé sarkos. Azt inam. hogy a bibéi mondás - nevezetesen, hogy a politikában nem lehet hazudni - eszembe juttatja SZDSZ politikáját. Egyébként csakugyan úgy gondolom, hogy az SZDSZ eredeti szellemiségével ellentétbe került az a politikai gyakorlat amit később - a népszavazás és a választási kampány során - folytatott és aminek következtében egy. a kormányhatalom közelébe jutó néppántá nőtte ki magát Ennek az ellentmondásnak most szemmel látható, nyilvánvaló jelei vannak. ■ - Melyek volnának ezek? D. J.: Például a képviselők átülése más frakciókba. ami az SZDSZ-t sújtja a leginkább. Például a párt népszerűségének rohamos hanyatlása a két választás közötti időszakban. Egy olyan időszakban, amikor csakugyan népszerűtlen a kormány, akkor a legnagyoub ellenzéki párt még népszerűtlenebb. Ez - azt hiszem - olyan súlyos politikai vereség az SZDSZ számára, amit nemigen lehet menteni és magyarázni. S- Bauer Tamas mit fogad el ebből a kritikából? merve mindabból, ami a teljes szövegben megjelent? B. T.: Mindenekelőtt elfogadom a közvélemény-kutatási tényt mert nekünk nem szokásunk, hogy a közvélemény-kutatásokat megkérdőjelezzük. ha azok kedveződének számunkra. Engem Debreczeni József cikke alapjában véve megnyugtatott Megnyugtatott mert az, hogy Debreczeni József ma is ilyen vehemensen támadja az SZDSZ-t, azt mutatja, hogy az MDF egyik jeles politikusa - és nem ő az egyetlen - ma is az SZDSZ-t tekinti a legfontosabb politikai ellenfélnek, és ma is az SZDSZ-től tan, főleg akkor, amikor az a kérdés merül föl, hogy a következő választások után is meg tudja-e tartani a szerepét ez a kormány. Na most ami a Debreczeni-féle cikk egész gondolatmenetét illeti, azt nem érzem rr egalapoőottnak. A cikk központi gondolata ugyanis az, hogy az SZDSZ által képviselt eszmeiség Magyarországon csak egy szűk körnek az eszmeisége, illetve hogy egy tévedés, egy véletlen, egy csalás következménye volt, hogy az SZDSZ nagy párt tudott lenni, illetve hogy szükségszerű, hogy kis párttá váljon az SZDSZ. Ebben az érvelésben logikai hibát látok. Nevezetesen: az SZDSZ nem egyedül képviseli Magyarországou ezt az eszmeiséget, hanem egy másik, hasonló eszmeiségü párttal, a Fidesszel együtt.
