Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-08 / 8238. szám

Magyar Hírlap, 1992.ápr.3.

u

Beszélgetés Király Károllyal, aki lemondott szenátort mandátumáról

Az RMDSZ képtelen a politikai pluralitásra

Az RMDSZ politikai válságban van — vonja le lesújtó következtetését Király Károly a romániai magyarság szervezetének helyzetét elemezve. A szenátusi mandátumát odahagyó politikus az erkölcs felől vizsgálja a politikai szereplést, és úgy látja, hogy a kultúra nevében éppen kultúrszemélyiségek követik el a legnagyobb visszaéléseket. Király Károllyal romániai kollégánk készítette az interjút, amelyet rövidítve, de a kényes válaszokat meg nem kerülve közlünk.

— A kultúra befolyásolja-e a politikát, vagy a politika a kultúrát?

— Művelt, széles látókörű emberek képesek a napi állampolitika erőszakos asszimilációs igényeinek megfelelően semmibe venni a komplex, lelki és tudati, nyelvi és kulturális identitás, az emberi személyiség pszichológiai szféráiba tartozó kérdéseket. Az én képzeteim szerint az ilyen mentalitás nem egyezik sem a kultúráról, sem a kereszténységről kialakított fogalomrendszerünkkel. A primitív ösztönökre ható nacionalista befolyás feléleszti a racionális tudat által háttérbe szorított törzsi ösztönöket, azok kép- és ideavilágát. Kultúráról beszélünk? A Vatra Romaneasca kulturális szervezet, de létrejötte óta nem szervezett egyetlen olyan kulturális rendezvényt sem, amely a román nép eredeti, hagyományos kulturális értékeit gazdagította volna.

— Mondhatjuk, hogy a nacionalista értelmiségiek ráerőltetik ambiciózus elképzeléseiket a népi kultúra előadóművészeire, hogy általuk bevéssék eszméiket a nemzeti kultúra vérkeringésébe, és annak nevében folytassák a más nemzetek kultúrája elleni politikai hadjárataikat?

— Igen, a kultúra fogalmát arra használják fel, hogy állítólag saját kultúrájuk érdekében más népek kultúrájának hatásterületét felégessék, alkotásait és emlékműveit lerombolják, megcsonkítsák és tönkretegyék. És mindezt olyan személyek rendezésében, akik ténylegesen kultúrszemélyiségnek számítanak saját néprétegeik tudatában. A nacionalizmus úgy kerül szimbiózisba a humanista kultúrával, hogy egy bizonyos nép kulturális személyiségei hagyják magukat befolyásolni a nacionalista propagandától, és nép-nemzeti kultúrájuk értékeit inkább 'ánőak partikuláris jegyeiben vélik felfedezni, semmint az egyetemes értékeket hordozó jegyeiben. Tudatukban összekeverik a kultúra fogalmát a folklór képzetével. Innen már csak egy lépés van odáig, hogy a nemzeti köztudatban — például — a díszesebb népi öltözet magasabb szintű kultúrahordozó népet jelentsen. De menjünk vissza a politikához. Megfigyeltem, hogy a legvadabb nacionalisták legtöbbször épp a nem „tiszta nemzetű” politikusok soraiból kerülnek ki. Ha egy nemzetállamban egy vegyes nemzeti származású egyén politikai pályára lép, észleli, hogy bármilyen normális emberi tévedését lojalitáshiánynak tekintik. Erre ő a legvadabb nacionalista eszmék hangoztatásával fogja bizonyítani politikai „tisztességét”. Nálunk nagyon gyakori ez, de persze a szélsőségesek tábora nem kimondottan az ilyenekből tevődik össze.Ami a politikai hatalom átmentését illeti, teljes felelősséggel állíthatom, hogy ebben az országban az igazi hatalom továbbra is a Securitate. Ez, mint egy láthatatlan pókháló, átszövi az egész országot. Az egész ellenőrző-zsaroló rendszert újraolajozták. Sajnos közöttünk is elég sokan vannak, akiket régi gazdáik újra beépítettek.

— Mennyiben hibás személyesen az RMDSZ jelenlegi elnöke, Domokos Géza abban, hogy a mindanynyiunk által, de különösen ön és Szőcs Géza által igényelt RMDSZ- tisztulási folyamat még mindig nem indulhatott meg?

— Ahogy telik az idő, Domokos Géza tevékenysége az RMDSZ élén egyre károsabb. Nem azt mondom, hogy mindaz, amit ő tesz, helytelen, de egyre nagyobb hibákat követ el az utóbbi időben. Sajnos ő mindig másodrendű központi pártaktivista volt, és1 elvakulásíg munkál benne a vágy,

hogy első számú aktivista legyen. Ezért a kellő központi információk birtokában már az első napon megalapította az RMDSZ-t, és az akkor még csak Bukarestben kiadott országos lapokban, a rádión és a tévén keresztül kifejtett propagandával elérte, hogy ez legyen a változások utáni magyarság első számú szervezete, holott akkor már a magyarlakta részeken is megindult a szerveződés. De a bukarestiek nem tárgyaltak velük, kisajátították a programot is. Domokos mindjárt meg is választatta magát a szervezet elnökének. Hiába hívtuk Sütő Andrással, hogy jöjjön le velünk tárgyalni Marosvásárhelyre. Ma már biztos vagyok benne, hogy emberi gyarlóságából szervezte meg az erdélyiek meghallgatása nélkül az RMDSZ-t. Félt, hogy az ő nevét megint csak a másoké után fogják emlegetni. De az igazi ok, amiért a ránk nézve káros következményekkel járó hibáit elköveti, az a Ion Diescuval szembeni, régi alárendeltségi viszonyának a felszámolatlansága. Domokos Géza nem tud soha igazából ellentmondani Ion Iliescunak.

— Lehet ezt szervilizmusnak nevezni?

— Ez egy összetett pszichológiai állapot következménye, amiben arányosan keveredik szervilizmus, kishitűség és kisebbségi érzés. Alárendelődési hajlamát először 1990. január végén észleltem, amikor Domokos Géza felhívott azzal a hírrel, hogy ők Tőkés Lászlóval kilépnek a frontból, és kérdezte, hogy én velük tartok-e. Azt válaszoltam, hogy előbb tudni akarom, hogy miért kell kilépnem. .Azért, mert Iliescu leváltotta Pálfalvy Attilát a tanügyminisztérium éléről anélkül, hogy megkérdezett volna közülünk bárkit is, hogy helyesen teszi-e.” — Ez komoly ok — mondom—, de Diescuval beszéltél-e? — Épp ez a probléma — mondja —, két napja kérem, hogy fogadjon és nem akar fogadni. — Rendben van — mondom —, tájékozódni fogok, hogy mi történik, és vissza foglak hívni. — Akkor még a vásárhelyi lakásomra be volt szerelve az úgynevezett forróvonal. Mindjárt fel is hívtam Ion Iliescut, és mondtam neki, hogy Tőkés László Domokos Gézával együtt ki akar lépni a frontból, és én is ezen gon-