Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-08 / 8238. szám

Magyar Hírlap, 1992.ápr.3.

dolkozom. Iliescu meghökkent, és azt kérdezte, hogy mién. .Domokos Géza azt mondja, hogy két napja nem akarod fogadni. Légy szíves, fogadd, és ő megmondja, hogy miért akar kilépni. Én viszont nem értek egyet azzal, hogy Pálfalvy Attilát lecserélted, és felháborítónak találom azt a nyilatkozatodat, amelyet a magyar tannyelvű oktatással kapcsolatban tettél közre.” A lényeg itt az, hogy ezután mindjárt fogadta Domokos Gézát, és a kétórás tanácskozásuk után Domokos Géza letett a kilépésére vonatkozó elhatározásáról, Pálfalvyt viszont nem helyezték vissza, és a magyar oktatás egén tovább gyűltek a felhők. De szerkesztettek kettesben a nemzetiségek oktatásával kapcsolatos semmitmondó és ugyanakkor kétértelmű elnöki nyilatkozatot. Domokos belenyugodott a helyzet ilyetén megoldásába, és ez világosan bizonyítja, hogv neki nem annyira Pálfalvy Attila leváltása fájt, mint az. hogy Iliescu elnök ezt nem akarta vele megbeszélni, és nem fogadta őt két napig. Egyszer Domokos Géza azzal fogadott, hogy Iliescuék a frontot párttá akarják átszervezni, és ők ketten megegyeztek abban, hogy ennek én legyek a vezére. Megkérdeztem: „Te, Géza, eladtad a bőrömet Iliescunak anélkül, hogy engem megkérdeztél volna? És miből gondolod, hogy én kapható vagyok erre?” Azt válaszolta, hogy ebben semmi manőverezésről nincs szó, csak Iliescu nagyra értékeli az én szervezői képességeimet. Tudni kell, hogy az utóbbi időben Domokos Géza bejáratos volt Iliescu elnökhöz, anélkül hogy ezekről a találkozókról külön sajtókommünikék jelentek volna meg. Ez még nem lenne káros — mármint hogy valaki folyamatosan tárgyaljon az államelnökkel a mi problémáinkról —, amennyiben partnen viszony lenne közöttük. így azonban ő a kiszolgáltatott és a kiszolgáló, míg Iliescu a kenetteljes házigazda, aki kedves fölényével mindig leszereli őt.

— Valósnak bizonyulhat-e a feltevés, mely szerint a: RMDSZ a maga parlamenti jelenlétével csak legitimizálja a front háttérerőinek törekvéseit, hogy a politikai hatalmat gazdasági hatalommá alakítsák át?

— Határozottan igen. És ez az állapot rányomta bélyegét az RMDSZ-képviselők szereplésére, minden személyes sikerük ellenére is. Mert ha lehet is pozitívan értékelni általános parlamenti tevékenységüket. a romániai magyarság megmaradása szempontjából létfontosságú kérdésekben mindig, de mindig meghátráltunk a döntő pillanatokban. Igaz, ha kenyértörésre került volna sor, könnyen kettészakadhatott

volna az RMDSZ — mert a Domokos—Verestói-vonal körmeszakadtáig ragaszkodik a bukaresti parlamenti és az esetleges minisztériumi székekhez.

Nekem nincsenek ellenérzéseim Szőcs Gézával szemben, személyes tulajdonságait és tehetségét nagyra becsülöm, de végső soron, sajnos, ő is ezt az egyezkedő, meghátráló magatartást képviselte. Ha ezelőtt egy évvel még nagyon szerettem volna, hogy ő legyen az RMDSZ elnöke, ma csak azt mondhatom, hogy a két Géza közül egy harmadik kellene. Az RMDSZ vezetéséhez nem elég két alelnök és egy elnök. Egy ekkora nemzetiségiszervezetnek bővebb és bölcsebb vezetőségre lenne szüksége. Ám Sütő András tiszteletbeli elnökségét Domokos Géza már Nagyváradon elhárította 1990 elején. Hiszen ha Sütő András vagy Kányádi Sándor köztünk lenne, tudnák érvényesíteni eltérő véleményüket a Domokos—Verestói-vonallal szemben. Mert nekünk világosan ki kell mondanunk, hogy a romániai magyarság esetében nemcsak európai közügyről, hanem olyan össznemzeti ügyről van szó, amit nem szabad megalázkodó, kicsinyes politikai alkudozá> sokkal kompromittálni. Amíg Tőkés László a külföldet járja vagy a református egyház gondjaival bajlódik, Szőcs Géza nem tudja, hogyan ossza meg idejét Bukarest és Kolozsvár között. Ha valamibe bele próbál szólni, azonnal személyes konfliktust kerekítenek belőle, így inkább hallgat, és a romániai magyarság helyzete továbbra is a bukaresti frontos légkör egészségtelen hatása alatt marad.

— Ezek szerint ha Sütő András és Kányádi Sándor bekerültek volna a: RMDSZ vezetőségébe, sikerült volna idejében megtisztulnia az RMDSZ- nek? A Magyar Ifjúsági Szerkezetek Szövetségének IMISZSZJ tagjai inkább szóhoz juthattak volna?

— Ahogy én ismerem őket, biztosan állíthatom, hogy igen, De nem rajtunk múlott, hogy nem kaptak szerepet az RMDSZ-bcn, és ma már nem is vállalnának. Ami a MISZSZ- eseket illeti, a legtöbbjük jó politikusi kvalitásáról meg vagyok győződve, Ideje lenne mi- felszínre juttatni és vezetői felelősséggel megbízni ókét. Ott van például András Imre vagy Borbély Emő, aki nem is olyan fiatal, de az ő radikálisan erkölcsös magatartása, szívós józansága alapos politikai meggyőződésről tesz tanúságot. Sajnos Szőcs Géza őt sem védte meg. csakúgy, mint Csutak Istvánt és másokat sem. E hibája következtében is veszített, ugyanis azok, akik mindvégig támogatták, most háttérbe szorultak. Domokosék kifárasztották őket, és egy ideje már nem képesek Szócsőt támogatni.

— Meddig fogja az RMDSZ elfojtani a romániai magyarság radikálisabb erőit az egység nevében ?

— Ez az állapot sajnos, egyelőre nem számolható fel. Már a 2. kongresszuson mondtam Mag Péternek, hogy baj lesz abból, ha az elnökséget a kongresszus választja meg, és így kicsúszik annak a testületnek az el-i lenőrzése alól, amely pedig arra hivatott, hogy két kongresszus között i felülbírálja’az elnökség tevékenységét. A kot-ra, a helyi szervezetekből delegált — cserélődő — küldöttek t országos tanácsára gondolok. így a i rendkívüli kongresszust az elnökség | — nem tudni, melyik része — mink den további nélkül összehívhatta í előbb februárra, hogy azután május végére halassza azt. Még mindig az elnökség dönthet majd a parlamenti választások RMDSZ-képviselőjelöltek listáinak személyi összetételéről. Nyilvánvaló, hogy az RMDSZ-piramis csúcsán berendezkedett elnökség nem hajlandó magát alárendelni a szervezet demokratikus testületének. Ez nem lenne akkora baj. ha az elnökség nem lenne annyira megosztott, hogy végül mindig az érvényesül, amit Domokos Géza elnökként elrendel. így azután perdöntő kérdéseinkben nem születhetnek elnökségi, testületi határozatok. Ez történt a székelyföldi autonómia kérdésében is. Domokos Géza önhatalmúlag nyilatkozgatott Bukarestből, hogy elítéli a székelyautonómia kérdésének a felvetését, és elhatárolja magát az. RMDSZ elnöksége nevében. Holott | a kot Aradon azt hagyta jóvá, hogy a székelyföldi autonómia kérdésével az RMDSZ-nek mint jogosan felvetődő politikai igénnyel kell foglalkoznia, és ehhez meg kell keresni a legmegfelelőbb, célhoz vezető politikai eljárások stratégiáját. Azt viszont sem a kot, sem Katona Ádám nem mondta, hogy 1991 októberében Agyagfalván kiáltsuk ki a székelyek autonómiáját. Aki a kérdést ilyen megvilágításban feltálalta, maga Domokos Géza volt, aki mindegyre tiltakozgatott az ellen, amit senki nem akart elkövetni. Egy normális, demokratikusan felépített szervezetből ezzel automatikusan ki kellett volna zárnia magát. Ennek ellenére minden folytatódon a régiben, asszisztáltunk az alkotmányos jogfosztásunkhoz, miközben egyes képviselőink megdicsőültck hősies szereplésükkel. Az eredmény viszont (az alkotmány) ránk nézve a lehető legveszélyesebb, összegezésképpen, ha a román nucionalistáknak sikerült velünk szemben törvénycikkeket megszavaztatni, abban mi is ludasok vagyunk. Azért, mert felelőtlenül, hosszú távú cél