Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-08 / 8238. szám
Ring. 1992.ápr.1. ko dom pontosan, hogy mennyit, miután soha senki nem mérte föl, hogy hányadrészét. De a kint élő magyarok számát tekintve azért van egy olyan érzésem, hogy a hallgatóinknak a kisebbik részét vesztettük el. Viszont van egy nagyon jó eredmény: olyan hallgatókat is nyertünk, akik eddig azt sem tudták, hogy mi a világon vagyunk! Rengeteg telefont kapunk. Ahogy azt Te is tudod, van egy műsorunk hétvégén, pontosabban szombaton és vasárnap, amelynek keretében a hallgatók betelefonálhatnak a stúdiónkba. Ennek a műsornak a segítségével mi valamilyen úton-módon lemérhetjük, hogy körülbelül mi tetszik, vagy mi nem tetszik. Hozzávetőlegesen arra is Következtethetünk, hogy kik az új hallgatóink. Nagyon sokszor hallhatunk olyan telefonokat, hogy: „azt sem tudtuk eddig, nogy Önök a világon vannak, de most már örülünk, hogy magukra találtunk, mert mindennap hallgatom Önöket." Ez egy jó uolog! Új hang, új stílus az éterben- Megítélésünk szerint, a Magyar Rádió megítélése szerint egy ú) hang jelentkezett a hullámhosszainkon. Ennek az új hangnak az egyik megtestesítője, sőt, mondhatnám a legfőbb megtestesítője Varsa István. Érzékeli ezt? Varsa István főmunkatárs: - Igen, a visszajelzésekből érzékelem. Persze nem tudom pontosan, mit jelent az, hogy „új hang"... Zoli már utalt arra, hogy mi egy amerikai rádió vagyunk magyar nyelven. Úgy hiszem, talán sikerült kitapintanunk azt a hangvételt, amelyen keresztül magyar nyelven be tudjuk mutatni Amerikát. Horváth János: - Sok hall-* gatónk tett olyan megjegyzést. hogy olyan rádiót, illetve rádiós stílust hall tőlünk, ami Magyarországon nemhogy megszokott lenne, hanem egyenesen nem is létezik! Nem hiszem, hogy erről a talán valóban nagyon szokatlan stílusról ez egy negatív kommentár lenne. Sőt, ami ezt az értékelést illeti, mi nagyon is pozitívnak tartjuk, mert mi egy gyorsan pergő, élénk és sok zenével aláfestett műsort állítunk össze. Ha a hallgatónak ez új, ismerkedjenek meg az amerikai rádiós stílussal is.- Ti tehát vállaljátok ezt a feladatot. Nem próbáltatok Idomulni a magyar rádiós stílushoz? Következésképpen azt Is megkérdezem, hogy ismeritek a magyar rádiós stílust? Horváth János: - En azt hiszem, hogy mi valamennyien ismerjük a magyar rádiós stílust, hiszen közülünk nagyon sokan a Magyar Rádiótól jöttek ide! Tehát egyazon gyökérből származunk... így a magyar mentalitású rádiózás gyakorlatilag a vérünkben volt. Időközben, a hosszú évek során - ki mennyi évet töltött el itt, az Egyesült Államokban -, hozzászokott az itteni rádiós stílushoz. Nyilván mindenki, aki itt él, átél egy olyan életszakaszt, amikor a két stílus küzd benne egymással, aztán az a rádiós stilus győz, amelyik a jobb. Nekünk szent meggyőződésünk, hogy ez a jobb, hiszen mindenkinek kevés az ideje! Amit az amerikai rádió tesz, s amit mi is teszünk, az nem más, mint hogy rövid idő alatt minél több információt mondjunk el.- Varsa István, Te hitted volna azt valaha is, hogy műsorvezetőként, kommentátorként így fog hallatszani a hangod Magyarországon? Varsa István: - Az Amerika Hangja illusztris történetében az a tény, hogy ott vagyunk a Kossuth Rádió URH-hálózatán, valóban az első történelmi alkalom. De az az igazság, hogy én már a régebbi időkben is úgy ültem a mikrofon mögé, hogy tudtam: nem csak egy hallgatóm van, vagy lesz! V- Bocsáss meg a közbeszó•X'j, lósért, de emlékezetem szerint voít egy .Varsa Fan-klub"... " ‘Varsa István: - Nagyon megtisztelő számomra, hogy emlékszel rá... Úgy érzem, hogy ez a jelenlegi - egy új fejezet, egy új kihívás az életünkben. Én, amikor bemutatkoztam Magyarországon, azt mondtam, hogy leplezetlen önbizalommal várom a-bemutatkozást. Úgy éreztem, hogy mi itt tényleg kialakítottunk egy olyan stílust, amellyel a magyar hallgató, meggyőződésem szerint, nagyon hamar megbarátkozhat, és az Amerika Hangja Magyarországon hamar belopódzhat a hallgatók szivébe és fülébe. Úgy vélem, napjainkban ez történik. Amerikai módon, amerikai szemszögből — Ennek szívből öruendek. Ti az Amerika Hangjában adtok tényeket, híreket, beszéltek kultúráról, sőt zenét hallani adásaitokból... Mindezeken túl mi az a többlet, ami Amerika Hangjává teszi az Amerika Hangját? Rácz Zoltán: - Én azt hiszem, hogy a legnagyobb többlet, amit az Amerika Hangja képes és tud nyújtani, az, hogy az Amerika Hangja munkatársai sokkal jobban ismerik az Egyesült Államokat, mint bármelyik magyar rádióriporter a Kossuth Rádiótól, vagy bármelyik magyar rádióhallgató. Ha mi azt el tudjuk érni, hogy úgy mutassuk be az Egyesült Államokat, hogy a magyar rádióhallgató úgy érezze, mint hogyha itt lenne látogatóban, nos, akkor elértük a célunkat.- Tessék, Rácz Zoltán! Rácz Zoltán: - Amerikai módon, amerikai szemszögből mutatjuk be a világ eseményeit: persze, elsősorban az amerikai eseményeket. Ez az, amit - azt hiszem - senki más nem tud így megcsinálni. És úgy gondolom, az emberek nagyon is érdeklődnek az iránt, ami Amerikában • történik!- Természetesen az iránt is érdeklődnek. Hadd tegyek fel Varsa Istvánnak egy érdekfeszítő kérdést. Most már ugye egy világhatalom van: Amerika. Manapság Amerikára már sokkal Jobban odafigyelnek, mint eddig. Nem érzed úgy, hogy ez a tény az eddigieknél jóval nagyobb felelősséget ró reád? Varsa István: - Az nyilvánvaló, hogy ma jóval nagyobb a j felelősségünk, mint a múltban volt. Ezt mi is átérezzük, s ennek az átérzett felelősségnek a jegyében próbálunk olyan müsorpolitikát követni, és olyan műsort alkotni, amely nemcsak \ úgy mutatja be az Egyesült Álla- j mókát, mint politikai szuperha- j talmat, hanem mint egy olyan országot is, amely ország támogatja a magyarországi átalakulást, és érdeklődik az után, ami j ott történik. S ennek jegyében a ! hallgatót még inkább be kíván- | juk kapcsolru Amerika életébe...- Ha három kívánságotok teljesülhetne... Mit kívánná- < tok a jövőre7 Horváth János főszerkesztő: - Ha már kívánságról van szó, az lehet nagy... Minél előbb televízióra kerülni!- Rácz Zoltánnak mi a kívánsága? Rácz Zoltán vezető szerkesztő: - Azt, hogy minél több hallgatónk legyen!- És Varsa Istvánnak ml a i kívánsága? Varsa István főmunkatárs: - Én megmaradok rádiósnak, és adásidőt kívánok a j csúcsidőben... Minél több hallgatóval!
