Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-08 / 8238. szám
Magyar Hírlap, 1992.ápr.4. juk felkarolni, kiteljesíteni, s ezt a magyar társadalom tudja rólunk. Üzenem a magyarországi politikai erőknek: pártunkban történhet bármi, ízekre szedhetnek bennünket, mások már sehol sem lesznek, amikor mi még mindig itt leszünk. — Jól mondja, önöket ízekre szedik, és saját maguk is ízekre szedik magukat. Ön eddig — számomra talányos módon — mindvégig többes szám első személvben beszélt: mi kisgazdák. Mintha önökre az egység és a béke lenne jellemző. Mit kel! érteni ezen a szóhasználaton? — Azt, hogy a kisgazda-társadalomszemléletre építek, s ennek gyakran semmi köze sincs a tagkönyvhöz. Békésben több mint hatmillió aranykorona-értékben igényeltek vissza földet, ez pedig a teljes sikerrel azonos. Ha az úgynevezett politikakövető közvélemény többet tudna Békésről, Csongrádról, Bács-Kiskunról, Szolnokról. Hajdú-Biharról és általában a vidéki Magyarországról, érzékelné, hogy milyen erősek és életképesek a kisgazdaszemlélet gyökerei. Az emberek különbséget tudnak tenni a riasztó kirakat és a valódi tartalom között. „Fecseg a felszín, hallgat a mély.” Nincs bennem semmiféle félelem a jövőnk miatt. Vegyük pusztán ezt a hatmillió aranykoronás hátteret: ha majd ennek szerződéses biztonságot, vetőmagot, műtrágyát, vegyszert adunk, mégpedig úgy. hogy az árat csak a termény ellenértékéből vonjuk le, akkor jöhet oda akárki plakátot ragasztani. Majd meglátja, mi lesz az eredmény. Hallom, hogy Antall József ideadta nekem a Viharsarkot. Micsoda badarság! — Gondolom, arról azért nem támadhat vita, hogy a Viharsarokban ön nagyon otthon érzi magát... — Ezt nem tagadom, de ismét gondoljon a kisgazdák múltjára. A gazdasági világválság idején, 1930-ban békési programunk a kiutat jelentette. 1945 után Szeghalom adta a köztársasági elnököt Tildy Zoltán személyében; Szabó Árpád földművelésügyi miniszter mezőberényi illetőségű, B. Szabó István honvédelmi államminiszter békési, Gyöngyössy János külügyminiszter békéscsabai volt. Az a helyzet, hogy Békés, a Viharsarok még okozhat meglepetést az országnak. Tudjuk, hogyan kell tennünk a dolgunkat. Képviselő úr, a meglepetés számomra már most bekövetkezett. Ön fölrajzolta a hátteret, és mintha azt a sugallatot vélném hallani, hogy a meglepetés az ön személyével kapcsolatos. Felesleges lenne megkérdeznem, hogy készül-e valamire. Talán így jobb a kérdés: mire készül? — Mindenhez időre van szükség, és lassan eljön a cselekvés ideje. A koalíciós pártok és az ellenzékiek számára egyaránt a végéhez közeledik a tanulóidő. A jellemet eleve hagyjuk, szóljunk inkább a jellegről, amely nélkül politizálni hosszabb távon nem lehet. Akik csak lelkivilágot lobogtató szólamokra képesek, de arra nem, hogy a magyar állampolgárnak, a kisembernek valódi biztonságot, megélhetést garantáló programot kínáljanak, azok gyorsan hiteltelenné fognak válni. Ami engem illet, kérem, ne felejtkezzen meg arról az említett hatmillió aranykoronáról. A kárpótlásnál az emberek odafigyeltek arra, amit mondtunk szűkebb pátriámban. Az volt az első menet. A második: nem véletlenül pályáztam, s vettem át a gabonaforgalmi vállalat irányítását abban a környezetben. Békés megye a gabonatermelés, ezáltal pedig az állattartás lelke Magyarországon. Hatvanezer családnak szeretnék biztonságot és előrelépést nyújtó szerződést ajánlani, a terményt pedig igyekszem elhelyezni a hazai és a külföldi piacon. Ha ezzel megvagyunk, a programot kiterjesztjük a környező megyékre, minél nagyobb térségre. Hogy a haszon ne kerüljön el onnan, ahol megtermelték azt, életre hívunk egy kereskedőházat. Én nem néhány megtollasodott embert szeretnék magam körül látni, hanem sok-sok sikeres t családot. — A továbbiakban mindezt országos pártkarrier nélkül akarja elérni? — Országos párttisztségem eddig sem volt, állami sem, de még a parlamenti frakciómban is a legmezítlábasabb képviselőnek számítok. — Nem sikerült túlontúl szerényre ez a megállapítása? — Nem. Nagyon is tudatos koncepciónak köszönhetően megőriztem, illetve megteremtettem a mozgásszabadságomat. Talán észrevette munkásságomban, hogy kapcsolataimat pártállástól függetlenül építem. Mindenekelőtt az érdekel, hogy ki gondolkodik tisztességesen, ki akar és ki tud tenni ezért az országért. Ez a mentalitás előbb-utóbb összehozza az érintett politikusokat. Nem önnön hiúságukat, lehetetlen ideológiáikat előtérbe helyezve fognak egymásra találni, hanem csendben és okosan. Ez hosszabb menet lesz, de a siker felől nincs kétségem. • Elnézést a szóért: szervezkedik? — Én ennél többet akarok. Egyébként is van, aki szervezkedik, gondolok például Pozsgayékra. Én már most tudom azt, amire sokan csak később, keserves tapasztalatok árán fognak rádöbbenni: a magyar embernek, főleg a vidéken élőnek semmit sem mond , három betű, azaz egy-egy párt rö\ vidítése. A cselekvő embereknek okvetlenül egymásra kell találniuk. Kossuthnak Magyarországon sok szobra van, Széchenyinek kevesebb. Én a cselekvő, szorgos Széj chenyiket nagyon tisztelem, becsü' löm, és őket akarom követni. A vát lasztások idején az SZDSZ három 1 madarat és több személyt nyomta: ton a plakátjára. Az MDF egyetlen személyt mutatott fel. A magyar sohasem szavaz triumvirátusra, í csak egyetlen emberre. A magyarnak mindig volt vezérlő fejedelme, ! királya, kormányzója, főtitkára, itt mindig volt ügyeletes tekintély, akire fel lehetett és kellett nézni, i Aki csak úgy kapja a rangot a vezetéshez, akinek nincs a magyar valóságban föllelhető gyökere, akit nem a természetes szelekció mutat fel, az hosszú időt nem tölthet el a hatalomban. Egy-egy csatát nyerhet ugyan, de háborút soha.
