Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-07 / 8237. szám
Néjozabadság, 1992.ápr.2 kai. Korábban csak ösztönös ellenállás volt bennem, például, amikor bátyámmal otthon rendszeresen a Szabad Európa adásait hallgattuk. Ez érzelmi alapú ellenállás volt a körülöttünk lévő világgal szemben, egyáltalán nem volt átgondolt, tudatos. Mikor vált tudatossá? — Az ösztönös ellenállás az egyetemi Évek alatt vált tudatossá, ekkor már érvekre, tudásra épülő kritikává alakult. Kialakult egy közösen gondolkodó kör, amelyben gyakran vitatkoztunk, illetve megbeszéltük az olvasmányélményeinket. Később kapcsolatba kerültünk a demokratikus ellenzék tagjaival, rendszeresen olvastuk a Beszélőt. Fokozatosan kialakult a saját világképünk, s amikor a nyolcvanas évek végén megalakult a Fidesz, akkor már az volt az álláspontom, hogy bár én ebben a politikai rendszerben semmiféle szerepet nem akarok vállalni, de szükséges másik alternatívát mutatni. Ezt a munkát kezdtük el a szakkollégiumban, majd a Kelet—Nyugat Párbeszéd Hálózatban. A Fidesz nekem a .fennálló politikai rendszerrel szemben másfajta politikai kultúrát testesített meg, s ezért vállaltam benn* szerepet. Más volt, ezért mondtam igent a politizálásra. A rendszerváltozást követően válaszút elé került: hivatásos politikus lesz. vagy marad a szakmájában. Miért döntött a közélet mellett? — Akkoriban már nagyon benne voltam az eseményekben, s úgy gondoltam, hogy felelősséget kell vállalnom mindazért, amit addig csináltam. Felelősséget éreztem a Fidesszel, a társaimmal szemben is. Furcsán jött volna ki, ha azt mondtam volna, hogy vége, többet már nem vállalok. Azonban hősi pózban sem akarok tetszelegni, hogy feláldoztam magam a szervezetért. Szó sincs erről, egyszerűen tudatában voltam a felelősségemnek, de másfelől szívesen is csinálom, mert értelmét látom a politikai tevékenységnek. El tudok érni dolgokat, vannak területek, amelyekkel örömmel foglalkozok, eredmények is mutatkoznak, tehát tudok másokon segíteni. Ez hosszú távú elképzelés, vagy már vannak tervei arra, ha mégis szakít a politikával, akkor mivel foglalkozik? — A vállalkozások, a piac és a szabadság világa felé haladunk, s ez azt jelenti, hogy az embernek fel kell készülnie váratlan fordulatokra is. Bármikor úgy alakulhat, hogy munkahelyet, akár pályát is változtatni kell. Ez nemcsak rám, a politikusra vonatkozik, hanem bárki másra is: a jogászra éppúgy, mint az újságíróra. A politika pedig végképp olyan terület, ahol ilyen radikális fordulatokra számítani kell, már csak a választások miatt is. A sikert könnyen követheti bukás. Egyelőre azonban továbbra is meggyőződésem, hogy van értelme annak, amit csinálok. Előfordul persze, hogy meginog a hitem, amikor annyi emberi gyengeséget és gyarlóságot tapasztalok, amikor : nem látok kivezető utat a bajokból. Néha már azon is töprengek, hogy talán jobb lenne abbahagyni, de ezek a gondolatok nem meghatározóak, igenis értelmét látom a tevékenységemnek. S amíg így érzem, addig folytatom. Ha majd nem látom értelmét, vagy ha úgy érzem: nincs rám szükség, vagy amit tőlem kérnek, az összeegyeztethetetlen a benső meggyőződésemmel, akkor nyilvánvalóan nem fogom vállalni to- , vább. De ez nemcsak a politikusokkal van így, bárme- j lyik szakmában előfordulhatnak ilyen helyzetek. A politikában az utóbbi hónapokban egyre inkább teret nyernek a szélsőségek, és ez mintha fokozatosan hatna a nagypolitikára is. Vezető közéleti személyiségek is keményebben nyilatkoznak, és a pártok közötti vitákban egyre •öbb a nyers, helyenként fenyegető kitétel. A Fidesz ezzel szemben továbbra is híg- ' gadtan fogalmazza állásfoglalásait, s vezetőire a türelem, a józanság a jellemző. Mennyiben tekinthető ez nemzedéki vonásnak? — Ezt én egyáltalán nem tekintem nemzeaeki sajátosságnak. Véleményem szerint minden generacioöan különböző hozzáállások es magatartási módok vannak jelen. Ugyanakkor az egyes nemzedékeknek saját alapélményeik es arculatuk van, s ez jól kitapintható, körülírható, de a türelem nem tartozik ezek közé. Nem hiszem, hogy a mi generációnk toleránsabb lenne, mint az előttünk járók. A körülményeink mások, a helyzet más, s ebből adódik, hogy bizonyos dolgokra máskent reagálunk. S do arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fiatalok kózott megtalálhatók a bőrfejüek is. ök ugyanahhoz a generációhoz tartoznak, mint a fideszes parlamenti képviselők. Tehát az ellentétek a mi korosztályunkban is léteznek. A különbség talán annyi az idősebb nemzedékekhez képest, hogy mások voltak az alapélményeink, másként viszonyultunk a korábbi politikai rendszerhez, amely nekünk sok jót vagy érdekeset már nem tudott nyújtani. Mi már sokkal kritikusabban viszonyultunk a rendszerhez. A Fidesszel kapcsolatban gyakran emlegetik a pragmatikusságot. Miben fogalmazná meg ennek a lényegét? — A gyakorlatias szemlélet azt jelenti, hogy elsősorban a kézzelfogható, napi gondokat igyekszünk megoldani. Ha valami, hát ez az egyik legfontosabb jellemvonása ennek a nemzedéknek. A türelmesség inkább személytől függő vonás, nem köthető generációhoz. A pragmatizmus egyébként korunk világjelensége, a nyugati országokban is ez a jellemző hozzáállás a problémák megoldásához. Kőszegi Ferenc
