Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-07 / 8237. szám

’szabadság, 1992.ápr.2, (9 Fodor Gábor Megőrizni a természetességet A Fidesz legfőbb jellemzője a pragmatizmus Történelemformáló időszakokban a fiatalabb nemze­­dékek mindig meghatározó szerepet játszanak. Amikor az elavult, rogyadozó régi politikai rendszer békésen, vagy erőszakkal megdől, akkor az új rendeződés kiala­kításán fáradozók között többnyire az első sorban ha­ladnak a huszonévesek, vagy alig harmincasok. Akar-1 va-akaratlanul olyan vezető szerepet vállalnak, amelyet konszolidáltabb, békésebb korokban általában az idő­sebbek töltenek be. Az elmúlt évek magyar sorsfordulójában is megha­tározó szerepet játszottak a fiatalabb nemzedékek kép­viselői, mi több, a radikális politikai változások befejez­tével is megőrizték lendüle­tüket és közülük többen is fontos pozíciókba kerültek. Fodor Gábor is, aki 30 éve­sen országgyűlési képviselő, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke és nem utolsósorban a jövő pártjának, a Fidesznek egyik vezető személyisége. A köz­vélemény-kutatási felmérések szerint az ország egyik leg­népszerűbb politikusa a gyöngyösi születésű fiatal­ember. Néhány évvel ezelőtt még nagyon távol állt a hatalom­tól, illetve az akkori poli­tikai elittől. Két-három év alatt nagyot változott a vi­lág, s most ön az új elit egyik meghatározó egyéni­sége. Ez a hirtelen változás más emberré tette? — kér­deztük Fodor Gábort. — Nehéz erre válaszolni, hiszen egyrészről él bennem egy kép önmagámról, más­részről a megítélésemhez az is hozzátartozik, hogy a kö- -I rülöttem lévők miként lát- j ják a korábbi és a mostani Fodor Gábort. Természete­sen én csak a magam véle­ményéről tudok beszélni, Azért is nehéz válaszolni, mert én is gyakran találko­zom hasonló helyzetben lévő emberekkel, akik közül töb­ben is becsapják magukat, s nem tudnak igazából szem­benézni önmagukkal. Bízom abban, hogy nem tartozom ehhez a csoporthoz, bár azért fenntartásaim is vannak az ilyen önértékelésekkel kap­csolatban. Kezdettől lógva arra törekedtem, hogy a kö­rülöttem zajló történése­ket természetesnek vegyem. Olyan értelemben, -hogy az én emberi értékem semmit sem változik, mert én egy politikai párt vezető testüle­tében vagyok, vagy mert par­lamenti képviselő lettem. Milyen eszközök vannak arra, hogy ilyen jelentős vál­tozások közepette se torzul­jon az eredeti személyiség? — Sohasem szabad azt i hinni, hogy körülöttem forog 1 a világ, nem kell mindig a középpontban lenni. Olyan helyzeteket is lehet teremte­ni, amikor éppen olyan kis pont vagyok, mint bárki más. Teljes életet kell élni, hogy ne szigetelődnek el az élet más területeitől. Legyenek olyan magánéletbeli terüle­tek, amelyek ugyanúgy mű­ködnek, mint akármelyik másik embernél. Azt pedig különösen, fontosnak tartom, hogy legyenek körülöttem olyan régebbi barátok és is- ; merösök, akiket pozíciójuk­­ban egyáltalán nem érintet­tek a változások, semmi kö­zük a politikához, tehát nem i érdekeik kötik őket hozzám, | s így őszinte kritikusaim tud- i nak lenni. Nem újsütetű barátok, nem azért szeret­nek, mert híres lettem. Az igazi barátok 'kíméletlen bí­rálók, szerencsére nekem jó néhány ilyen van. Egyetemista korában és később, amikor tanár volt a Bibó István Szakkollégium­ban, akkor nyilvánvalóan élt önben egy kép a hatalomról, annak működési mechaniz­musáról. Vezető ellenzéki politikusként most belülről is megismerhette ezt a gépe- I ■etet. Nagyon más, mint azt ' évekkel ezelőtt gondolta? | — Egyetemista koromban, majd a Bibó István Szak­­kollégiumban is igen rossz 1 véleménnyel voltam a hazai politikai rendszerről és azok­ról a személyekről is, akik ebben szerepet vállaltak. Egyáltalán a hatalomról nem volt jó véleményem. Ez nem jelentette azt, hogy a hatal­mat eleve rossznak tartottam volna, de mindenképpen ve-'! szélyesnek éreztem, mert korrumpál, rossz irányba be­folyásolhatja az embert, az önértékelését is. Mindez az utóbbi években váHozóoan van Magyarországon. A po­litikai rendszer működésével kapcsolatban 1989—90 tájékán romantikus illúziók voltak, mára ezek alábbhagytak és úgy látom: lassan beáll a normális kerékvágásba. Ez mit jelent? — Kialakulnak a demok­rácia és a hatalom azon vo­násai, amelyek általában jel­lemzőek a parlamentáris rendszerekre. A hatalom ar­culata, ize, hétköznapi meg­jelenése egyre inkább tech­nokrata jelleget ölt és ebbe az irányba löki a politikai rendszert is. Helyenként ez nem szimpatikus nekem, mert nem túl érdekes. Olyan szerepeket próbál rákénysze­ríteni az emberekre, mint például: meg kell felelni a köz ízlésének, a köz elvárá­sának. Ez pedig nehéz, hi­szen egy szerepnek kell meg­felelni, s az ember kevésbé az egyéniségére vagy a ter­mészetes belső sajátosságaira hagyatkozik. Az elmúlt évek­ben sok olyan embert lát­tam magam körül, akikre hatottak ezek az elvárások, s megváltoztak — nem feltét­lenül jó értelemben. A fideszesek között is? — Nem vágj-ok benne biz­tos, hogy mi ki tudjuk von­ni magunkat ennek hatása alól, jóllehet, életkorunknál fogva szerencsésebb helyzet­ben vagyunk. Egyébként ezek az elvárások és átalakulások nemcsak Magyarországon, de a világon mindenütt jelent­keznek. Nem hiszem, hogy függetleníthetnénk magun­kat tőlük, mindenkire hat­nak. Ahhoz, hogy valaki politi­kussá váljon, olyan tulaj­donságokkal kell rendelkez­nie, amelyek más emberek­ben nincsenek meg? — Nem hiszem, hogy a politikában vagy a hatalom­ban csak bizonyos típusú emberek érvényesülhetnek, mások pedig nem. Mostaná­ban például elég gyakran hallom azt a közhelyt, hogy az értelmiség és a politika két különböző dolog, nem ér­tervek hozzá, s egyáltalán nem nekik való. A politiká­ban való részvételnek van­nak olyan szabályai, ame­lyek bizonyos szerepeket kényszerítenek az egyénre, s az értelmiségiek önálló gon­dolkodása, individuális fel­lépése sokak szerint kizárja a szabályoknak való aláren­­delődést. Szerintem helytelen az a következtetés, hogy az ilyen típusú embereknek nem kellene részt venniük a po­litikában. Tapasztalataim szerint szerte a világban kü­lönböző indíttatású, típusú emberek dolgoznak a köz­életben, j nagyon jól kiegé­szítik egymást. Milyen meghatározó poli­tikai élményei voltak a köz­életi pályafutását megelőző­en? Mennyire volt tudatos a választás, hogy politikus lesz? — Sok történés erősen be­folyásolt ebben, de hazud­nék, ha azt mondanám, hogy tudatosan készültem erre a pályára. Az előző rendszer­ben biztos voltam abban, hogy mereven távol fogom tartani magam a politikától. Pedig már gyerekkoromtól kezdve nagyon érdekelt a történelem. A családunkban ez állandó téma volt, gyakor­latilag velünk élt a történe­lem: szüleim átélték a II. vi­lágháborút és sokat meséltek 1956-ról is, nagvszüleim pe­dig az I. világháborúról. Eb­ben a közegben szinte megr jelentek előttem az elmúlt évtizedek, a század esemé­nyeinek képei, hiszen csalá­dom tagjai rendszeresen fel­idézték a múlt történéseit. Gyermekkoromban sokat ol­vastam, ennek is nagy ha­gyományai voltak a csalá­domban. Általános iskolában több tárgyat is szerettem, de leginkább • a történelmet. Több történelemversenyen indultam, volt amelyiket meg is nyertem. A gimnáziumban is megmaradt ez az érdek­lődés és szívesen részt vet­tem politikai vetélkedőkön, amelyek a világban zajló tör­ténésekkel foglalkoztak. Az elméleti érdeklődés nem párosult gyakorlati po­litikai tevékenységgel? — Az elmúlt rendszer ál­tal jegyzett politikai munka sohasem vonzott. Jó tanuló voltam, de mindig erős kri­tika ért, hogy nem voltam hajlandó részt venni az út­törő-, majd a KlSZ-mozga­­lomban. Úttörő voltam, meg KISZ-tag is, de mindvégig passzív maradtam, nem ér­dekelt, nem akartam benne részt venni. A jogi karra is azért jelentkeztem, mert ér­dekelt a történelem, sokáig vívódtam is, hogy- inkább a bölcsészkarra felvételizek. - Végül is a jog mellett dön­töttem, mert úgy éreztem, ennek több köze van a je­lenkori eseményekhez. A Bibó István Szakkollégi­umban kerültem komolyabb kapcsolatba az akkori alter­natív politikai mozgalmak-

Next

/
Thumbnails
Contents