Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-07 / 8237. szám
í-Bgyar Fórum, 1992.ápr.2. ft dítani és a kormány számára roppant kínos lett volna, ha rendőreivel kell megvédenie a tévét egy ostromlásra kész tömegtől. Aztán fordult egyet a forgószínpad. A tévévezetést védő szabaddemokraták, meg a korrupciós pénzekből részesülők kőre mintha rájött volna, hogy nagy lehetőség van a kezében: ha az indulatos tömeg netán rázendít néhány, a nyugati világba előzőleg márkiárult jelszóra, ha e mögé a tömeg mögé oda lehet láttatni az előzőekben már eláztatott, befeketített közszereplőket, ha ezt a tüntetést át lehet mázolni antiszemitává, akkor minden előzőleg kivitt árulkodás, feljelentés beigazolódik és a TV- és Rádióhvezetőség meg van mentve: a kormány egyszerűen nem teheti meg, hogy egy szélsőségesnek kikiáltott és úgy is viselkedő tömeg, az utca, a csőcselék nyomásának engedelmeskedjék. Tehát inkább csattanjon el néhány f\)fon, váltsunk bár ki a tömegtől kellemetlen rigmusokat pártunk ellen, legyen egy rossz délutánunk, de bizonyítsuk be előző állításainkat. EZÉRT VOLT SZÜKSÉGES, hogy az 56-os Szövetség tagjait, 1956 forradalmának valódi hőseit, az élclbenmaradottakat, idős és meggyötört embereket most újra csőcseléknek merjenek nevezni bizonyos liberálisok, élükön például Beké Katával. Szegény ötvenhatosok, ugyanezt kapták lizen-huszonéi'cs korukban Gerő Ernőtől. Nos, ezért kellett engem is odalátni a TV előtti tömeglv. Bele voltam ima a forgalókönyvbc, hozzátartozott volna nemcsak a személy szerinti lejáratásomhoz a jelenlétem, hanem hozzátartozott volna az egész kampány betetőzéséhez is. Nincsenek véletlenek. Még egy ilyen szemkáprázás sem véletlen a politikában., Demszky Gálxir főpolgármester uszító beszéde sem véletlen ugyanezen a napon a Petőfi szobornál. Sokféle szóbeszéd kering az ő politikai-főpolgármesteri alkalmasságáról, de annyira óvatlannak és bárdolatlannak nem tarthatja senki, hogy élliberális létére ne akart volna példát mutatni méltóképpen való ünneplésből, hogy éppen ne a Charta ünnepsége kívánt volna ellenpontul és mércédül szolgálni, akkor, amikor a város más helyein vad dolgok történnek. Csakhogy a történet másként alakult. Előre lehetett sejteni, hogy a POFOSZ rendezők uralni fogják a tüntetésüket és nem lesz igazi a balhé. Ezért kellett olajat önteni a tűzre. Hátha az egy órával előbb és a tévén egyenesben közvetített sértések, a kihívás: .El a kezekkel a tévétől, el a kezekkel a Magyar Hírlaptól“ mégiscsak felbőszítik a Szabadság téri tömeget és akkor ott az amerikai követség előtt, a kamerák előtt lehet bizonyítani, hogy mindaz, amit annyi kiutazással bizonygattak, annyi cikkben írtak meg, mind igaz: Magyarországon van antiszemitizmus, és azok a körök gerjesztik, amelyek kormányon vannak. Nem kell tehát ezt a kormányt támogatni, nem kell neki pénzt adni, majd nekünk adjatok, majd, ha mi hatalomra kerülünk, majd akkor engedjétek el az adósságot, nekünk, ha mi letörtük ezt a csőcseléket. Ezért mondta el a második Gerő beszédet Demszky a Petőfi szobor előtt. Sajna, magam ezenközben a kis Holocaust múzeumban, a Washington szívében épülő majdani új, nagy Holocaust múzeum makettjét nézegettem és hallgattam Bercnbaum rabbi előadásába tervezett létesítmény majdani működéséről. EGY LÉGGÖMB TEHÁT szétpukkadt, de a harcnak nincs vége. Újabbakat fognak felereszteni és tovább fogják magyarázni a világsajtóban, hogy mégis miért volt antiszemita a tüntetés, miért volt mégis csőcselék, aki oda kiment. Mert a kérdés változatlanul nem az, hogy ki legyen a tévéelnök, hanem az. hogy ki vezesse az országot. Azok-e, akik erre a választáson jogot szereztek, vagy azok-e, akik alulmaradtak, illetve akik több mint négy évtizeden át idegen erő igénybevételével vezették. Mert a kormány és a rendszerváltozás helyzete mindaddig bizonytalan marad, amíg a TV és a Rádió nem vesz részt, vagy csak korlátozott mértékben a rendszerváltozásban, s főleg, ha ellene működik. Az ország népének, főleg az elesett, kiszolgáltatott millióknak most eligazításra volna szükségük. Meg kellene mutatni nekik, hogyan tudják érvényesíteni érdekeiket, hogyan kell eljámiok a kárpótlásban, a szövetkezeti vagyon nevesítésében, a tulajdonszerzésben. Ha volna egy közszolgálati Televízió, az most egyebet sem tenne, mint léeszközgyűlésekel közvetítene. Megmutatná a tisztességes, becsületes agrárvezetőket, akik segítenek eligazodni gyámoltalan népünknek és megmutatná a huncut gazembereket is, akik visszaélnek a tudatlansággal és kijátsszák a falujukat és saját zsebükre dolgoznak. Ha volna közszolgálati TV, akkor ma látnánk az új szakszervezetek küzdelmét, a vállalatvezetőségeknek ■ kiszolgáltatott, a munkanélküliség rémétől támolygó munkavállalókat, látnánk magát a folyamatot, a rendszerváltozást. Ehelyett viszont bűntényt látunk, olcsó fajtalankodást, bárgyú vetélkedőket és a híradósok egyenlőtlen küzdelmét. DE MOST MÁR LEGALÁBB tudjuk, hogy ki hol áll és miért mond újra csőcseléket: < (Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság-jában ( 1992. március 29-én)__
