Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)

1992-04-06 / 8236. szám

Pesti Hírlap, 1992.ápr.1.

ni? Mert én annyit fizetek. Annyit fizetek, mint araenynyit a német parasztnak fizet akármelyik gyár. Ez a világ legnagyobb üzlete ma Magyarországon, ha valaki ezt tutaja csinálni. De annak nem szabad hozzáállnia, aki nem tud hektáronként csak két vagy három vagon káposztát

termelni. Itt tizet keli termelni hektáronként, és tiz hektárt kell vállalni, vagy legalább ötöt, hogy minden nap be tudjon vinni egy vagont vagy minden másnap, éa akkor a család kényelmesen lerendezi az egészet. Vagy egyetlen ember, ilyet Németországban tudok mutatni, aki 300 vagont vállal egyedül. Van hozzá négy lengyel időszaki munkása, öreg legény, hetven éves az idén az illető,mégis tökéletesen megműveli az egészet egyedül. Van négy szedőaaszonya, a nyári szünidős diákokkal kapáltat, olyan agrotechnikát alkalmaz, hogy gyomok nincsenek, ezenkívül az ültetőgépre két embert vesz fel. És vége. Egymaga a 300 vagont szépen behozza.

RENDKÍVÜLI

VÁLTOZÁSOK

— Dobrovitz úr, nem beszéltünk eleget a privatizációról, holott rendkívüli változások várhatók a szövetkezeti vagyon felosztásában.

— Mi ezt — mármint a szövetkezeti vagyon felosztását, már előirányoztuk a törvény nélkül is a tavaly, csak felfüggesztettük. Egyébként vicces a dolog, mert a törvényben nagyon ráismertem az én belső tanulmányomra, a minisztériumban ugyanis Bök emberrel tartom a kapcsolatot, csakhogy ezt törvényként már nem tartom olyan jónak, mint belső tanulmánynak. De az összes szövetkezetre ez nem alkalmazható, ezért van az, hogy engem kiutáltak az elnökök. Én a tagokkal történő végelszámolással a téeszfelszámolást irányoztam elő. Mi köztudottan gazdag téesz vagyunk, szerintem a leggazdagabb Magyarországon, legalábbis egy tagra jutó vagyonunk szerint. Talán egy-két kis virágos téesznél előfordulhat több vagyon, különben nem hiszem. Mi a Sasadnál is gazdagabbak vagyunk. Ráadásul itt Vecsésen nagyon sok családnál rábeszéltem a család egyik tagját, hogy jöjjön vissza a téeszbe, így a belépő tagok, családtagok megmaradtak tulajdonosnak, tehát akkumulálódott egy-egy családban a tagi tulajdon.

— így családi tulajdonként, családi vállalkozásként ki is vihető.

— Persze.

— Mi lesz a nagyobb ágazatokkal, mint például a juhászati?

— Oda hitel kell, hogy olyan öreg tagoktól a vagyont megvegyük, akik pénzt akarnak kikérni. Itt egyébként is a tagok nagyrésze, az öregek, pénzt akarnak, ezért az lesz, hogy minden kisebb egységet így ki tudnak vinni vagyonjeggyel, ide meg azokat irányítom — lehetőség szerint, mert nem kötelező —, akik készpénzt szeretnének. Tudniillik a konzervüzemre a maradvány vagyonjegy részvénnyé alakul, részvénytársaságot hozunk létre. Ott már nincs föld, csak a feldolgozóüzem, de azonnal vannak külföldiek, akik a részvényeket névértéken megvásárolják. Talán egyedüli gazdasági egység az országban, amely azonnal megéri a névértéket. Azok az idős nénikék pedig, akik harminc évet dolgoztak, mint az ón anyukám, vagy mások, egymillió forint körül kaphatnak átlagosan. Ezt készpénzben. Na most, milyen jól jön egy ilyen öreg néninek ez az összeg, és én biztos vagyok, hogy 99 százaléka nem fogja elherdálni, mert mind nagyon takarékos emberek.

— Irigylésre méltó...

— Ez tényleg nagyon jó szociális helyzetet teremt a körzetben, de ha ezek az idős nénikék egyszer elhaláloznak, a pénz bekerül az unokáknál részint vállalkozásba, részint lakásépítésbe, -vásárlásba.De ezt többnyire már korábban oda fogják adni. így is, úgy is beindul a munka, megrendelés lesz ebből a pénzből, egy kőműves, egy asztalos munkát talál

— A község gazdasági fellendülésére is kiváló ez a tőke.

—Természetesen. Új vállalkozások tucatjai indulhatnak el.

— A vége felé egész rózsaszínűre kezd váltani ez a beszélgetés. Úgy is fogalmazhatnék, ahogyan kezdünk elszakadni a nyomasztó gondoktól, a boldog jövő képe libben elénk. Maradjunk ebben a hangulatban legalább egy kis ideig...