Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-06 / 8236. szám
DEMETER ZOLTÁN BESZÉLGET DOBROVITZ JÓZSEFFEL, A VECSÉSI FERIHEGY MGTSZ ELNÖKÉVEL (2.) Pesti Hírlap,1992.ápr.1. 23 Kárpótlás ürügyén földforgacsolas? ÜZEMSZERVEZÉSI BUKTATÓ — MERÉNYLET MGY DILETTANTIZMUS óriisi esemény ezekben a hónapokban, hetekben a termelószövetkezetek átalakítása, a kárpótlás és a privatizáció egybeesése. Ibbb millió családot érint, több ezer új vállalkozó kezd valamihez, aki kiválik a szövetkezetekből. Vecsésen lényegesen jobb feltételekkel kerül sor ezekre az átalakulásokra, mint az ország számos részében, ám amint azt látni fogjuk, korántsem problémamentesen. Hiába tűnik az ország egyik leggazdagabb téeszének a Ferihegy, és hiába esik egy kilépő tagra mintegy egymillió forint értékű vagyon. Még egy nagy bég van, hogy Magyarországon a kárpótlás tönkreteszi a mezőgazdasági üzemszervezést. Tudniillik ez a licittel tönkremegy. Én nem vagyok torgyánista, de ilyen vonatkozásban, sajnos, igaza van, a pártállami elemek jönnek föl. Máris mondák, hogy spekuláns az, aki megveszi a kárpótlási jegyet. Milyen alapon? Segíteni kellene azt, aki vállalkozni mer, hiszen ilyen világban úgysem művelik a földet. Biztos vagyok abban, hogy a kárpótlásra kiosztott földek 90 százalékát nem tudják megművelni. Viszont, ha meg tudná venni két három ember, meg tudná művelni. — Gondolom, sokkal hatékonyabb lenne. — Persze. Nem is beszélve arról, hogy képezni kell húsz ! meg harminc koronákat. Mit < lehet azon csinálni? Ez gyalá' zat, merénylet a magyaror• szági viszonyok ellen. — Ezt meg hogy érti, elnök I úri 1 — Mondtam már, renge' teg külföldi kapcsolatom van. i A lányom joghallgató volt, és [hogy a nyelvet gyakorolja,.. erőltettem, hogy meiyen a Goethe-intézetbe, meg ha leí hét, meiyen ki. Nos, az egyetem is segítette, ott írta meg a diplomadolgozatát, a Stuttgart melletti Winnenden városban, mezőgazdasági jellegű államigazgatási témát választott. Winnenden város 11 ezer lakosú. A szántóföldjei a régi birtokrendszer miatt gazdálkodásra szinte alkalmatlanok, egyébként vannak nagyon jó szántóföldjeik. Most tagosítás folyik, már huszonöt éve tagosítanak. Mit gondol, egy ekkora város mennyit tud a költségvetéséből félretenni szántóföldjei ' tagosítására? 4 millió márkát, ez 200 millió forint évente. Nos itt, az elózó rendszer, amely a parasztokat, ha kellett, agyonverve is, betagosította, kolhozosította, hogy a paraszt identitástudatát is elveszítette, a tagosítással jót is tett. Erre ekkora kárt okoz egy törvény, meg a dilettáns embereknek, a végrehajtóknak az ambíciója, azt a birtokviszonyt, amit vérrel - vassal, mondhatnánk bismarcki módszerekkel egyszer már kialakítottak, most szétverik, visszarendezik. Semmi polgári gondolkodás nincsen, olyan helyen is, ahol egyben volt a föld, a húszharminc korona miatt visszarendezik. Hót ez őrület! — Mit lehetne tenni1 — Én például, ha rámbíznák, persze, isten ments, nem akarok feladatot, nekem semmi közéleti igényem nincs, sajnálok mindenkit, aki ott dolgozik, szóval én eleve kimondtam volna, hogy kérem, ilyen birtokokat megosztani műszakilag nem engedek, maradjanak tulajdonközösségben, és csak egy ember veheti majd meg, előbb vagy utóbb. Én a kárpótlási jegyet is engedném azonnal adni-venni, mint a részarányt, nem kell ettől félni. Különben nemzeti tragédia lesz a földosztás, hát ez Európában már a századforduló táján lezajlott, BŐt, a porosz király 1818-ban már nem engedte meg a birtok szétforgácsolását. Azóta po, rosa területen nincs jlyen. MIT MOND A POROSZ KIRÁLY? A porosz királyi törvények ilyen vonatkozásban tökéletesek. Akkor, amikor még ökrökkel szántottak, már nem engedte meg a birtok szétforgácsolását. — Milyen nyomásra hozott a mi törvényhozásunk ilyen korszerűtlen, a valós gazdasági érdekek ellen ható törvényt? — Hát a hozzánemértés meg a bosszú... — Csak? Nem munkál itt a jövóbetekintés helyett a múlton rágodás 1 — A törvényre szükség volt, csak nem így. Előbb egy földtörvényt kellett volna hozni, amelyben a föld műszaki állapotát meghatározzák, és azt nem engedik visszarendezni. A porosz király azt mondja: minden föld az enyém, a föld azé, akinek én adom, tőle nem veheti el más, csak én, a birtok egy és oszthatatlan és így tovább, a birtok csak bővülhet. Na most, ha a király helyén az állam van, tulájdonképpen tökéletes. Szóval az a helyzet, hogy a birtok felosztása, sőt törvénnyel ilyen felaprózósa, hogy húsz korona, egyszerűen gyalázat. Merénylet j az államkincstár ellen. Tudniillik ezt később majd meg kell fizetni, mint Németországban. Ha eljutnánk oda, hogy költségvetésünk bírná a 200 milliókat tagosításra, mint württembergi kisvárosokban. Ezért kérdem, nem merénylet ez akkor, ha ez nekünk egyszer már megvolt? Ott nem volt tagosítás, azért van erre szükség. VERSENYKÉPES GAZDÁLKODÁST! — Mi iesz itthon a gazdálkodással a továbbiakban1 — Anélkül, hogy az ipar ne fejlődnék, a mezőgazdaság nem tud boldogulni. Az ipar szubvenciója nélkül a magyar mezőgazdaság nem lesz versenyképes, ugyanis a piacon támogatott mezőgazdasággal találkozunk. Vagy találkozunk olyan helyzetekkel, mint Ausztrália, ahol két dollár egy gyönyörű anyajuh. Két dollár, amellett, hogy kilónként 12 dollár a bárányhús a boltokban. — Igen furcsa arányok... — Itt még mindig hajlamosak vagyunk arra, hogy összevissza szidjuk a kereskedőket meg a felvásárlókat. Uram, ez így van a világban. Én, mint piacos ember mon* dóm. A mezőgazdász, aki azért sír, hogy sokat visz el a kereskedő, nem fog talpon' maradni. Itt is például hózöngenek egyesek, amikor ajánlatot teszek a nagyüzemi káposztaszerződésre 3,50-ért és 50 fillér felár (de az csak az ütemes szállítások végén, a betakarítás befejezésével, decemberben kerül kifizetésre), és mondják, hogy ez nagyon kevés pénz. En olyankor azt válaszolom, ide figyelj, van még valami ma Magyarországon, amit németországi áron lehet elad-9
