Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-06 / 8236. szám
Népszabadság, 1992.ápr.1 ie> Magyarország viszi a prímet- állítja az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatóhelyettese Mizsei Kálmánt, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatóhelyettesét kérték fel a New York-i központú Kelet- Nyugat Biztonsági Tanulmányok Intézete új projektvezetőjének. A program térségünk piacgazdasági változásait elemzi. A fiatal tudóssal elutazása előtt beszélgettem.- A sikeres kutatónak szól a meghívás, avagy a magyar átalakulás eredményét kívánták így is honorálni?- Személyes meghívást kaptam, de ezt elősegítette, hogy a magyar közgazdászok elismertek Amerikában. A megbízatás - áttételesen - szól a magyar gazdasági változások relatív sikerének is. A térség országai közül jelenleg mi tetszünk pénzügyileg a legstabilabb partnernek.- A New York-i magánintézet - amely alapítványi finanszírozású - nevében a biztonságpolitikával foglalkozik. Önt viszont a kelet-középeurópai országok gazdasági átmeneti vek kutatásával bízták meg. Ez proíilváltást jelent?- Igen, hiszen a világ is megváltozott: a biztonság, illetve ennek kockázata, alapvetően attól függ, hogy a kelet-európai régió demokratikus változásai miként mennek végbe, s milyen hatékonysággal sikerül kiépíteni a fejlett piacgazdaságokat.- Miből áll a projekt, aminek vezetője lett?- Három-négy nagyobb témakörre összpontosítunk, elsősorban a lengyel, a cseh és szlovák, valamint a magyar tapasztalatokra alapozva. Ezek közé tartozik például a költségvetés reformja a piacgazdaságra történő átmenet időszakában. Az állami büdzsé alakulását két szempontból elemezzük: az egyensúly megteremtése, illetve a túlzott központi szerepvállalás lebontása megközelítéséből. Külön figyelmet szentelünk majd a privatizációnak, ezen belül a bankok szerepének a tulajdonváltás serkentésében, s magának a bankprivatizációnak is. összehasonlítjuk a kis és közepes privatizáció tapasztalatait a régión belül, a menedzseri tulajdonváltás hatásait, s megnézzük azt is, hogy milyen eredményt hoznak - hozhatnak - az ingyenes megoldások.- Milyen módszereket alkalmaznak, és hogyan adják tovább tapasztalataikat?- Az intézet ajánlásokat fogalmaz meg a különböző országok számára: a kölcsönös megtermékenyítés módszerét kívánjuk alkalmazni. Ebben nagy segítség, hogy a csehszlovák kormány 25 éves ingyenes bérletként átadott az alapítványnak egy Prága melletti kastélyt. Ez az európai szervezőbázisunk. Negyedévenként tartunk itt egyegy témában konferenciákat: most a privatizációról cseréltünk eszmét, a következő tanácskozás témája pedig a szociális háló lesz. összehozzuk a kutatókat, főként az átmenet speciális problémáinak megvitatására törekszünk. Ezenkívül a bankároknak oktatási kurzusokat is szervezünk.- Ön az egyik kezdeményezője volt itthon a „visegrádi hármak” közötti gazdasági összehasonlító kutatásoknak. Mi a tapasztalata: hol tartunk a piacosodásban?- Magyarország viszi a prímet. Túl az állampolgárként érzett jogos büszkeségen, kutatóként nyomatékosan kell hangsúlyozni: a magyar átalakulás vizsgálata azért nyújthat tapasztalatokat a régió más országainak is, mert itt egy folyamatról lehet beszélni, ami 1987 után felgyorsult.- Ezek szerint elégedett?- Mindenképpen pozitívumnak tartom, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerült megvalósítani az import és az ár liberalizációját, s hogy a jegybank - igaz részben a nemzetközi pénzügyi szervezetek ösztökélésére - szigorú monetáris politikát folytat. Ennek köszönhetően mára a pénzvüág, illetve a nagy befektetők szemében mi váltunk a térség legígéretesebb országává.- A rohamos GDP-csökkenés ellenére?- Ez szükségszerűen együttjár a gazdasági modernizáció térségben járható útjával. Hiszen ezekben az országokban a rendszerváltás mély recessziót kiváltó gazdasági válsággal párosult. A magyar termelés-visszaesés egyébként kisebb, mint a környezetünké. Ami arra utal, hogy itt a szerkezeti átalakulás már hamarabb megkezdődött, s hogy a gazdaság alkalmazkodása jó. Elemzéseink egyébként alátámasztják a kormányzat idei várakozásait. Tehát, ha a költségvetés hiánya kordában tartható, akkor nagyjából nulla növekedésre állhatunk be.- Csakhogy az év első három hónapja azt mutatja: időarányosan jóval nagyobb a deficit, mint tervezték!- Szerintem ennek alapvető oka, hogy a kedvező külső feltételek ellenére a kormányzat nem kezdett hozzá az államháztartás reformjához. Ez súlyos mulasztás, amit tovább terhel, hogy a jövő évi költségvetés - sok jel mutat erre - már a választási előharcok jegyében fog készülni. Ezáltal azok a komplex intézkedések, amelyek a nagy elosztórendszerek tényleges reformjához vezetnének - feltehetően - 95 utánra halasztódnak. Mindez pedig gátja lehet a növekedésnek.- A kormányzat nagy dilemmája: infláció vagy munkanélküliség. Úgy tűnik: a gyakorlatban a kettő együtt létezik?- E két tényező szoros - és ellentétes - hatása egyébként is csak rövid távon mutatható ki. Sajnos még egy ideig együtt kell élni az inflációval és a növekvő munkanélküliséggel: ez az átmenet tragikus, de szükségszerű velejárója. Ami nem jelenti azt, hogy a válságkezelés valamennyi kormányzati módszerét helyesnek tartom. A magas társadalombiztosítási járulék például indokolatlanul megdrágítja a munkaerőt, s ez gátolja a vállalkozó szférában az új munkahelyek teremtését. Mindkét gazdasági problémára gyógyírt az új pályára állni képes, fellendülő gazdaság hozhat. Ez pedig még odébb van.- Ön több tanulmányában is bizonyította, hogy a menedzseri privatizáció milyen módon segíti a kívánatos modernizációt. Mi a véleménye a kormányzat legújabb, a privatizáció „államosítását" is magába rejtő törekvéseiről?- A legproblematikusabbnak azt tartom, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésére kidolgozott holdingrendszer nagyon erős lesz politikailag. Ez a költségvetésre újabb terheket ró, miközben a privatizációt lelassítja.- Tart attól, hogy a politikai érdekek megint maguk alá gyűrik - s ezáltal fékezik - a gazdasági átalakulást?- Inkább úgy fogalmaznék: a kialakuló új gazdasági bürokráciának természetes érdeke a staBÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE tus quo védelme. S mivel ez együtt jár a választásra készülő politikai elit támogatásával, az alkalmazott gyakorlat szembe kerülhet a deklarált elvekkel. A legszemléletesebben ezt persze a privatizációnál lehet tapasztalni.- Lehet, hogy jövőre - választási megfontolásokból - megint látszatélénkítésnek leszünk tanúi?- Ilyen törekvés nyilván lesz, de a költségvetés hiánya kemény korlátot állít elé. Hiszen a növekedést csak a romló fizetési mérleggel, vagy az infláció ismételt fölpörgetésével lehetne fedezni. Ennek viszont olyan kedvezőtlen politikai következményei lehetnek, ami - véleményem szerint - a kormányzópártok választási esélyeit is rontaná.- Köztudott, hogy ön a Fidesz gazdasági tanácsadója. Készül az alternatív gazdasági program?- Igen. Bossányi Katalin
