Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-06 / 8236. szám
A NAP INTERJÚJA Jeszenszky Géza külügyminiszterrel A belső vitákat nem kell külföldre vinni Rendkívül szerencsétlennek tartja Jeszenszky Géza az olyan ki jelentéseket, amelyek szerint a magyar kormány „leírta’' a külföldön élő magyarokat. A külügyminiszter Torgyán József kisgazdapártelnök őt ért vádjaira reagálva hangsúlyozta: Magyarország továbbra is számít a külföldön élő magyarokra. Ok azok, akik jó példát szolgáltatnak arra, mire képes a magyar, ha szabadon élhet és dolgozhat. A külügyminiszter szerint rendkívül káros, ha ahelyett, hogy magunk között oldanánk meg a problémáinkat, külföldre visszük azokat. — Külügyminiszter úr, Torgyán József azzal vádolja Önt, hogy „ használhatatlan emberekként" tünteti fel a külföldön élő magyarokat, s ezzel „elementáris felháborodást" okozott nekik. Mi a véleménye erről a vádról? — Személyes kapcsolatom van az amerikai magyarság jelentős részével, nagyon sokukkal az 1984. és 1986. közötti időből, amikor az Egyesült Államokban tanítottam, többekkel szoros barátságot is kötöttem. Úgy tűnik azonban, vannak sajnos ügynökök, megvehető emberek. Ők írtak egy-két olyan cikket, amelyekre Torgyán József is hivatkozik. Pontosabban egyetlen emberről van szó, ő írt az egyik előadásomról. Ha azonban bárkit érdekel, ugyanezt a találkozót hogyan értékelte annak a református templomnak a közönsége, amely előtt az előadásom elhangzott, nagyon szívesen a rendelkezésére bocsátom az erről szóló szöveget. Az amerikai magyarok közötti tevékenységem, múltam és az elmúlt másfél-két évben velük való találkozásaim, rendkívül felemelő élményt jelentettek számomra. Merem állítani, hogy kölcsönösen sikeresnek értékelt találkozók voltak. Az azonban tény, hogy lehetetlen mindenkit kielégíteni. A vádaskodók elszigetelt csoportot alkotnak, akiket egyesek megtévesztenek, félrevezetnek. Nem tulajdonítok a dolognak különösebb jelentőséget, mert többek között éppen az amerikai magyarság jelenti számomra az erőforrást, a tudatot, hogy törekvéseinket, politikánkat a Nyugaton élő magyarság jelentős többsége méltányolja és támogatja. Ez nem egyes pártok vagy a kormány ügye. A Nyugaton élő magyarság többsége drukkol az országnak, látja a nehézségeit, és a maga módján segíteni próbál. Egyébként ezt a segítséget mi kérjük is. — A magyar kormány tehát továbbra is számít a külföldön élő magyarok támogatására... — A legteljesebb mértékben. Akár a kormányprogramunkat, akár bármelyik felszólalásomat, előadásomat nézzük, mindegyikben ezt hangsúlyozom. Sőt, még a választások előtt, amikor nagyon sok ember kétségét fejezte ki, hogy Magyarország a csődből kimászhat, egyik érvem az volt: a magyarság tehetséges nép. Az elmúlt évtizedekben csak a külföldre űzött magyarok bizonyíthatták be, hogy milyen eredményeket képesek elérni. Az ő teljesítményük jelenti a példát, hogy a magyarság mire képes. A mi feladatunk olyan törvényeket hozni, olyan feltételeket teremteni, hogy a magyarság itthon is tudjon érvényesülni. Ezeknek a feltételeknek a megteremtése folyik. — Nem kell attól tartani, hogy a Torgyán Józseféhez hasonló megnyilatkozások ismét szétforgácsolják a külföldi magyarságot, és ezzel tulajdonképpen árthatnak az összefogásnak? — A magam részéről rendkívül szerencsétlennek tartom az ilyen jellegű megszólalásokat. Pontosan azért, mert megzavarja a külföldön élő m igyarokat. Ők nem tudják megítélni, hogy melyik magyar politikus milyen párt >t képvisel. Csodálkoznak is sokszor a tapasztalt ellentéteken és vitákon. Azt szeretnék látni, hogy Magyarország — a nyilvánvaló politikai különbözőségek mellett — alapértékekben, alapkérdésekben egyetértve, közös erővel próbálja megoldani az előtte álló feladatokat. Ők ehhez kívánnak és készek is támogatást adni. Azt hiszem, mindenkinek az az érdeke, hogy őket ne szomorítsa, ne zavarja meg. A magam részéről nemcsak külügyminiszterként, hanem korábban is mindig arra törekedtem, hogy a belső vitáinkat lehetőleg ne vigyük külföldre. Sem a külföldi kormányok, sem a közvélemény, sem pedig a külföldi magyarság elé. Olyan országokban, ahol szabadság van, a vitákat maguk között oldják meg. Ahol diktatúra van, ott természetesen szükség van a külföldre apcllálásra, beleértve az emigrációra való támaszkodást is. Most viszont a külföldi magyarságot már nem tekinthetjük emigránsnak, az itthoni és a külföldi magyarság között új kapcsolat, új szövetség jöhet létre. — Támogatja azt a gondolatot, hogy a külföldön élő magyarok is választójogot kapjanak ? — Már a választások előtt, éppen a külföldön élő magyarság véleményét ismerve, meggyőződtem arról: meg kell teremtenünk azokat a kereteket, formákat, hogy a magyar állampolgárságúak, az útlevéllel rendelkezők élhessenek a választójogukkal. — Tehát az egyetlen kritérium az kell legyen, hogy magyar állampolgárságúak legyenek? Nem szükséges, hogy például adót fizessenek vagy tulajdonuk legyen Magyarországon? — Az, hogy tulajdonuk legyen, aligha lehet kritérium. Nem fogunk cenzusos választójogot megteremteni. Az azonban kívánatos, hogy valamilyen demonstratív módon kapcsolódjanak Magyarországhoz. Külföldi tapasztalataim alapján azt például el tudom képzelni, hogy mindegyiküknek legyen eszmei lakóhelye itthon. Hiszen a magyar választójogi rendszer szerint mindenki a lahóhelyén szavaz. * Medgyesi Csilla Co Magyar Hírlap, 1992.ápr.1.
