Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-16 / 8221. szám

Ring, 1992.márc.3.

Rajtuk kívül azonban tízezrével érkeztek Havasalföldről és még Moldvából is az említett íanahota uralom elől menekülő vlachok. Az 1738. évi török háborúban a Magyarországba betört török hadakkal együtt nagy számban bejött vlachok tekintélyes része a török kiűzése után rejtekhelyeiről előjött és örökre megtelepedett Erdélyben. 3741 és 1744 között egyszerre 15 000 család, mintegy 75 000 ember menekül: a Temesi Bánságba.

Így történhetett meg, hogy a viachok száma csak; magában a történelmi Érdékben 1700-1 ól 1761-ig 200-250 000-ről 547 000-re, a következő, mindössze 20 évben (1784) 238 000-reJ 785 000-re emelkedjen. Alig valamivel több, min! 80 év alatt a vlach szaporulat 400 százalékos volt!

Az 1821-ben kitört forradalom elő! a havasalföldiek Brassóba és Szebenbc, a moldvaiak a2 akkor Ausztriához tartozó Bukovinába és Erdély keleti-északkeleti részeibe menekültek.

A vajdaságokból folytatódott a vlachok kivándorlása a2 1827- ben kitöri orosz-török háború után is, mivel a jobbágyság sérelmeit a háború utáni intézkedések sem enyhítették.

Az erdélyi románok (a vlachok a két vajdaság egyesülése, 1859 óta magukat románoknak nevezik) száma 1880 és 1910 között valamelyes: visszaesett. Abszolút számban azonban népszámlálásról népszámlálásra emelkedett. Születés: többletük Magyarországon a halálozások fölött volt. Az Erdélybe telepedett vlachok nagyrészt a helyükön maradtak, nem vándoroltak el. .becsülettel’ megülték; Erdélyt, hogy közben pópáik és egyéb értelmiségük .tanítása’ alapján azt is elhiggyék, ők Erdély őslakói. Ilyen, évszázadokon ét folyó és szűnni nem akaró betelepedési, betelepítési, beszivárgás! és főleg bemenekülési folyamat következtében kerülhetett sor ama, hogy 1930-ben 32 összlakosság 53,8 százalékát tehették ki a románok, a 31,6 százalék magyarral, a 10,8 százalék némettel és a 3,8 százalék egyéb lakossággal szemben.

1510-től, az 53,8 százalék románságot bemutató népszámlálástól 1918-ig, az 1. világháború végéig 8, a trianoni békeszerződés megkötéséig (1920. VI. 4.) több mint 10 év tel: el. Ez alatt &2 idő alatt a népesedési viszonyok úgy alakultak, hogy a magyarság a S2ékelységgel együtt legkevesebb 34-35 százalékra emelkedett, és a németekkel (1910-ben volt 10,8 százalék) együtt, mintegy 46 százalék lehetett. Ideszámítva a 3,8 százalékot kitevő egyéb nemzetiségeket is 49,8 százaiéi.. A románság száma így nen lehetett több, csak kevesebb 50.2 százaléknál Az 1. világháború kitörése előtt és a világ háború alatt, különösképpen Romániának a háborúba való belépése (1916) után, a románság tömegesen hagyta el Erdélyt és ment át Ó-Romániába (Regátba). Csak 1910 és 1914 között - tehát mindössze 4 év alatt - 143 000 román nemzetiségű vándorolt ki Ó-Romániéba. A kivándorlások, a szökések, száma a háború első két évében - éppen 6-romániai ösztönzésre - még nagyobb arányban folytatódott. Így 1918-ben a románság Erdélyben nem lehetett abszolút többségben. Sőt!... Ezt mi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy Románia és pártfogói hallani is irtóztak arról, hogy Erdély hovatartozásáról népszavazás döntsön. Így kerülhetett sor arra, hogy az egységes, ezeréves Magyarország területéből kiszakítsák szeges részét: Erdélyt; hogy Erdélyben abszolút többségű kisebbség keletkezzen, amellyel Romániának 70 év múltén is, akár tetszik, akár nem, mint többnemzetiségü államnak, Erdélyben pedig feltétlenül számolnia kell. Számol is! A2 elmúl: évtizedekben ÓRomániébó! 1.5-2 millió román; telepit ért é: Erdélybe, és szűnni nem akaróan telepítette és .helyezte ét" a magyarságot, mindenekelőtt értelmiségé! és szakmunkásainak nagy- részét a Kárpátokon túlra, a volt Ö-Romérúéba.

Románia a magyar nemzetiség számát összlakosságához arányitja, a köze! 11 százalék helyen 7- 8 százalék magyarságot emlegetve. Erdély vonatkozáséban ezzel félrevezeti a nemzetközi közvéleményt. Több mint 2,5 millió magyar nemzetiségének 98 százaléka abban az Erdélyben él, amelynek román lakosságét Trianonban kizárólag Erdély és nem Magyarország összlakosságéhoz arányítottak, holott akkor Erdély még ugyanúgy voh integer része Magyarországnak, mint jelenleg Romániának.

Végső következtetés gyanánt tehát megállapíthatjuk, meg kell állapítanunk: a romén történetírásnak az az állítása, hogy a magyar honfoglalástól (895) kezdődően a románság mindenkor a legszámosabb népeleme volt Erdélynek, alaptalan, a belső és a külső közvéleményt egyaránt félrevezető, semmivel sem igazolható, puszta állítás.