Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-31 / 8231. (8232.) szám
Magyar Nemzet, 1992.márc.26. 15 Mit ér a gyarapodás, ha számszerű... Magyar kisvállalkozók - privatizációtávolban Lépten-nyomon hangoztatott | célkitűzése a privatizációnak a hazai vállalkozási kedv élénkítése. Mi több, konkrét lépések is történnek ebbe az Hba. Mindezek ellenére ések szerint a magyar magántőke eddigi aránya a privatizációban 7-8 százalék alatt marad, s ennek többsége is néhány egyéni nagy, illetve társasági Lefektetésből származik. Történik mindez, érdekes mód, annak ellenére, hogy valóságos cégalapítási láz jellemezte az elmúlt két évben a gazdaságot mintegy 45 ezer gazdasági társaság alakult. Mégis mi húzódhat meg e némileg egymásnak ellentmondó folyamatok mögött? - erről beszélgettünk a mintegy 120 ezer magánvállalkozót tömörítő Iposz ügy- j vezető igazgatójával, dr. Maka Sándorral. E kérdés feszeetése már csak azért sem éremtelen, hiszen a héten a parlamentben megkezdődött privatizációs törvénycsomag általános vitájában a képviselők nem hagyták szó nélkül: a tervezetek nem adnak útmutatást arra vonatkozóan, hogyan lehet a magyar tőkét joboan bevonni a privatizációba...- A privatizáció nem tekinthető valamiféle magyar vagy kelet-közép-európai találmánynak. Régóta jelen van, sőt fontos szerepet tölt be ma is a piacgazdaságok gazdaságpolitikájában, illetve állami intervenciós eszköztárában - szögezte le bevezetőben Maka Sándor. Különféle módszereit alkalmazzák, természetesen nem külön-külön, hanem egyidejűleg, egymással összehangoltan. Es hogy e kombinációkban mi mekkora hangsúlyt kap, az j az adott ország sajátosságainak fifggvénye. Nálunk az állami vállalatok értékesítése vagy értékesítés nélkül magántulajdonba adása, pri- j vatizálása során a: állam vállalkozói szerepének csökkentése kapta a I fő hangsúlyt. Ami önmagában nem okozna gondot, ha nem történt vol- ; na drasztikus visszalépés a vállalkozásélénkítés - e szempontból is fontos - területén. Hazai vagy külföldi magántőkével- Kétségtelen: a hazai magántőke - és különösen a kisvállalkozások, illen e a kisipar - szerepe a privatizációban mindeddig marginális és esetleges maradt. Az állami tulajdon lebontásába meghatározó szerephez szinte csak a külföldi működő tőke jutott...- Nem az a probléma, hogy a külföldi tőke intenzíven részt vesz a privatizációban, hanem az, hogy egyrészt nehezen érvényesíthetők e körben a nemzeti gazdaságépítési és fejlesztési célok, másrészt a hazai magántőkét és magánipart az objektíve meglévőnél is nagyobb pozícióhátrányba hozzuk. Jóllehet űz itthoni magántőkének jelentős szerepet kellene vállalnia az egészséges vállalati méretstruktúra kialakításában, a térségi, regionális ipartelepítési feszültségek oldásában, a versenyképes termelési szerkezet kialakításában, a tőkeerős, vállalkozó polgári réteg és nemzeti ipar kifejlődésében, és még sorolhatnám. Ám úgy tűnik, hogy a külföldi tőke bevonásánál is megjelennek azok a régi reflexek, amelyek a privatizáció hosszú távú gazdaságépítő céljait is alárendelik a rövidebb időhorizontú egyensúlyi törekéseknek.- Konkrétan mire gondol? Mire alapozza állítását?- Erre utal többek között az a tény, hogy a privatizációs devizabevételek döntő hányada egyelőre nem kerül vissza sem az általános gazdaságélénkítés finanszírozásába, sem azokba a támogatási alapokba, amelyek arra hivatottak, hogy a hazai tőke részvételét segítsék a privatizációban. Ezek a bevételek ma még elsősorban a nemzetközi fizetési egyensúly fenntartását, az ilyen jellegű kötelezettségek teljesítését, valamint a devizatartalékok kielégítő szintre emelését finanszírozzák. Nem vitatható persze, hogy ezek a felhasználási célok hosszabb távon hozzájárulnak a hazai tőke működési környezetének javításához, de hatásuk csak sokszoros áttételen keresztül, gyengítettenérzékelhető.- Ön szerint hogyan kellene erősíteni a hazai magántőke pozícióit?- Mindenekelőtt a közgazdasági feltételrendszer fontosságát szeretném hangsúlyozni. Az ezen kívül működő hitel- és támogatási konstrukciók sem a mai, sem más, módosított formájukban nem lehetnek elégséges eszközei a vállalkozásélénkítésnek. Egyelőre mégis kitüntetett szerepet kapnak. Megfigyelhető, hogy amint egy-egy ilyen konstrukció működésbe lép, egyidejűleg a gazdasági jogszabályokba épített preferenciák közül egy vagy több megszűnik. Látni kell, hogy ezek a privatizációs célú hitel- és támogatási konstrukciók csak akkor érhetik el céljukat, ha az általános feltételrendszerben már létezik az az ösztönzés, feltételbiztosítás és mozgástér, amely a vállalkozó privatizációban való érdekeltségét felkelti, döntéshozatalra készteti és a döntés meghozatalához kellő ösztönzést ad, továbbá valószínűsíti, hogy a közgazdasági feltételrendszer keretei között tartósan eredményes projekt valósítható meg a privatizációval. Kedvezményes hitelek kudarca- Ezzel lehet összefüggésben az E-hitel és a privatizációs hitel konstrukciójának kudarcba fulladása ?- Természetesen. A számok magukért beszélnek: privatizációs hitelre 1991-ben 4 sikeres pályázatot nyújtotak be. Ezekre átlagosan 3,1 millió forintot folyósítottak! Az E- hitelt 716 esetben ítélték oda úgy, hogy az egy elfogadott pályázatra jutó hitel összege átlagosan 2 millió forint volt!- Óriási (volt) viszont az érdeklődés a Start-hitel iránt...-... ami elsősorban a hazai magánvállalkozások - főként az egyéni vállalkozások - tőkehiányából fakad, vagyis nem a privatizációs részvétel iránti fokozott érdekeltségből. így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a Start-hitel nagy része a nem termelő ágazatokba áramlott, nem indulókat, hanem meglévőket finanszírozott, illetve saját vállalkozásbővítést - üzletrészvásárlást állami és társasági tulajdonból egyaránt alig célzott meg.
