Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-31 / 8231. (8232.) szám

Magyar Hírlap, 1992.márc.26. romboló nyilatkozata, a kormány több politikai lépése is mérgezte a légkört. Ha a Duna-medence népei­nek közeledéséről továbbra is csak ábrándozhatunk, ezért az Antall-kor­­mányt is felelősség terheli. Az Antall-kormány retorikájában előtérbe állította ugyan a határon túli magyar kisebbségek ügyét, a gya­korlatban azonban édeskeveset tett azért, hogy erősödjék kapcsolatuk az anyaországgal. A kormány nem tá­mogatja, hogy határon túli magyar diákok jelentős számban tanuljanak hazai oktatási intézményekben. A kormány határrendészeti, idegenren­dészeti intézkedései a szomszéd or­szágokban élő magyarok utazásait, a válaszlépések pedig a hazai magya­rok kiutazásait nehezítik. Két év után sem nyújtott be a kormány nemzeti­ségi törvényt, illetve visszavonta a korábban konszenzussal elfogadott kisebbségi törvénytervezetet. 11. Bármilyen nagy legyen is az .Antall-kormány felelőssége a gazda­ságpolitikai tehetetlenségért, a szo­ciális érzéketlenségért, az oktatás- és kultúrpolitikai dominanciatörekvé­sért, a külpolitikai hazárdjátszmákért, nem ezzel okozta a legnagyobb bajt az új Magyarországnak. A legna­gyobb baj, hogy kétéves országiásá­­val az Antall-kormány magát a poli­tikai demokráciát járatta le. A szabad választások előtt a ma­gyar nép abban reménykedett, hogy a pártállami berendezkedést a Nyu­gatról ismert liberális demokrácia váltja majd fel: az évtizedek óta áhí­tott többpártrendszer, az állampolgá­rok választási lehetősége a program­jaikkal vetélkedő pártok között, a döntéseket a nép színe előtt hozó parlament, a parlamentnek felelős kormány, a hitelesen tájékoztató és a politikát ellenőrző szabad sajtó, a törvényhozó és végrehajtó hatalom­tól független bíróságok, a nem a kor­mánytól. hanem a lakosoktól függő helyi önkormányzatok. Az eltelt két év tapasztalatai azonban valami egé­szen mást mutatnak. A többpárti parlament munkáját a televízióban nyomon követő állam- < polgároknak az érvek csatája, a meg- j fontolt vita helyett azt kellett tapasz­talniuk, bogy a kormánypárti töbtv ség rendre visszaél helyzetével, s akadályozza az ellenzéket, szem­pontjainak előadásában, alternatív megoldásainak felmutatásában. A miniszterelnök megmutatta, hogy i ügyet sem vet a nyilvánosságra, s I megtartja leszerepelt minisztereit, kormánytisztviselőit. A sajtóból ér-' • kező kritikára az Antall-kormány egyetlen reakciója az a törekvés, hogy — élve az örökölt állami sajtó­tulajdonnal — minél több lapra te­gye rá a kezét, minél több szerkesz­tőségbe ültesse a maga embereit, s megpróbálja teljesen a maga ellenőr­zése alá helyezni a közszolgálati rá­diót és televíziót. Az Antall-kor­mány a gyakorlatban nem szívesen ismeri el a modem demokrácia alap­ját, a hatalom megosztását, és a vá­lasztásokon a kormányzásra szerzett mandátumát minél inkább igyekszik kiterjeszteni a többi hatalmi ágra: a jegybankra, az igazságszolgáltatásra, a sajtóra. Ezt szolgálja a kormány­­párti politikus kinevezése a jegybank i élére, a bírósági elnöki kinevezések botrányos módja, a rádió és televízió megszerzésére tett egymást követő próbálkozások. A kormánykoalíció ■ lankadatlanul törekszik arra is, hogy 1 mind szűkebbre szorítsa a tőle füg­getlen két közjogi intézmény: a köz­­társasági elnök és az Alkotmánybíró­ság hatalmát. Az állami tulajdon kiterjedt szere­pe folytán az Antall-kormány hatal­mi politikája a gazdaságban és a mű­velődési intézményekben is érvénye­sül. Nagyvállalatok, bankok, orszá­gos kulturális intézmények vezető pozícióit töltik be pártpolitikai ala­pon. A mindenkori kormánytól függet­len intézmények közé tartoznának az önkormányzatok. Amióta a kor­mánykoalíció alulmaradt az önkor­mányzati választásokon, az Antall­­kormány minden tőle telhetőt meg- j tesz az önkormányzatok hatásköré­nek, önállóságának korlátozására, a kormányt képviselő köztársasági megbízottak hatáskörének kiterjesz­tésére. Megállapítható: míg az Antall­­kormány kétéves tevékenysége nem járt értékelhető eredményekkel a gazdaság átalakításában, a szociális garanciák újjáépítésében, szabad ok­tatási rendszer kialakításában. Egy területen: a kormányzat hatalmi po­zícióinak kiterjesztésében, az MDF klientúrájának építésében számotte­vő eredményeket értek el. A kor­mány hatalmi terjeszkedése súlyosan veszélyezteti a fiatal magyar demok­ráciát, hiszen aláássa az egymás mel­lett működő, egymást korlátozni hi­vatott intézmények függetlenségét, és a hierarchikus függőségi kapcso­latok továbbéléséhez vezet. Sok te­rületen alakul ki ezáltal az egykori pártállamra emlékeztető helyzet, amikor a szakértelem helyett a kor­mánypárt iránti lojalitás válik fő erénnyé. Az állampolgárok nem ala­pozatlanul következtetnek arra, hogy a pártállami viszonyokhoz képest nem történt érdemi változás, csupán új urak ültek a régiek helyére, és más retorikával, más színekben, de a már jól ismert módon uralkodnak felet­tük. 12. A gazdasági eredmények el­maradása, a polgárok bizalmának gyorsuló eróziója arra kényszeríti az Antall-kormányt és a mögötte álló pártokat, hogy uszító kampányokkal mozgósítsa fogyatkozó híveit. A múlt lezárására a szabad választáso­kat követő hónapokban lehetett és kellett volna sort keríteni, de ezt az Arttall-kormány elmulasztotta. Az azóta periodikusan felmelegített igazságtételi kezdeményezések ren­deltetése az, hogy eltereljék a figyel­met az ország valódi problémáiról és a kormány tehetetlenségéről, és izga­lomban tartsák a kormánypártok tá­mogatóit, nem törődve azzal, hogy folyamatosan mérgezik a társadalmi légkört. Az Antall-koiminy országlása az elmúlt két év során nem vezetett gazdasági összeomláshoz, nem vál­tott ki erőszakba torkolló súlyos szo­ciális konfliktusokat, nem engedte át az országot a nyíltan szélsőséges po­litikai erőknek, nem sodorta az or­szágot nyílt konfliktusba valamelyik szomszédjával. Holott az ilyesmit sem lehet manapság kizárni. Az An­tall-kormány tehát nem bizonyult rosszabbnak, mint a megelőző évti­zedek kommunista kormányai. De jobbnak sem. Átgondolt, ered­ményes gazdasági reformpolitikát, az állami túlhatalom leépítését, de­mokratikus szellemű politizálást, modem európai politikai kultúrát, emberi hangot az Antall-kormánytól és a mögötte álló pártkoalíciótól hiá­ba várunk. A demokrácia becsületét csak a következő kormány adhatja vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents