Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-30 / 8231. szám
Népszabadság, 1992.márc.25.- Mielőtt rátérnénk az így garantálható szociális minimumokra, szeretném megkérdezni: törvényszerűe, hogy az eddig állampolgári jogon járó szociális garanciák és kötelezettsegek. amelyeket a pazarló szocializmusban a társadalom megszokott. most megszűnjenek?- Szögezzük le: a virágzó és hanyatló Kádár-rendszer utolsó évtizedében a szociális rendszer jobban működött, mint a gazdasági. S bár számos ponton lehet bírálni a szociálpolitikát, semmiképpen nem szabad engedni sem politikai, sem ideológiai, sem gazdasági megíontolású nyomásnak abban a tekintetben, hogy ezt a rendszert most úgy. ahogy van. kidobjuk az ablakon. Meggyőződésem, hogy például a csaknem teljes körű egészségügyi ellátást az ország minden lakosa számára meg kell tartani, megkeresve a biztosítási és a szolidaritási elvek racionális összhangját. Hasonlóképpen az általános iskola ingyenességét is garantálni kellene. Bonyolultabb a középiskolai képzés, s főként a szakképzés kérdése. A szakmunkásképzés jelenleg elhalt, holott nagyon nagy szükség lenne korszerűsített változatara. mert hiányában újratermelődik a strukturális munkanélküliség.- Első lépesként milyen szociális minimumokat garantálhat majd a törvény?- A legfontosabbnak az öregségi minimum bevezetését tartanám, hiszen latható. hogy a nyugdíjrendszer reformja késik. a TB az összeomlás határán van. tehát van-lesz egy jelentős kör. amely - ha az állam nem lép - idős korara minden jövedelem nélkül marad. Úgy gondolom, hogy a tartósan munkanélküliek számára is garantálni kellene a megélhetési minimumot. A számítások szerint ez öt-hatezer forint körül mozog. Először csak azokra kellene kiterjeszteni, akik ki; szorulnak a segélyezésből. ! majd fokozatosan mindazokra, l akik önhibájukon kívül nem ; találnak munkát. A fokozatos. ságot nem csupán az anyagi szűkösség indokolja A társadalommal is el kell tudni fogadtatni, hogy miért van minderre szükség. Az is nyitott kérdés még, hogy az anyasági ellátások - a gyes, a gyed - ide tartozhatnak-e...- Tálán ez az egyik legfontosabb ugrópontja az egész kérdésnek. Hiszen az mindenkeppen visszalépés lenne a mai helyzethez kepest. ha a gyes vagy a gy ed megszűnne. Vagy nem így latja?- Sajnos, a tervezetben ez a kérdés lebegtetve van; több változatot fogalmaznak meg. Azt egyébkent én nem tartanám visszalépésnek - sőt: társadalmilag igazságosabb megoldásnak tűnne ha egy komplex támogatásban jelenne meg a családi pótlék és a gyes, amely azért függne a csalad jövedelmi helyzetétől és az eltartottak szamától is. Itt is egy szociális minimumból kellene kiindulni, arm viszont mindenkinek jár. ti /- Az ideális az lenne, ha állampolgári jogon járná a megelhetesi minimum Persze ehhez precízen tudni kellene, hogy mekkora a tény legesen rászorulok köre, illetve hogy mi a különbség a társadalmi minimum, a megélhetési minimum és a létminimum között. Egyelőre eléggé eltérő szamok látnak napvilágot.- Nem olyan nagyok az eltérések, s e tekintetben a KSH-t én megbízható forrásnak tartom. Szakmai vita inkább azon van, hogy mit is számítsanak bele a létminimumba, hiszen - érthetően - ez teljesen másként értelmezendő falun, mint városban. A megélhetési minimum tágabb fogalom: ebbe már a lakásfenntartás költségeit is bele kell kalkulálni. Ami pedig a társadalmi minimumot illeti, az ezeknek a küszöbszámoknak az inflációval - lehetőség szerint évente - korrigált mértéke, amiben társadalmi konszenzusra kellene jutni- Végűi hadd kérdezzem meg véleményei egy sajátos jelenségről. Jelesül: sok. korábban csak kutatassa! foglalkozó szociológus ma gyakorlati szociálpolitikái munkai végez, de nemcsak irányit vagy ellenőriz, hanem közvetlenül res»! is vállal a szociális munkában. Jól van ez így ?- Természetes folyamatnak tartom, hogy szociológiát végzett emberek szociális területen dolgoznak. Baj akkor van, ha erre egzisztenciális kényszerből, netán politikai kiszorított - ság miatt kerül sor. Hasonlóképpen kedvezőtlennek tartom, ha ezt a munkát a kutatás rovására végzik, illetve ha a kutatóelemzó munka során anyagi függőségbe kerülnek akár az önkormányzatoktól, akar a népjóléti vagy a munkaügyi kormányzattól Ez mindenkeppen sérti a tudomány, a szociológia függetlenségét. S nem a szakmánk betegségére utal. Bossányi Katalin
