Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-30 / 8231. szám
Magyar Hírlap, 1992.irárc.l/i. „A politikában nem lehet hazudni. A dolgok előbb-utóbb a helyükre kerülnek. Az SZDSZ — amint erre a közvélemény-kutatási adatok már most utalnak — legkésőbb a következő választások eredményeképpen elfoglalja majd az őt megillető, rendkívül fontos pozíciót a magyar politikai mezőnyben: a szigorúan elvi alapon álló. kis liberális elitpárt szerepkörét. A parlamentbe kerüléshez szükséges négyszázaléknyi szavazatért fog küzdeni." A szerzi országgyűlési képviselő (MDF) a különlegesen kedvező médiumpozíciók kihasználása révén néhány hónap leforgása alatt kis politikai súlyú, ideológiai elitpártból a kormán) hatalomra nagy eséllyel pályázó tömegpántá transzformálta magát. A nagy politikai tranzakció paradox módon igazi doktriner gesztussal indult: a nemzeti kerékasztal-tárgyalások elvi indítékú .fölrúgásaval. majd az ezt követó aláírás-gyűjtési Bibó István szerint a politikában — a közhiedelemmel ellentétben — nem lehet hazudni. Lehet időnként hazugságokat mondani, de tartósan hazugságra építeni a politikát: ez előbb-utóbb biztosan visszaüt, elkerülhetetlenül kudarchoz, bukáshoz vezet. Bevallom, ez a bibói gondolat jut eszembe, ha az SZDSZ hároméves politikai pályafutását és mostani helyzetét szemlélem. Tudom, kemény ez a felütés, de hát (Balzac után. Shakespeare-rel): temetni jöttem az SZDSZ-t. nem dicsérni. A nyolcvanas évek végén színre lépő ellenzéki pártok közül kétségtelenül a szabaddemokraták rendelkeztek a legelevenebb, legerőteljesebb tradícióval. Ez a tradíció mindenekelőtt a szocializmus pártállami dikta■ túrájával való igen határozott szem: befordulási jelentene, s a dolgok természetéből fakadóan liberális és elvi volt. A közösségre, az egyenlőségre hivatkozó, az állam gazdasági és politikai szerepvállalására építő szocialista kurzust az egyén, a szabadság, a piac értékei alapján tagadta. Ennek a tagadásnak azonban meg kellen ma; radnia az elmélet, a gesztusok szintjén. mivel nem terjeszkedhetett valóságos politikai térre. Mindvégig egy . szűk értelmiségi elit kvázi politikai tevékenysége maradt, amelynek szé' lesedő kisugárzása csupán szellemi hatás leheten. A szamizdat, a petíciózás. az aláírásgyűjtések, a félillegális-féllegális helyzet, a Budapestközpontúság. az elitmentalitás, a többszörös értelemben is érvényes kisebbségi pozíció mind-mind az elvi, a deklaratív, a doktriner, a radikális színezet felé vinék ezt a liberalizmust. ami azonban a2 adón időszakban kulcsfontosságú szerepet töltött be a rendszerváltozás előkészítésében. Amikor a diktatúra felgyorsuló szétmállása merőben új helyzetet teremtett s mindenfajta ellenzékiség számára egyre szélesedő teret kínált az aktív politikai szerepvállalásra, kezdetben úgy tűnt, a szabaddemokraták nem kívánnak hagyományaiktól eltérő politikát folytatni. Ügy tűnt: annak a polgári demokráciákban jól ismert elitpártnak a pozícióját-óhajtják elfoglalni, amelyik szigorú elvszerűséggel őrködik a liberális értékek felen, s az egyéni szabadságjogok. a kisebbségvédelem bajnokaként mindenféle ezeket fenyegető veszélyre, a veszély legkisebb jelére azonnal és hevesen reagál. Amelyik a demokrácia szeizmográfjaként nélkülözhetetlen szerepet tölt be a politikai életben, amelyik természetesen sehol sem pályázhat centrumpárti szerepre, hiszen célja nem a kormányra, legfeljebb a parlamentbe kerülés lehet. A magyar társadalmi-politikai hagyományok s az adón konstelláció alapján az SZDSZ szellemi hatását tekintve roppant jelentőségű, gyakorlati politikai súlyát illetően azonban meglehetősen szerény Jásziféle polgári radikalizmus örökösének szerepére pályázhatott, s úgy tűnt, pályázik is. X váratlan fordulat 1989 nyaránőszén következett be. Az ekkor tartott időszaki képviselő-választások (Gödöllőn. Kecskeméten. Szegeden. Zalaegerszegen) ugy anis világosan megmutatták, hogy az MSZMP katasztrofális vereséget fog szenvedni az első szabad választáson, s azt is. hogy a hirtelen keletkező politikai vákuumba minden bizonnyal az MDF fog benyomulni. Az SZDSZ felismerte az állampárt összeomlása nyomán keletkező politikai lehetőségeket, s az MDF túlságos térnyeréséből számára fakadó veszélyeket is. Hatalmas — és valljuk be: tudatosságában, kivitelezésében és eredmény ességében imponáló — vállalkozásba fogott. A cseppfolyóssá vált politikai közeg és akcióval. A nagy mutatvány nagy mutáció is volt egyben. A néppárttá válás természetes módón járt együtt populista politikai eszközök használatával. A kampány egyik döntő fegyvere az igen erőteljes antikommunista retorika volt. Az SZDSZ magát mint a megalkuvásmentes, igazi, kérlelhetetlen ellenzéki pártot mutatta föl (nem utolsósorban az MDF rovására). A másik — már nyilvánvaló elvi engedménynek számító — eszköz a nemzeti szimbolika erőteljes használata. a nemzeti érzésekre való. korábban teljesen szokatlan apeliálás volt. A „de" jelvény felváltása a nemzetiszínű madarakkal sokak számára az elvszerűség feláldozásának számított I a populista pragmatizmus oltárán. A pragmatizmus persze ennél 1 amerikanizáltabb megnyilvánulások formájában is megjelent a szabaddemokraták politika: arzenáljában. A szürkeállomány mítoszát fotogén reklámhordozók voltak hívatva eladni a kampánypiacon. A — bántódás ne essék — kevésbé előnyös külsejű első számú vezetőt tudatosan háttérben tartva olyan fiatalosabb, dinamikusabb, korszerűbb, rokonszenvesebb pámmázst reprezentáló arcokat toltak előre, mint Magvar Bálinté. Pető Iváné. Rajk Lászlóé. Az MDF- et idősebbnek, avíttabbnak láttató Antall—Szabad—Für trióval szemben mindez nem volt hatástalan. A rendkívüli sikereket hozó politikai tranzakció, amely csaknem a választási győzelemig vitte a szabaddemokratákat, ugyanakkor súlyos ellentmondásokkal is együtt járt. Az elért (ma már látszik: egyszeri és megismételhetetlen) eredmény sem az SZDSZ eredeti szellemi-politikai arculatával, sem a magy ar történelmi tradíciókkal, sem az ország adott szociológiai szerkezetével nem állt összhangban. A nagy nyereség ellentételeként kiegyenlíthetetlen politikai számlák, fedezet nélküli váltók maradtak hátra A nagy előrenyomulás egyik következménye, hogy súlyos és kibékíthetetlennek mutatkozó ellentét keletkezett az eredeti és mindmáig megőrzött radikálliberáiis szellemiség és az elfoglalt néppárti pozíció közön. Debreczcm József Szabaddemokraták tündöklése és nyomorúsága
