Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-30 / 8231. szám
Magyar Hírlap, 1992.márc.24. A nagy párttá duzzadás jelentős felhígulással járt együtt. Az MDF több hónapos tempóelőnye nem csupán időbeli nyereséget jelentett a pártszervezés terén. Az időben első legális ellenzéki fellépés természetszerűleg vonzotta magához az országban mindenütt megtalálható ellenzéki érzületű, tettrekészségű és bátorságú embereket. A politikai értelemben legértékesebbeket. A második merítésnek inkább az óvatosabbak. a kivárók, a kockáztatni kevésbé akarók maradtak, akik közül számosán a saját bátortalanságukat igazoló ideológiaként hirdették az »óvatos-langyos MDF'-fel szemben a „bátor-radikális SZDSZ" mítoszát. Ezzel persze korántsem akarom azt mondani, hogy az utóbbiba jobbára karrieristák léptek be. de szeméi vés tapasztalataim szerint bizonv létezett az a tendencia, amelynek nyomán keletkezén némi feszültség a panel itet alkotó, félillegalitasban edződött, tiszteletre méltó civilkurázsit bizonyító úgynevezett „kemény mag" es az óvatosabb újdonászok között. Amiként a fővárosi „szürkeállomány és a vidéki „talpasok" serege között is. A régi parlament utolsó időszakában megválasztott ellenzéki képviselőként számtalan politikai gyűlés vendege voltam 1989—199(1 fordulóján. Bizony mindenütt azt kellett tapasztalnom, hogy a szabaddemokraták. nagy politikai menetelese elsősorban az indulatos, radikálisan antikommunista. politikailag iskolázatlan rétegeket sodorta magával. Köztük szép számmal olyanokat, akiket rabiátus politikai alkatuk, összeíérhetetlensegük. személyes ambícióik kielégületlensége lökött ki az MDF-bői. Olyan rétegeket, amelyek szellemi-politikai értékrendje (ha volt nekik egy általán ilyen) igen messze esett az elvi liberalizmus eszmeiségétől. Ezt a rendkívül súlyos ellentmondást azóta — példamutató bátorsággal — maga az SZDSZ is feltárta a Gyökeret ven-e a liberális gondolat? című. a saját párttagsága körében is elvégeztetett felmérés során. A problémának az a kezelési módja azonban, amit választottak (a párton belüli demokrácia további szűkítése, a klikkszerű vezetési módszerek eluralkodása) többféle szempontból is veszélyes lehet. A tovább őrzött radikálliberális étosz tartósan nem egyeztethető össze a legnagy obb ellenzéki pán. a potenciális kormánypárt pozíciójával sem. Az SZDSZ politikája hol a kormányképes váltópárt mértéktartását és felelősségéi, hol a doktriner liberális elirpán harciasságát és felelőtlenségét mutatta. Az MDF-fe! kötött paktum és az 1991-es költségvetés vitájában tanúsított visszafogottság az előbbi magatartás megnyilvánulásaiként értékelhető. A taxisblokád idején játszott már-már minősíthetetlen szerep, az 1992-es költségvetési vita, az ilyen-olyan kampányok, tüntető kivonulások, petíciók, demonstrációk, valódi és műbotrányok során bemutatott izgága ellenzékiség azonban olyan pártnak láttatta a Szabaddemokraták Szövetségét, amelyik aligha volna alkalmas a kormányzati felelősség viselésére. Egy tavaly nyáron készült felmérés szerint (MARECO) bár a szavazók 10,1 százaléka a szabaddemokratákra voksolt volna a választásokon. bármiféle kormánykoalíció tagjaként azonban csupán négy százalék tudta őket elképzelni. A kormányhatalom megszerzésére irányuló ambíciók időnkénti látványos. ám meglehetősen irreális kinyilvánítása. s az egész eklektikus és rapszodikus politizálás azt jelzi, hogy az SZDSZ állandósult szerepzavarral .küszködik. A nagy tranzakció során keletkezett ellentmondás: az elnyert néppárti pozíció és a rögzült elitpárti szellemiség konfliktusa újabb és újabb veszteségeket termel. A 1988— 1990-es busás politikai nyereség számláját folyamatosan törleszteniük kell a szabaddemokratáknak. Az önkormányzati választásokon ér* a pártot az első — kevéssé látványos. ám annál súlyosabb — csaió.dás. Az akkor mélyponton lévő MDF vereségét ugyanis nem elsősorban ők. hanem inkább a Fidesz tudta a maga győzelmévé változtatni. Ahol pedig az SZDSZ kerüli pozícióba ott bizony elég sok csalódást okozott. Demszky kevés dicsőséget, s legutóbb nyilvánvaló vereségeket hozó budapesti szereplése (az expóelienesség kudarca, együttműködés kezdeményezése az MDF-fe!) mégcsak nem is a legrosszabb lapjai az SZDSZ-szton önkormányzati fejezetének. A kommunistaellenes retorika hirtelen elnémulása, az MDF lustitiatervének heves elutasítása, a régi káderek leváltása elleni hangos tiltakozások. az elévülési törvény el nem fogadása óriási meghasonlást idézett elő a radikálisan antikommunista SZDSZ-gyalogság soraiban. Ugyancsak a derékhadat fogyasztják a nemzeti érzést sértő olyan megnyilvánulások. mint például Kis Jánosnak a magyar szent koronát illető hírhedi svájcisapkás ktszólása. A vallásos tagok és szimpatizánsok tömegét apasztja egyre csekélyebbre az egyházi ingatlanok visszaadása, a hitoktatás, a vallási műsorok sugárzása és az új közoktatási törvény vitája során elfoglalt következetes elvi álláspont. Ezek a konfliktusok állnak a parlamenti frakció folyamatos morzso; lódása mögött is. Az SZDSZ vesztette el a legtöbb mandátumot (8). Míg az MDF soraiból eddig senki sem ült át más párthoz, a szabaddemokraták közül négyen választották ezt a megoldást. ebből három képviselő az ellenkező oldalra, a kormánykoalícióhoz csatlakozott! A mára már nyilvánvalóvá lett súlyos válság első jele Kis János, a hátravont pártelnök lemondása volt. A helyére az a Tölgyessy Péter került, aki bukott frakcióvezetőként, a csalódott mezei hadak elégedetlenségét megnyergelve lovagolt be — a pártelit minden erőfeszítése ellenére — a Mérleg utcába. A szorgos vidéki gyűlésezők, a „népre" hangolódni képes szónokok munkálkodása általában meghozza gyümölcsét. Tölgy essyt nem véletlenül nevezik ellenségei eléggé e! nem ítélhető rosszindulattal az SZDSZ Torgy ániának, A Mérleg utca — ahogy an beszélik — szinte kiürült, az apparátus jelentős része nem hajlandó az új főnöknek dolgozni. A párt szakértői gárdája. a legendás „szürke állomány" is egyre fogyatkozik, mindinkább a Fideszhez pártol át. Tölgyessy pártelnök és Tardos frakcióvezető legutóbbi afférja (nyilvánosan meghazudtolták egymást) még a kisgazdáknál is i jeles esemény lenne. Tamás Gáspár Miklós, az országos tanács elnöke pedig egyre nyíltabban hirdeti meg a radikálliberális elttpárt politikai programját. Mindez szöges ellentétben ál! Tölgyessy miniszterelnöki álmokat dédelgető centrumpárti ambícióival. Az SZDSZ-nek továbbra sincs vezére, a széles közvélemény számára is vonzó vezetőszemély isége. A pártelnök előbb-utóbb bekövetkező bukásának megjövendöléséhez sem túl erős jóstehetség, sem túl nagy bátorság nem szükségeltetik. Ez a bukás pedig újabb földcsuszamlást fog előidézni, a nagy tranzakció során megnyert, s azóta csalódottá vált tömegek maradékának szétesését. Bibónak igaza van. A politikában nem lehet hazudni. A dolgok előbb-utóbb a helyükre kerülnek. Az SZDSZ — amint erre a közvélemény-kutatási adatok már most utalnak — legkésőbb a következő választások eredményeképpen elfoglalja majd az őt megillető, rendkívül fontos pozícióját a magyar politikai mezőnyben: a szigorúan elvi alapon álló. kis liberális elttpárt szerepkörét. A parlamentbe kerüléshez szükséges négy százaléknyi szavazatért fog küzdeni.
