Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-30 / 8231. szám
Magyar Hírlap, 1992.márc.25 fo nyilatkozatot, miszerint nem akarunk többé politikai pereket. Sokan érvelnek persze úgy, hogy a gyilkosságok törvényes megtorlása nem tekinthető politikai pernek A Zélényi-féle törvény ellehetetlenülését, az Alkotmánybíróság döntését a TIB jelenlegi hangadóinak egy része indulati, nem pedig jogi érvekkel vonja kétségbe. Cinizmus ma azt állítani, hogy az ellenzékiek 1990-ben azért nem követelték a harminc évvel azelőtti vétkek elkövetőinek bírói felelősségre vonását, mert itt tartózkodtak a szovjet csapatok. Ennél súlyosabb követeléseket hangoztattunk az ó jelenlétükben: a Varsói Szerződésből való kilépést, a szovjet csapatok távozását (gondoljunk csak Orbán Viktor beszédére), a forradalom rehabh lilációját. Az elévült bűnök megtorlását pedig azért nem követeltük, mert ez a politikai perek gyakorlatának feltámasztása és továbbéltelése lett volna. Demokráciában akarunk élni, s ezzel nem fémek össze a politikai petek. Igaz, alapító nyilatkozatunk egy passzusában szóvá tettük, hogy a ncpellencs bűnök elkövetőit nem vonták felelősségre, és a bűnösök túlnyomó többsége akkor a hatalom bizalmát élvezte. — Csakhogy ebben a megfogalmazásban nincs szó arról, hogy bíróság elé kellene őkel állítani... — így van. E megfogalmazás csak: úgy értelmezhető, hogy meg kell fosztani a népellencs bűnök egykori elkövetőit a politikai hatalomtól. Ez megtörtént. Követelésünk azonban nem arra vonatkozott, hogy elévült bűnökért politikai perek indítását erőszakolja a bizottság — Mi várható a ..harmincak" állásfoglalása után ’ — Március 28-ára az egykori Munkásőrség épületébe gyűlést hívott össze. E gyűlés összehívása ugyan nem felel meg a TIB alapszabályának. de a TIB választmánya nem kíván alapszabály-értelmezési vitába bonyoltxlni. s még kevésbé óhajt jogainak bírni úton érvényt szerezni. Most csak megismételhetem, amit a katonai tagozat ülésén kijelentettem: a T1B- nek nincs szüksége „utánpótlásra” Az igazságtétel lényegében befejeződött, a kárpótlás, ami még hátravan, a kormányzat dolga, az egykori bűnösök felderítését pedig nem egy meghatározott érdekű csoportnak kell elvégeznie. — Arm gondolja, hogy az igazságtételi folyamat befejeződött'’ — Nagyrészt. De mindenesetre egy szakasza lezárult. Göncz. Árpádra hivatkozom: 1956 olyan, mint a csiszolt gyémánt. Ez a gyémánt most töredezik, s tűrhetetlen, hogy e darabok egyik-másikát meghatározott csoportok kisajátítani próbálják. Ami még hátravan: a történelmi események hiteles felderítése, az egykori hősök és nem hősök, mártírok és nem mártírok sorsának bemutatása, az 57—58-ban kialakított terror szavahihető felidézése. A 301-es parcella emlékműve közel áll a megvalósuláshoz. Bízunk benne, hogy a Temetés második évfordulóján méltó módon felavatják Idős emberek vagyunk, s baj. hogy a politikai élet egykori ’56-osok veszekedésétől hangos. A közvélemény ebbe belefárad. Ha egykori bajtársaink nem fogiák fel, hogy 1956 szellemiségében a nemzeti forradalom valamennyi irányzatának megvan a helye — azért volt a forradalom az egész egységes nemzeté —, akkor '56-nak egy időre rossz csengése lesz. Reméljük. nem sokáig. • N, Sándor László
