Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-30 / 8231. szám

Magyar Hírlap, 1992.márc.25 fo nyilatkozatot, miszerint nem akarunk többé politikai pereket. Sokan érvelnek persze úgy, hogy a gyilkosságok törvényes megtorlása nem tekinthető politikai pernek A Zélényi-fé­­le törvény ellehetetlenülését, az Alkotmánybí­róság döntését a TIB jelenlegi hangadóinak egy része indulati, nem pedig jogi érvekkel vonja kétségbe. Cinizmus ma azt állítani, hogy az ellenzékiek 1990-ben azért nem kö­vetelték a harminc évvel azelőtti vétkek elkö­vetőinek bírói felelősségre vonását, mert itt tartózkodtak a szovjet csapatok. Ennél súlyo­sabb követeléseket hangoztattunk az ó jelenlé­tükben: a Varsói Szerződésből való kilépést, a szovjet csapatok távozását (gondoljunk csak Orbán Viktor beszédére), a forradalom rehabh lilációját. Az elévült bűnök megtorlását pedig azért nem követeltük, mert ez a politikai perek gyakorlatának feltámasztása és továbbéltelése lett volna. Demokráciában akarunk élni, s ez­zel nem fémek össze a politikai petek. Igaz, alapító nyilatkozatunk egy passzusában szóvá tettük, hogy a ncpellencs bűnök elkövetőit nem vonták felelősségre, és a bűnösök túlnyo­mó többsége akkor a hatalom bizalmát élvez­te. — Csakhogy ebben a megfogalmazásban nincs szó arról, hogy bíróság elé kellene őkel állítani... — így van. E megfogalmazás csak: úgy ér­telmezhető, hogy meg kell fosztani a népel­­lencs bűnök egykori elkövetőit a politikai hata­lomtól. Ez megtörtént. Követelésünk azonban nem arra vonatkozott, hogy elévült bűnökért politikai perek indítását erőszakolja a bizott­ság — Mi várható a ..harmincak" állásfoglalá­sa után ’ — Március 28-ára az egykori Munkásőrség épületébe gyűlést hívott össze. E gyűlés össze­hívása ugyan nem felel meg a TIB alapszabá­lyának. de a TIB választmánya nem kíván alapszabály-értelmezési vitába bonyoltxlni. s még kevésbé óhajt jogainak bírni úton érvényt szerezni. Most csak megismételhetem, amit a katonai tagozat ülésén kijelentettem: a T1B- nek nincs szüksége „utánpótlásra” Az igaz­ságtétel lényegében befejeződött, a kárpótlás, ami még hátravan, a kormányzat dolga, az egykori bűnösök felderítését pedig nem egy meghatározott érdekű csoportnak kell elvégez­nie. — Arm gondolja, hogy az igazságtételi fo­lyamat befejeződött'’ — Nagyrészt. De mindenesetre egy szaka­sza lezárult. Göncz. Árpádra hivatkozom: 1956 olyan, mint a csiszolt gyémánt. Ez a gyémánt most töredezik, s tűrhetetlen, hogy e darabok egyik-másikát meghatározott csoportok kisajá­títani próbálják. Ami még hátravan: a történel­mi események hiteles felderítése, az egykori hősök és nem hősök, mártírok és nem mártírok sorsának bemutatása, az 57—58-ban kialakí­tott terror szavahihető felidézése. A 301-es parcella emlékműve közel áll a megvalósulás­hoz. Bízunk benne, hogy a Temetés második évfordulóján méltó módon felavatják Idős emberek vagyunk, s baj. hogy a politikai élet egykori ’56-osok veszekedésétől hangos. A közvélemény ebbe belefárad. Ha egykori baj­társaink nem fogiák fel, hogy 1956 szellemisé­gében a nemzeti forradalom valamennyi irány­zatának megvan a helye — azért volt a forra­dalom az egész egységes nemzeté —, akkor '56-nak egy időre rossz csengése lesz. Remél­jük. nem sokáig. • N, Sándor László

Next

/
Thumbnails
Contents