Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
1 Népszabadság, 1992- fébr.29. A „késői törvénytelenségek” anatómiája Beszélgetés Zinner Tibor történésszel A parlamecnt a közelmúltban semmissé nyilvánított bizonyos 1963 és 1989t közötti ítéleteket. Ennek hátteréről beszéltünk dr. Zinner Tibor történésszel, aki részt vett anmak a tanácsadó bizottságnak a munkájában, amely sok ttekintetben előkészítette a parlaimenti döntést. Az alábbiakban részleteket közlünk e beszélgetésiből, amelyből egyebek közt kitetszik, melyek voltak az 1963 uítáni időszak pereinek meghatározó sajátosságai.- Milyen pőrékről beszélünk, Zinner úr, az 19<G3 utáni időszakban. Mit rögzít a kuttató-feltáró munka?- Mások állapjában véve a jellegzetességek; 1963 április után, mint a megeJiőző 18 évben. Ennek ellenére voltak koncepciós perek ebben ;az időszakban is. A jelzett korszakban elsősorban már nem a foírói-ügyészi tevékenység, illeúve az azt meghatározó állambizrtonsági munka az, amely a törveénytelenségeket létrehozta- Hanem miícsoda?- Hanem ;a törvényhozó felelősség derül iki. Olyan amorális törvények woltak hatályban, amelyek lehetővé tették bizonyos büncseliekményeknek politikai jellegű;, államellenes cselekménnyé való minősítését. Például: vakaki negatívan nyilatkozott a Szovjetunió vagy Magvarorszájg belpolitikai helyzetéről - ezt nem véleménynek, állásfoglalásinak minősítették, hanem izgatásnak, vagy a közösség megsértésének. Ha egy társaságban arról beszéltek, hogy Magyar-országon többpártrendszert kiellene létrehozni, hadd mérkőzzenek meg szabadon a politikai erők, akkor ezt úgy minősítettték, hogy összeesküvést kovácsoltak a rendszer ellen. És majcühogynem mindegy volt, hogy ezt jobbról vagy balról szervezik; az utóbbiról szólva a „maoistá összeesküvésre” gondoltak.- Ez mikor volt?- A hatvanas évek végén. 4 Megjegyzem >egyébként, hogy a-perek kutatása bizonyította: „*.1963 után még nem beszélhe' tünk egy általánosan csökkenő tendenciáról.. Ezzel szemben 1965-1966-bian éppenséggel erős növekedés észlelhető.- Ez mire veszethető vissza?- A kutatások szerint az állambiztonsájgi szervekre 1962- ben mért „csapást” követő aléltságból ezek „felébredtek”, és megkezdték saját legitimálásukat. Ez összefüggött 1956 tizedik évfordulójával is.- Ez az eimelkedés, növekedés meddig tartott?.’- Ez már nem észlelhető 1968-at, az új gazdasági mechanizmust követően. Ettől az időszaktól kezdve más módszerek, más eszközök váltak jellemzővé. Ilyen például a tüntetések szétverése, tehát az adminisztratív belügyi erőszak, de ilyen a dorgáló - megfélemlítő figyelmeztetés, a házkutatás, vagy az, ahogy az illetőket az akkor dívó triviális belügyi kifejezések szerint egy-két napra „kivonták a forgalomból”. A hetvenes évektől kezdve a hatalom már nem igen élt azokkal a megtorló eszközökkel, amelyeket potenciálisan akár a bíróság, akár a rendőrség biztosított számukra.- On az új gazdasági mechanizmus időszakával jelentkező és a hetvenes évektől meghatározottabbá váló tendenciáról beszél: a csökkenésről. Mikor jut ez el egy nullpontig?- A nullpontig soha. A rendszerváltásig lehettek kisebb-nagyobb ügyek, egy-egy ügy minden esetben van: letéptek egy zászlót, kivágtak egy címert. Igaz, ezekben az esetekben általában már felfüggesztett ítéletek születtek. Igaz az is, hogy sok cselekménynél nem a klasszikus politikai másként gondolkodás volt a motiváló erő, hanem gyakran fiatalos megnyilatkozások, kivagyiság és esetenként az alkohol is hatott.- Visszatérve azokra az évekre, amelyekre az ilyen ügyek többsége jutott: hány embert érinthettek ezek?- Az 1963 utáni időszakról szólva vannak írások, amelyek részben a legutóbbi napokban jelentek meg, amelyek akár 20 ezer ilyen ítéletet is feltételeznek. A mi vizsgálataink a „klasszikus” államellenes ügyek vizsgálatára irányultak és azt mutatták, hogy 7500-7600 személyt ítélhettek el az adott időszakban. Ám ehhez azonnal hozzá kell tenni, hogy négyszázegynéhányra tehető azoknak a kényszergyógykezeléseknek a száma, amelyek a dolog lényegét tekintve ugyancsak megtorlási formát jelentettek. Ezeknek azonban semmilyen iratanyaga nem maradt fenn, mert a szabályzatok az erre vonatkozó papírokat kötelezően selejtezendővé tették.- Mit jelentett ez a kényszergyógykezelés? Nálunk is előfordult, mint keleti határainkon túl, hogy épeszű embereket elmegyógyintézetekbe zártak?- Mindenképpen tény, hogy embereket legkülönbözőbb indítékokkal - lehet ez akár alkoholelvonó-kúra, akár a túlzott kávéfogyasztásról való leszoktatás - eltávolítottak a közéletből. Velük együtt tehát nagyjából és egészéből nyolcezer főre tehető azok száma, akiket megtorló jellegű akció ért. Végül még valamit szeretnék aláhúzni. Annak idején már a Németh-kormány határozatot hozott, hogy egyrészt az emberi jogokkal ellentétes törvényeket vizsgáljuk meg, másrészt nézzük meg a háborús és népellenes bűncselekmények meghatározott körét. Ez a „másrészt” már akkor is elmaradt, most sem került előtérbe. S ez azért lényeges, mert 1945 után egészen a hatvanas évek elejéig folyt ítélkezés ilyen ügyekben. A háborús bűnök - mint köztudott - nem évülnek el. De ezen a téren nagyon sok anomália történt. '- Miféle anomáliák? Kreáltak háborús bűnösöket, vagy pedig indokolatlan szigorral kezeltek olyan ügyeket, amelyek esetleg egyáltalán nem a háborús bűncselekmény kategóriájába tartoztak?- A helyzetet ahhoz lehet hasonlítani, amit az 1963 utáni ügyekről mondottam. A Szovjetunióval, a szovjet csapatok itt-tartózkodásával, a háborús fosztogatásokkal, az úgynevezett zabrálásokkal kapcsolatos negatív megnyilatkozások lehetővé tették a súlyosabb minősítést. Emellett amikor a nyomozó szervek ilyen ügyeket vizsgáltak, előkészítve az ügyészségi és bírósági eljárást, akkor sok esetben kényszerítő eszközöket is alkalmazhattak, hogy olyan beismerő vallomást csikarjanak ki, amelyre alapozni lehet. Kikényszerített vallomások, rossz tényállások alapján születtek ítéletek. Nem egy ilyen ügyben van semmissé nyilvánítási vagy perújrafelvételi kérelem a Legfelsőbb Bíróságon.- Vagyis egyéni alapon egyéni kérelmek vannak ott?- Pillanatnyilag ez az út áll nyitva az állampolgár előtt, akivel szemben törvénytelen eszközöket alkalmaztak, ráadásul az úgynevezett tényállás nem volt igaz.- Az olvasóban erről olvasva felmerül: netán a háborús bűnösök és a Szálasi-,.kormány” tagjai perének felülvizsgálatára is sor kerülhet?- Ez fel sem merülhet. Ezekben az ügyekben egy tennivalóról lehet beszélni, a perek feltárása, a forráskritikai kiadás, ahogy ez a Bárdossy-per esetén történt. De ennek jogpolitikai következménye nincs, az ilyen és hasonló egykori ítéletek nem kérdőjelezhetök meg. Vajda Péter
