Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
Magyar Fórum, 1992.febr.27 Aki felépítette a világ legnagyobb komphajóját Korunk hazai üzletemberét, vállalkozóját figyelve megakad szemünk egy jellemző tulajdonságon. Ez pedig a tettrekészség, csúnyábban szólva az aktivitás. Számára talán a felismeréseknél is fontosabb a bibliai szorgalmatosság. Márr persze akkor, ha kiegészül a céltudatossággal, a helyzetfelismeréssel. Varga István vállalkozó, a „Mentor” cég vezére az utóbbi időkben gyakran szerepel a tévében, rádióban és a lapokban. A Pesti Hírlap, illetve a Reggeli Pesti Hírlap körüli hullámverés vonta rá a közfigyelmet. Pedig az újság nem tartozott és nem is tartozik a legfontosabb alkotásai, vállalkozásai közé. Egyik számos más közül.- Mi adta önnek a döntő lökést, hogy hivátalnok-időbeosztású mérnökből vállalkozó legyen?- Életemben volt egy hatalmas töréspont, amitől, úgy tűnik, nálam minden megváltozott. Ez 1970-ben volt, a tiszai árvíz idején. Egy olyan vállalatnál dolgoztam fejlesztőként, rajztábla mellett, aminek a vízügyhöz vajmi csekély köze volt. Az egyik éjjel ott találtak a rajztáblánál, felhívtak telefonon, hogy el kell menni „árvízvédekezni " Elmentem és végig „árvízvédekeztem” a Tiszán. Ez hatalmas kontrasztot jelentett az addigiakhoz, a múlthoz képest. A felfedezés erejével hatott rám az a felismerés, hogy a nap 24 órájában mennyi mindent el lehetett végezni! Árvíz után Vége lett az árvíznek, visszakerültem a saját rajztáblámhoz, és egyszerűen nem találtam a helyemet. Ezért aztán otthagytam a vállalatot, és alapítottam egy saját kisipari céget. Mondván: ott legalább én'határozom meg hogy naponta mennyit tudok dolgozni Gépészmérnökként kisiparos lettem 1970-ben. Bár nem volt igazán gyártástechnológiai tapasztalatom, de kiválasztottam a legnehezebb gépelemet, a fogaskereket - és elkezdtem gyártani. 40 ezer forint kölcsönt vettem fel. Béreltem egy gépet. Szüleim házának pincéjében volt egy kis hely, ott kezdtem el dolgozni. Másfél év után, 1971 végére, már hat alkalmazottam volt külön engedéllyel és volt egy gyönyörű szép gépparkom.- Mit szólt ehhez a korabeli bürokrácia?- Nagyot tévedtem. Mert senki sem védett meg attól az informális - tehát lényegében nem hivatalos - hatástól, hogy adó oldaláról visszadöngöljenek az átlagba Ennek az lett az eredménye, hogy folyamatosan küzdenem kellett - a létért Viszont megtanultam „államigazgatásul”. A nyolcvanas évek elején már nagyon elegem volt ebből. De akkor nem lehetett más irányban kitömi, így én egy leányvállalatot alapítottam. Társammal együtt bekopogtam egy nagyvállalathoz, és azt mondtam: adjanak nekem ehhez 20 millió forintot. Meg is csináltuk. Most is létezik ez. Ennek a profilját már a saját arcunkra formáltuk. Tehát nem egyszerűen egy tevékenységre, hanem diverzifikált tevékenységre. Abban volt termeltetés - kisipari típustermeltetés, volt gépipar, külkereskedelem, mezőgazdaság élelmiszerfeldolgozás, stb. A nyolcvanas évek közepén azonban már kezdődtek a privát vállalkozások. Én meg ott találtam magamat, hogy fejlesztek egy állami vállalatot És akkor létrehoztuk a „Mentor Kisszövetkezetei” Tulajdonképpen elkezdtem egy új vállalkozást Kockáztatni kellett Elvállaltam egy hajóépítést Amit megcsináltam, ez ma a világ legnagyobb komphajója Lengyelországban történt ez, a legnagyobb hajógyárban. A hajó most Kiel és Göteborg között közlekedik. Véletlenül találkoztam a Skanska cég képviselőjével. Megkérdezte: .Nem akarsz hajót építeni?" Én ugyan életemben nem csináltam még ilyent, de eddig is mindig azt csináltam, amit azelőtt nem tettem. Közben a Magyar Nemzeti Bankból felhívott egy ismerős azzal, hogy van itt valaki, aki Magyarországon keres hajóépítőt Délelőtt volt Feltárcsáztam a füredi hajógyárat Kénem egy hajóépítő művezetőt és egy mérnököt: nem volna-e kedvük Jeljönni” megnézni, mi is ez. Este már el is repültünk Egy lengyel hajógyárba! Ha az ajánlat nyugatról jön - semmi sem lett volna belőle. De könnyű volt odarepülni. Elrepültem este még ezzel a két emberrel, és másnap reggel körülnéztünk. Nem volt ott más, mint egy nagy darab rozsdás vastömb - ez volt „a hajó”. Men még csak az alapszerkezet volt meg. Minden más hiányzott. És láttuk, hogy van hozzá egy konténemyí dokumentáció. Hát hogyan lehetne ezt átnézni? Hogyan lehetne itt árajánlatot adni? Nyilvánvaló, hogy sehogy. Mégis elvállalom. Visszajöttem, és elkezdtem hajóépítőket keresni Hajógyárat hívtam fel, a Vegyépszert, a Gyár és Gépszerelő Vállalatot. Mindenki kinevetett és elzárkózott Nekem viszont volt egy határidőm! Másfél hét múlva, x napon tíz óráig kellett konkrét ajánlatot adnom. Kilenckor még nem volt semmim. De volt né'.hány kollégám, akit megkértem: nézzen körül, hátha találunk egy-két hegesztőt Találtunk egy kis céget, ahol volt hegesztő. Ezután bementem a TESCO-ba, onnan telefonon felhívtuk a svédeket, és elkezdtem az üzletet tárgyalni De úgy, hogy tízkor felvettem a telefont, és délután még ugyanabban a telefonvonalban tárgyaltunk. És közben telexgépen írtuk a szerződést De embereim már ott ültek a repülőtéren, döntenem kellett Úgy döntöttem, kockáztatok és megteszem. Telexen alá is írtuk a szerződést. A Népstadionnál nagyobb Ezt a munkát én magyar és Fülöp-szigeteki munkásokkal végeztem, de a hajó elkészült Reklamáció nélkül. Úgyhogy ma ez a legnagyobb és legszebb komphajó, amely úszik a tenge• reken. Hidraulikus belső deckekkcl, 3000 ággyal és van rajta hely ezervalahányszáz személyautónak A Népstadionnál nagyobb. A munka annyira sikeres volt, bogy az én induló tőkém in| nen származik' Akkor már a Mentor kisszű| vetkezet keretében folyt a hajóépítés. Én a Mentort exportorientált cégnek állítottam be. Nekem mindig fontos volt, hogy ne csak „általában” csináljak valamit, ami nyereséget hoz. Kutattam, minek van makrogazdasági többlethatása. A hajóépftésben megvolt annyiban, mint kuriózum, mint vállalkozási ex-
