Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
Bár begyűrűzött volna! És akkor, 1987 nyarán Grósz Károly került a miniszterelnöki székbe. — Igen. Korábban sohasem találkoztam vele, de kemény szélsőbalos hírében állt. És tudod mi történt? Grósz Károly, a baloldali ideológusokkal szemben — beleértve a szakszervezetis és pártközpontos barátait — teljes mellszélességgel kiállt a polgári kereskedelmi jogi megoldások mellett. Morgolódott, tette a gúnyos megjegyzéseket, de volt annyira okos és pragmatikus, hogy — valószínűleg ideológiai meggyőződése ellenére — támogatta a magánvállalkozásokat. És szerintem egy politikust nem a beszédei, hanem a tettei minősítenek. Téged egyebek közt a társasági törvény, amiért még mindig érnek támadások. — A bírálatot sosem éreztem támadásnak. Nézd, a társasági törvény jól megágyazott a magántőkének, ennyiben betöltötte a feladatát. Még akkor is, ha — mivel minden tapasztalat nélkül vezetett be nyugati modelleket — volt egy csomó hiányossága. Abban pedig igaza van a Monopoly-csoportnak, de más bírálóknak is, hogy ez a törvény önmagában nem alkalmas a privatizációra, nem is arra készült. Csak utólag derült ki, hogy azok a társasági jogi eszközök, amelyek eredetileg a nagyvállalatok decentralizálását szolgálták volna, a változások felgyorsulása folytán visszaélésszerű privatizációra is alkalmat adnak. Ezért nem vitatom a személyes felelősségemet sem, bár 1988 tavaszán — a társasági törvény ekkor készült — rajtam kívül még elég sokan nem látták előre a szociális-— ta rendszer összeomlását. A'z aztán egészen más kérdés, hogy azok az idősebb urak, akik 1988 májusáig a pártközpontban vezetők voltak, lényegében ugyanazokkal a kifogásokkal éltek a társasági törvény ellen, mint amilyeneket mostanában hallok ... Munka nélküli jövedelemszerzés, spekuláció, ügyeskedés stb. Nyilván 40 év szocialista múlt után át kell esni egy „vad kapitalista" korszakon is, valóban vannak gusztustalan visszaélések. Ezek azonban a kereskedelmi kultúra és erkölcs kialakulásával el fognak tűnni. Sajnos, éppen a hiányzó tradíciók miatt, sokaknak már az rt. vagy a kft.-alapítás puszta ténye gyanús dolog, eleve rásütik, hogy hatalomátmentés. Számomra mindabban, amit mondtál, az a legmegnyugtatóbb, hogy három-négy év vegetálás után esetleg fellendülésre számíthatunk. — Ez nemcsak tőlünk függ, bár én amatőr vagyok a gazdasági prognosztikában. Hadd utaljak arra, hogy a hetvenes években bezárták az egész Ruhr-vidéket, és hogy milyen komoly balhék zajlottak az észak-angliai bányavállalatok körül. Akkoriban hozzánk „nem gyűrűzött be" a válság — bár begyűrűzött volna! —, és csak mosolygok azokon a fellendülést ígérő szónoklatokon, amelyek szintén nem látszanak tudomást venni a jelenlegi nyugateurópai és amerikai receszszióról. De ha vége a receszsziának, és az eszünk is a helyén lesz, akkor vannak esélyeink. Mire gondolsz? Minél előbb túl kell jutni a belénk nevelt kényelmes „szocialista” szemléleten. De nem úgy, hogy közben a félfeudális múlttal kacérkodunk. Modernizálódva kell magyarnak maradnunk, hogy kiépíthessünk egy valóban korszerű és nemzetközileg nyitott piacgazdaságot, amely annak lesz szociális, aki nem „szocialista módra” dolgozik. Egészségünkre! Szöveg: Kéri Tamás Kép: Tapolcsányi Éva
