Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. szám

Népszabadság, 1992.febr.29 I és esetleg feljavító cégei. De az sem ki­zárt, hogy esetenként az ÁVÜ-t bízza meg a tartós állami vagyonrész priva­tizálásával is.- ön versenyhelyzetnek értékeli azt, amit az ellenzék, de pártatlan szakértők is a gazdasági hatalom monopolizálásának tekintenek. Sokak szerint az ÁVRT-vel egy új hatalmi központ jön majd létre. Mi erről a véleménye?- Szeretném hangsúlyozni: a fejlett piacgazdaságokban a világon minde­nütt meghatározzák az állami vagyon kívánatos arányát, körét, és a va­gyonkezelés módját. Amikor mi a részvénytársasági forma mellett dön­töttünk, nagyban támaszkodtunk a Világbank ajánlásaira, a Phare-prog­­ram törekvéseire. Nagyon lényeges, hogy nem egy újabb államigazgatási szervezetet kívánunk felállítani, ha­nem erre a feladatra is piaci megol­dást kerestünk. Ausztriában, Olaszor­szágban, Spanyolországban nem is egy, hanem több ilyen holding műkö­dik, többnyire eredménnyel. Éppen ezért én az említett aggodalmakat egy hibás prekoncepció, valamint a poli­tikai hangulatkeltés részének tekin­tem. A kormány államosít, centrali­zál, koncentrálja a hatalmát - ezek üres jelszavak, amit ellenzőink nem tudnak tényekkel alátámasztani.- A politikai aggodalmaknak az az alapja, hogy az ÁVU igazgatótanácsában, de az ön környezetében is, döntően az MDF-hez közelállók kapnak helyet.- A parlamentáris demokráciákban- a szabad választások eredményeként- egy meghatározott politikai irányzat kormányoz. Ha tetszik: politikai kor­mányzás folyik. Ezért tartom indoko­latlannak ezt a kérdés-feltevést. Rá­adásul az ÁVÜ igazgatótanácsa eseté­ben egyszerűen arról van szó, hogy megüresedtek helyek. Most fontolga­tom, hogy a tőkepiac szereplőit miként lehetne bevonni ebbe a grémiumba.- Bankokra, tőzsdére gondol?- Csak a tőzsdére.- Az egyoldalú politikai elköteleződés vádját oldaná, ha például az ÁVRT felü­­gyelöbizottságába, illetve igazgatótanácsá­ba független, nagy tekintélyű szakértőket nevezne ki a miniszterelnök. Nyilván ön adja majd a tippeket. Vannak már jelöltjei?- Még csak gondolkodom.- Azt sem árulja el, hogy szakmai, ága­zati, netán politikai megfontolások alapjan fognak választani?- Még egyeztetünk.- Gondolom a vagyonkezelő rt. mene­dzseri tisztét nem ön látja majd el?- Kinevezett vezérigazgatója lesz, és a társasági törvénynek megfelelő módon kialakított vezetői és ellenőr­ző testületéi. Valamint nagyon szűk apparátusa. Most keressük a legjobb szakembereket.- Az már eldőlt, hogy tartós állami tu­lajdonba a vállalkozói vagyon 25 százalé­kát kívánják tartani, ami mintegy 200 vál­lalatot érint. Tart azonban az alku az érin­tett körről a szakminisztériumokkal. Ön miként vélekedik erről a vitáról?- Ez nem vita, hanem szakmai elö­­t készítő munka, s főként nem presz- i tízsjellegü, vagy hatalmi viszálykodás i a szaktárcák között. Bevallom: én azt hittem, hogy erősebben fognak I lobbyzni. De nem ez történt. A tör­­! vény a nagy közszolgáltató cégek tu­­: lajdonlási lehetőségeinél többet is fel­kínál. Meg kell találnunk a legmegfe­lelőbb formát.- A privatizációt követően a bankok ál­lami részvényei hová kerülnek?- A Vagyonkezelő Részvénytársa­­| Sághoz.- Szakértők szerint az év végi kényszer­­társaságositás 600-800 vállalatot is érint­het. A társasággá alakított cégek részvé­nyei, üzletrészei felett is az ÁVKT rendel­kezik majd?- Először egy államigazgatási ak­tus keretében társasággá alakítjuk a vállalatokat, mert így hozzáférhetőb­bek a potenciális befektetők - egye­bek között a hazai kisbefektetők - számára. Majd - attól függően, hogy ! milyen gyorsan privatizálhatok - vagy az AVÜ-höz, vágj' az rt.-hez ke­­■ rülnek.- Ez a kampányszerű átalakítás nem ve­zet majd leértékelődéshez? Hiszen így is azt tapasztalni: a privatizáció során jelen­tős a vagyonvesztés?!- Mihez képest beszélünk leértéke­lődésről avagy vagyonvesztésről? A gazdaság piacosodása során nem va­0Í ■ gyonvesztés, hanem óriási piacvesztés következett be. Ezt nem szabad összekeverni. A privatizálható va­gyon értékét leszorítja az avult tech­nológia és részben a menedzsment színvonala is. Együtt ennyi az ára. Sajnos.- A kényszertársaságositással viszont ettől az „avult" menedzsmenttől is meg le­het szabadulni?- Ezt most nem kérdezi komo­lyan?! Mi nem készülünk ilyen kam­pányra. Ha le akarnánk cserélni a vállalati vezetői kört, azt akár holnap megtehetné az ÁVÜ, azzal, hogy állam­­igazgatási irányítás alá vonná a vál­lalatokat, és az igazgatók helyébe privatizációs biztosokat nevezne ki. De ezzel a lehetőséggel csak akkor él, ha beigazolódott, hogy a vezetés ma­gatartása gátolja a privatizálást. Ne­kem egyébként a hazai menedzsment­ről sincs általánosságban elmaraszta­ló szakmai véleményem. A vezetőkép­zés révén és nem politikai kampá­nyokban kell a menedzserek verseny­­képességét javítani. Ahhoz időre és profi mechanizmusokra egyaránt szükség van, hogy igazgatókból minél inkább menedzserekké váljanak.- Ha jól értem, akkor a kényszertársasá­­gositással a külföldi befektetőknél jóval szerényebb anyagi erővel bíró nemzeti tö­két kívánják némi előnyhöz juttatni?- Nagy logikai ugrással lehet csak levonni szavaimból ilyen következte­tést. Én nagyon pozitívnak tartom a külföldi tőke beáramlását. Ugyanak­kor azt is tapasztalom: nincs univer­zális recept az új tőkés rétegek ösz­tönzésére. A legfontosabbnak a ma­gántulajdonosi ellenőrzést tartom. Ezért a privatizálás mellett a feltö­rekvő egyéni és társas vállalkozások gyarapodása a legfontosabb piacfor­máló erő.- Tapasztalja-e miniszter úr, hogy a nemzeti töke jeles képviselői a privatizálás során kezdik benyújtani a számlát a kor­mánynak, az MDF-nek?- Nincs miért és kinek benyújtani a számlát. Nem hiszem, hogy a most alakuló-formálódó kisburzsoázia odaállt volna bármelyik politikai erő mellé. Az viszont tény, hogy gazdasá­gi eredményeinket stabilizáló erőként ismerik el. Vagy tán az fáj önnek, hogy nem fordulnak velünk szembe?- Én nem szembefordulásról, hanem tá­mogatásról érdeklődtem. Általános tapasz­talat, hogy a gazdasági hatalom képviselői elöbb-utóbb befolyást kívánnak gyakorolni a politikai hatalomra is.- Magyarországon még pont fordí­tottan történnek a dolgok, hiszen nem a gazdaság „csinálta meg” a politi­kát. Én egyébként azt tartanám a pi­acgazdaság normális jelenségének, ha az új tőkés csoportok politikai befo­lyásra is szert akarnának tenni. De ehhez a magyar polgárosodás, az új vállalkozói réteg még nem elég erős.- Ezért működik a kliens-rendszer?- Ez előítélet, vagy szélmalomharc. A szokásos rémképek felrajzolása. Szó sincs klientúráról. Piaci viszo-

Next

/
Thumbnails
Contents