Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
Népszabadság, 1992.febr.29 I és esetleg feljavító cégei. De az sem kizárt, hogy esetenként az ÁVÜ-t bízza meg a tartós állami vagyonrész privatizálásával is.- ön versenyhelyzetnek értékeli azt, amit az ellenzék, de pártatlan szakértők is a gazdasági hatalom monopolizálásának tekintenek. Sokak szerint az ÁVRT-vel egy új hatalmi központ jön majd létre. Mi erről a véleménye?- Szeretném hangsúlyozni: a fejlett piacgazdaságokban a világon mindenütt meghatározzák az állami vagyon kívánatos arányát, körét, és a vagyonkezelés módját. Amikor mi a részvénytársasági forma mellett döntöttünk, nagyban támaszkodtunk a Világbank ajánlásaira, a Phare-program törekvéseire. Nagyon lényeges, hogy nem egy újabb államigazgatási szervezetet kívánunk felállítani, hanem erre a feladatra is piaci megoldást kerestünk. Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban nem is egy, hanem több ilyen holding működik, többnyire eredménnyel. Éppen ezért én az említett aggodalmakat egy hibás prekoncepció, valamint a politikai hangulatkeltés részének tekintem. A kormány államosít, centralizál, koncentrálja a hatalmát - ezek üres jelszavak, amit ellenzőink nem tudnak tényekkel alátámasztani.- A politikai aggodalmaknak az az alapja, hogy az ÁVU igazgatótanácsában, de az ön környezetében is, döntően az MDF-hez közelállók kapnak helyet.- A parlamentáris demokráciákban- a szabad választások eredményeként- egy meghatározott politikai irányzat kormányoz. Ha tetszik: politikai kormányzás folyik. Ezért tartom indokolatlannak ezt a kérdés-feltevést. Ráadásul az ÁVÜ igazgatótanácsa esetében egyszerűen arról van szó, hogy megüresedtek helyek. Most fontolgatom, hogy a tőkepiac szereplőit miként lehetne bevonni ebbe a grémiumba.- Bankokra, tőzsdére gondol?- Csak a tőzsdére.- Az egyoldalú politikai elköteleződés vádját oldaná, ha például az ÁVRT felügyelöbizottságába, illetve igazgatótanácsába független, nagy tekintélyű szakértőket nevezne ki a miniszterelnök. Nyilván ön adja majd a tippeket. Vannak már jelöltjei?- Még csak gondolkodom.- Azt sem árulja el, hogy szakmai, ágazati, netán politikai megfontolások alapjan fognak választani?- Még egyeztetünk.- Gondolom a vagyonkezelő rt. menedzseri tisztét nem ön látja majd el?- Kinevezett vezérigazgatója lesz, és a társasági törvénynek megfelelő módon kialakított vezetői és ellenőrző testületéi. Valamint nagyon szűk apparátusa. Most keressük a legjobb szakembereket.- Az már eldőlt, hogy tartós állami tulajdonba a vállalkozói vagyon 25 százalékát kívánják tartani, ami mintegy 200 vállalatot érint. Tart azonban az alku az érintett körről a szakminisztériumokkal. Ön miként vélekedik erről a vitáról?- Ez nem vita, hanem szakmai elöt készítő munka, s főként nem presz- i tízsjellegü, vagy hatalmi viszálykodás i a szaktárcák között. Bevallom: én azt hittem, hogy erősebben fognak I lobbyzni. De nem ez történt. A tör! vény a nagy közszolgáltató cégek tu: lajdonlási lehetőségeinél többet is felkínál. Meg kell találnunk a legmegfelelőbb formát.- A privatizációt követően a bankok állami részvényei hová kerülnek?- A Vagyonkezelő Részvénytársa| Sághoz.- Szakértők szerint az év végi kényszertársaságositás 600-800 vállalatot is érinthet. A társasággá alakított cégek részvényei, üzletrészei felett is az ÁVKT rendelkezik majd?- Először egy államigazgatási aktus keretében társasággá alakítjuk a vállalatokat, mert így hozzáférhetőbbek a potenciális befektetők - egyebek között a hazai kisbefektetők - számára. Majd - attól függően, hogy ! milyen gyorsan privatizálhatok - vagy az AVÜ-höz, vágj' az rt.-hez ke■ rülnek.- Ez a kampányszerű átalakítás nem vezet majd leértékelődéshez? Hiszen így is azt tapasztalni: a privatizáció során jelentős a vagyonvesztés?!- Mihez képest beszélünk leértékelődésről avagy vagyonvesztésről? A gazdaság piacosodása során nem va0Í ■ gyonvesztés, hanem óriási piacvesztés következett be. Ezt nem szabad összekeverni. A privatizálható vagyon értékét leszorítja az avult technológia és részben a menedzsment színvonala is. Együtt ennyi az ára. Sajnos.- A kényszertársaságositással viszont ettől az „avult" menedzsmenttől is meg lehet szabadulni?- Ezt most nem kérdezi komolyan?! Mi nem készülünk ilyen kampányra. Ha le akarnánk cserélni a vállalati vezetői kört, azt akár holnap megtehetné az ÁVÜ, azzal, hogy államigazgatási irányítás alá vonná a vállalatokat, és az igazgatók helyébe privatizációs biztosokat nevezne ki. De ezzel a lehetőséggel csak akkor él, ha beigazolódott, hogy a vezetés magatartása gátolja a privatizálást. Nekem egyébként a hazai menedzsmentről sincs általánosságban elmarasztaló szakmai véleményem. A vezetőképzés révén és nem politikai kampányokban kell a menedzserek versenyképességét javítani. Ahhoz időre és profi mechanizmusokra egyaránt szükség van, hogy igazgatókból minél inkább menedzserekké váljanak.- Ha jól értem, akkor a kényszertársaságositással a külföldi befektetőknél jóval szerényebb anyagi erővel bíró nemzeti tökét kívánják némi előnyhöz juttatni?- Nagy logikai ugrással lehet csak levonni szavaimból ilyen következtetést. Én nagyon pozitívnak tartom a külföldi tőke beáramlását. Ugyanakkor azt is tapasztalom: nincs univerzális recept az új tőkés rétegek ösztönzésére. A legfontosabbnak a magántulajdonosi ellenőrzést tartom. Ezért a privatizálás mellett a feltörekvő egyéni és társas vállalkozások gyarapodása a legfontosabb piacformáló erő.- Tapasztalja-e miniszter úr, hogy a nemzeti töke jeles képviselői a privatizálás során kezdik benyújtani a számlát a kormánynak, az MDF-nek?- Nincs miért és kinek benyújtani a számlát. Nem hiszem, hogy a most alakuló-formálódó kisburzsoázia odaállt volna bármelyik politikai erő mellé. Az viszont tény, hogy gazdasági eredményeinket stabilizáló erőként ismerik el. Vagy tán az fáj önnek, hogy nem fordulnak velünk szembe?- Én nem szembefordulásról, hanem támogatásról érdeklődtem. Általános tapasztalat, hogy a gazdasági hatalom képviselői elöbb-utóbb befolyást kívánnak gyakorolni a politikai hatalomra is.- Magyarországon még pont fordítottan történnek a dolgok, hiszen nem a gazdaság „csinálta meg” a politikát. Én egyébként azt tartanám a piacgazdaság normális jelenségének, ha az új tőkés csoportok politikai befolyásra is szert akarnának tenni. De ehhez a magyar polgárosodás, az új vállalkozói réteg még nem elég erős.- Ezért működik a kliens-rendszer?- Ez előítélet, vagy szélmalomharc. A szokásos rémképek felrajzolása. Szó sincs klientúráról. Piaci viszo-