Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. szám

Az ellenzék rémképeket fest

Beszélgetés Szabó Tamással hatalomról, tulajdonról, privatizációról

Népszabadság, 1992.febr.29.

OS

e'

c'

Ádáz szakmai csatározást követően- legalábbis ami a kormányzatot illeti- lezárultak a viták a privatizációs stratégiáról, az állami tulajdon arányairól, és a vagyonkezelés módjáról. Hamarosan a parlament elé kerülnek az új privatizációs törvények, s a döntést követően megszervezik a - sokak szerint új hatalmi központként is működtethető - Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot. Gazdaság és hatalom érzékeny kölcsönhatásairól beszélgettem a privatizációért felelős új, tárca nélküli miniszterrel, Szabó Tamással, aki egyben az MDF alelnöki tisztét is betölti.- Ön tavaly májusban a kormány privatizációs stratégiáját készitö bizottság vezetőjeként nyilatkozott lapunknak. Akkor úgy tűnt: a pénzügyi vezetés és az ÁVÜ között kialakult koncepcionális vitában kompromisszumos álláspontot képvisel. Most pedig „nevető harmadikként” a privatizációs tárcát vezeti.- Ez a „nevető harmadik” képtelenség. Gondolati fejlődésről van szó, amely érinti az ÁVÜ szerepkörét a privatizációban és az állami tulajdon, a vagyonkezelés lehetőségeit; valamint azt: ki legyen a végső tulajdonos? Felvetődött, hogy’ az ÁVÜ-t csak privatizátorként működtetjük, és a vagyonkezelésre önálló intézmény alakul. Majd a szakmai viták során az az álláspont kerekedett felül, hogy a vagyonkezelésnél különbséget kell tenni az állam tartós tulajdona és a gyorsan privatizálható - de átmenetileg még többségi állami tulajdonban maradó - vállalkozói vagyon között. Ezt követően jött szóba egy új tulajdonosi intézet létrehozása, majd pedig ennek részvénytársasági - tehát piaci - módú működtetése. Ezen belül még rengeteg szakkérdésben folyt vita, amit - egy ennyire járatlan terepen, mint a privatizáció - természetesnek tartok.- Azáltal, hogy miniszteri rangú - amellett az MDF felső köreihez tartozó - vezető került a privatizáció élére, az avatatlan okkal hiheti: nemcsak szakmai, hanem hatalmi kérdések is eldőltek.- Nem hinném. A kormányzaton belül inkább a folyamatosságra hívnám fel a figyelmet, hiszen korábban is tárca nélküli miniszter felelt a privatizációért. Most egy apró - kormányzaton belüli - korrekció következett be: leválasztották a privatizációtól más, ugyancsak önálló területek irányítását. Miközben a privatizáció fontossága miatt ennek felügyeletét megerősítették.- Ez az apró korrekció oda vezeteti, hogy ön - egy személyben - felügyeli az ÁVÜ-t, valamint képviseli az államot a létrehozandó Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságban.- Az első a miniszteri - államigazgatási - megbízásból következik, a másodikra pedig csak következtetni lehet. Majd ha a parlament elfogadja a privatizációs törvényeket, akkor elképzelhető, hogy a kormány így fog dönteni.- Mire szól az ön miniszteri megbízatása?- Felelek a kormány privatizációs stratégiájának megvalósulásáért, az ezzel kapcsolatos munkálatok összehangolásáért. Felügyelem az ÁVÜ-t, és az én feladatom lesz - hangsúlyozom: a parlamenti döntést követően - az új Állami Vagyonkezelő Rt. megszervezése.- Eddig a vagyonpolitikai irányelvekben szabták meg a privatizáció menetét. Tavaly szeptember óta azonban a parlament lebegteti az új irányelvek elfogadását. Miért fűződik ehhez a kormánynak érdeke?- En úgy látom: kizárólag a parlament önmozgásán múlt, hogy még nincsenek érvényes vagyonpolitikai irányelvek. A privatizációs törvények elfogadása után azonban - ez a személyes véleményem - más funkciójuk lesz az irányelveknek, mint eddig. A törvények - egyebek között - hosszú távra megszabják a privatizáció menetét, az ÁVÜ szerepét, a vagyonkezelés módját. Ezért az irányelveknek már valóban csak a végrehajtásra kell majd szorítkozniuk. S természetesen ebben döntünk arról, hogy’ mire fordítják az éves privatizációs bevételeket.- E kérdésben is éles vita dúlt a kormányon belül. Önnek mi az álláspontja a bevételek felhasználásáról?- Az idei esztendőt e tekintetben rendkívülinek tartom, és azt remélem: ez lesz az utolsó olyan év, amikor a folyó költségvetési hiány pótlását is szolgálják .ezek a bevételek.- Ez azt jelenti, hogy jövőre már a teljes privatizációs bevételt visszaforgatnák a gazdaságba?- Dönteni kell a teendők sorrendjé- I röl. Nekem az a szakmai meggyőződésem: nem biztos, hogy elsőbbséget kell adni a belső államadósság tör, lesztésének. A visszaforgatásnak számtalan technikája lehet. Sajnos még nem alakultak ki azok a piaci mechanizmusok, amelyek garantálnák, hogy az így visszaadott pénz valóban jó helyre kerül.- Mikorra várható a parlament döntése a privatizációs törvényekről?- Tudtommal a T. Ház törvényhozási programjában áprilisi szavazással számol.- A kormány Nemzeti Megújhodási Programja is kimondja: a privatizáció össznemzeti ügy. Nem gondoltak arra, hogy éppen a szélesebb konszenzus érdekében kétharmadossá tegyék ezt a csomagot?

I - Ezt teljesen indokolatlannak tartanám.- Térjünk vissza az ÁVÜ és az új vagyonkezelő rt. közötti munkamegosztásra. Mind a két szervezet jogosult lesz tulajdonosként fellépni, vagyont kezelni, és privatizálni is?- Az ÁVÜ elsődleges feladata a privatizáció. Tulajdonosi és vagyonkezelői jogosítványokkal azért kell felruházni, mert a folyamat nem megy’ egyik napról a másikra. Az ÁVRT-nek viszont a tartós állami tulajdon kezelése a fő funkciója. Ám mivel a vagyon meghatározott részét is privatizálni kívánjuk, ezért ilyen funkciókkal is el

I fogjuk látni. Hozzáteszem: a két intézmény létrehozása tipikus decentralizációs lépés, versenyhelyzetet teremt a privatizátorok és a vagyonkezelők között. Miközben semmi sincs „bemerevítve”. A vagyonelemek között is van átjárás a két intézmény között, hiszen a törvény előírja: az ÁAftíT időről időre I vizsgálja felül a tartós állami tulajdon körét, és értékelje újra az arányokat. A társaságnak - éppen úgy, mint az ÁVÜ-nek - lesznek átvilágító, értékelő