Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
Népszabadság, 1992.fébr.29. tiszta, átlátható viszonyokat teremt a munkavállalói érdekképviseletek között. , Köztudott, hogy az üzemi tanácsi választásokat az MSZOSZ nemcsak támogatja, de régóta ösztönzi is. Több szakszervezeti szövetség léte esetén e választás a közöttük folyó viták eldöntésére is alkalmas. Ezek a választások ugyanis titkos, valamennyi munkavállaló részvételét biztosító, valódi és értelmes szakszervezetek közötti választások. Az üzemi tanácsi választásokon a szakszervezetek által állított jelöltekre leadott szavazatok mérhetővé teszik az egyes szakszervezetek érdekképviseleti felhatalmazottságát, reprezentativitását. Az ott megszerzett mandátumok alapján egyúttal megoldható lenne a munkavállalói képviselők delegálása a társadalombiztosítási önkormányzatokba és lehetővé válna a szakszervezetek közt régóta dúló „vagyonvita” lezárása is. A senki által pontosan nem meghatározott, de egyesek által oly sokat emlegetett úgynevezett szakszervezetek közötti választásokkal - amelyen nem tudni, kik indulnának, kik szavaznának, s főképp azt nem, hogy miért - az MSZOSZ nem ért egyet. Tudomásul veszi viszont a társadalombiztosítási önkormányzati választásokat, bár ezzel kapcsolatban is komoly aggályai vannak. Teljességgel felesleges ugyanis, hogy pusztán egyes szakszervezetek vélt szervezeti érdekei miatt a munkavállalói biztosítási képviselőket országos választáson, nagy önreklámozó kampány után, sok száz milliós költséggel válasszák meg, ahelyett, hogy őket a szakszervezetek - a munkáltatókhoz hasonlóan - delegálnák. (Folytatás a g oldalon) SZAKSZERVEZETEK (Folytatás az 1. oldalról) Az MSZOSZ tehát valójában egyetlen választásnak, az üzemi tanácsi választásnak látja értelmét, méghozzá úgy, hogy az választ adhatna minden ma felvetődő kérdésre. Ezzel az állásponttal szemben egyébként valódi szakmai érvet még senki sem tudott felhozni. Mindemellett és mindezek ellenére az MSZOSZ kész volt és kész ma is, hogy a három választásról együttesen, valamennyi szakszervezet érdekeinek figyelembe vételével érdemi, kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat kereső tárgyalásokat folytasson, és - függetlenül attól, hogy az egyes választásokról mi az álláspontja - bármilyen választás kerül kiírásra, azon indulni fog. Ezeket a tárgyalásokat akarja most a Liga teljesíthetetlen előfeltételek ultimátumszerű benyújtásával megakadályozni. A cél világos. Egy - a kormány, a parlamenti pártok, a nemzetközi szervezetek képviselőinek jelenlétében, a nyilvánosság előtt folyó - tárgyaláson érvet érvvel kellene szembeállítani. Sokkal kényelmesebbnek tűnik hát a tavaly nyáron már „jól bevált” gyakorlat: a szakszervezetek közötti megegyezés hiányára hivatkozva a kizárólag a Liga érdekeinek megfelelő, valamelyik képviselő által hirtelen benyújtott törvényjavaslatot elfogadtatni a parlamenttel. Az MSZOSZ bízik abban, hogy ez az út ma már járhatatlan - hangoztatja állásfoglalá-A Liga Ügyvivő Bizottsága nagyon sajnálatosnak tartja, hogy az elmúlt hét péntekén a Munkaügyi Minisztériumban megtartott konzultáció után olyan helyzet alakulhatott ki, mintha a kormány elfogadta volna az MSZOSZ feltételeit. Tudniillik az MSZOSZ akkor fogadja el a fenti választásokat, ha a kormány tudomásul veszi a 28-as törvény egyéb rendelkezéséinek nyílt megtagadását, ha csak akkor terjeszti be az Országgyűlés elé a választásokra vonatkozó törvénytervezetet, ha ennek elkészültét kormányzati szakértők bevonásával, valamint nemzetközi szakszervezetek közreműködésével folyó nyilvános egyeztetés előzi meg. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy az MSZOSZ feltételeket és ultimátumot szabjon a választási törvény parlament elé terjesztésével kapcsolatban. Egy parlamentáris demokráciában a hatályos törvények tiszteletben tartása minden tárgyaló fél részéről elvárható alapkövetelmény. A Liga eddig sem kívánt, ezután sem kíván a nyilvánosság előtt annak hangot adni, hogy az MSZOSZ hány esetben szegte meg látványosan saját korábbi határozatait. Azt azonban most megemlítjük: az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa 1992. február 5- én írásos állásfoglalást tett közzé, melyben „az MSZOSZ az 1991. évi XVm. törvény alapján kiírásra kerülő, öncélú szakszervezetek közötti választást elutasítja”. Ezt követően vádolja a Ligát február 26-án kelt állásfoglalásban az MSZOSZ Ügyvivő Bizottsága azzal, hogy nem akar egyeztetni az MSZOSZ által elutasított szakszervezetek közötti választásokról. Úgy véljük, a fentiek elégséges bizonyítékai annak, hogy az MSZOSZ saját elfogadhatatlan ultimátumait, saját következetlenségeit úgy kívánja leplezni, hogy dühödt kirohanásokat intéz egy másik szakszervezeti szövetség ellen. A Liga a szakszervezetek közötti választásokat azért támogatja, mert véget kíván vetni a munkavállalók szempontjából öngyilkos, csak a kormány és a munkáltatók számára kedvező egymás közti vitáknak. A Liga egy korrekt, esélyegyenlőségen alapuló, kölcsönösen elfogadható választási törvény híve. Ez az alku tárgya. Ez nem jelentheti azonban azt, hogy elfogadhatnánk egy olyan helyzetet, amelyben bárki részéről -törvényszegéssel lehet behozhatatlan választási előnyt szerezni - állítja a Liga. Alkudozás - választások előtt (Munkatársunktól) A szakszervezeti választásokat szabályozó törvény előkészítésében élénk vita pattant ki a napokban a konföderációk között. A két tábor eltérő nézeteit igyekszünk megismertetni olvasóinkkal, amikor az MSZOSZ és a Liga álláspontját közöljük. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége nemhogy ellenezné, de alapvetőén érdekelt - s lehet, hogy valójában csak ő érdekelt - abban, hogy a szakszervezetek valóban megmérettessenek, hogy olyan választásokra kerüljön sor, amely
