Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. szám

Népszabadság, 1992.fébr.29.

Vetetlen föld, üres ól...

Az agrárkamara szerint csődök tömege várhatc

A mezőgazdaság idei startja sok jót nem ígér. A termelőszövetkezetek többsége veszteséggel zárta a múlt esztendőt, az állami gazdaságokban sem jobb a helyzet. Tavaly még súlyos gabonatúltermeléstől volt hangos az ország, mára kiderült: kenyérgabonát nem lehet vásárolni. Közben gazdák százezrei hagytak fel a sertéstartással. Némi reménysugár, a kormány felismerte, hogy a hangoztatott piacgazdaság miatt magára hagyott ágazat válsága központi segítségnyújtás nélkül még gyorsabban mélyül. A nagyüzemi vezetők szerint, a mostani, állami garanciavállalásos hitelkonstrukció és a növénytermesztéshez nyújtott kamatkedvezmény pusztán arra elegendő, hogy a súlyos likviditási gondokkal küzdő ágazatot ideig-óráig életben tartsa.

Az eredeti gondon, az igen alacsony jövedelmezőségen ez önmagában nem is segíthet - véli dr. Mészáros Gyula a Magyar Agrárkamara közigazgatási igazgatója. A kamara ismeretei szerint a mezőgazdasági nagyüzemek tavalyi nyereségvesztése 25-30 milliárd forint. Ha ehhez hozzávesszük a magántermelést is, akkor elérheti a 40 milliárd forintot. Ennél azonban nagyobb bajt az okoz, hogy a termelők 1991-ben legalább ekkora veszteséget kényszerből „kigazdálkodtak”.

Ennek következménye látható az őszi vetéseken. A Földművelésügyi Minisztérium felméréséből is kiderül, hogy 1,2 millió hektáron az őszi talajelőkészítés elmaradt, és a 800 ezer hektáros búzavetésnek csak 40 százalékát végezték el optimális időben. Egyéb lehetőség nem lévén, minden ésszerűségnek ellentmondva, takarékoskodniuk kellett a vetőmag-, műtrágya- és növényvédő szer vásárlásakor. Termelési szektortól függetlenül, a gazdálkodók már a forgó vagyonuk felélésére kényszerültek. A szövetkezetek tőkebevonásos átalakulását ugyanis megakadályozta a moratórium, az állami gazdaságok esetében viszont a privatizáció engedélyhez kötése volt a béklyó. Mindebben szerephez jutott a kományzati koncepció megkésett elkészülte. Ezért a krónikus pénzhiány enyhítésére - összefüggésben az állattartás jövedelmezőségével - a tenyészállatok eladása, vagy vágóhídra küldése maradt. A KSH évvégi

jelentésére hagyatkozva Mészáros úr becslése: 12 milliárd forint értékű szarvasmarha és sertés tenyészállatot adtak el.

Még az évkezdéshez tartozik: március végén lejár az Érdekegyezető Tanácstól kapott határidő, ameddig megoldást kellene találni a mezőgazdaságban foglalkoztatottak bérgondjainak megoldására. Ugyanis a mezőgazdaságban foglalkoztatottak fele, 200 ezer ember - a 8000 forintos - minimálbérnél kevesebbet keres. Ez az arány az erdőgazdaságban is hasonló, ebben az ágazatban 17 ezer munkavállaló bérét kellene rendezni. Csakhogy erre - a mostani jövedelmi helyzetben - az ágazat képtelen.

Az agrárkamara véleménye szerint az ágazat likviditási gondjaira tett kormányzati intézkedés nem lenne rossz. Ám önmagában a gondok felületi kezelése - s ez a mostani kormányzati intézkedés ilyen - csak mélyíti a likviditási válságot, s további csődöket hozhat. Például arra próbálják ösztönözni a termelőket, hogy kedvezményes, kormánygaranciával felvehető hitelekkel vessenek kukoricát, ápolják növényeiket. Még ha arról a végső elszámoláskor kiderül is, hogy veszteséges volt.

Többen - így az agrárkamara - vitatják a szántóföldi növénytermesztés ügyének kezelését. Most inkább szerencsésebb lenne a taktikai készletezéssel élni, ez azonban nem szerepel az FM válságkezelő programjában.' Tonnánként 6800 forintos árat kivánnak meghirdetni, ennyiért vásárolnának 200-400 ezer tonna kukoricát. Ezt két egyenlő részletben kívánják kifizetni. Az egyik felét most, a másikat a termés átadásakor. Mindezt akkor, amikor a tőzsdei elszámoló ár 7050 forint. Mészáros Gyula szerint az FM-nek most inkább drágábban kellene kukoricát vásárolnia,, hogy készletezésre ösztönözze a termelőket, s ha majd magasak lesznek a szabadpiaci árak, akkor kellene a tőzsdén megjelenni az olcsó „állami" kukoricával. Egyébként hasonló baklövést már elkövettek tavaly a búzával. Talán ennek is tulajdonítható, hogy a vetésterület több mint 20 százalékkal csökkent, i és sok tízezer magángazda fel- I hagyott a sertéstartással.

! A mezőgazdaság talán leg. fontosabb piacszabályozó törvénye, az agrárrendtartásról szóló, rövidesen a parlament elé kerül. A kamara állásfoglalása szerint a jogszabálytervezet legnagyobb hibája: csupán arról szól, hogy törvényi felhatalmazással ki oszthatja szét az élelmiszer-gazdaságnak járó 30 milliárd forintos támogatást. Továbbá a földművelésügyi miniszter szinte totális hatáskört próbál szerezni, például a kvóták elrendeléséről, a garantált árak körébe tartozó termékek és árak megállapításról, stb.

Mindez történik akkor, amikor a mezőgazdaság teljes átalakulás előtt áll. Ráadásul az új szövetkezetekben megjelennek a kárpótoltak, a nem munkavállaló, új üzletrész-tulajdonosok, akik a tulajdonuk után osztalékot várnának. Az agrárkamara prognózisa szerint, az 1992-es gazdasági év után - az esetek zömében - nemhogy osztalékot kapnak, inkább vagyonvesztésre kell számítani, hiszen a gazdálkodási veszteséget a vagyon terhére kell leírni. Ezek 1 után természetesnek tűnhet, hogy az idei átalakulási hullá- I mókát majd újabbak követik.

Czauner Péter