Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. szám

Magyar Hírlap, 1992.febr.29.

I‘3

— Már a választási kampány sóin megkérdezték tőlem, hogy független képviselőként kormánypárti vagy ellenzéki magatartást képviselek-e majd. Akkor azt mondtam, teljesen mindegy, melyik párt jut hatalomra, én az ország érdekében kormánypárti leszek, de nagyon keményen fogom bírálni ellenzéki eszközökkel. Ez lett a viszonyom a kormánykoalícióval. Sokszor tapasztalom az ellenzék részéről: teljesen mindegy, mit mond a kormány, az ellenzék azt kötelességének érzi megkontrázni. Sokszor hüledezem, hogy az ellenzék miért feszeget olyan külpolitikai kérdéseket, amelyek ártanak az országnak. Például nem éreztem szükségét annak a polémiának: az a körülmény, hogy Antall József hősöknek nevezte a második világháborúban a Szovjetunióban elesett magyar katonákat, az azonos-e azzal, hogy az MDF szerint Magyarország helyesen cselekedeti, amikor a fasizmus oldalán harcolt. Az ilyen viták felmérhetetlen károkat okoznak az országnak.

— Ón nem éri egyet — független képviselőkénl — azzal, hogy az ellenzék folyamatosan „megkontrázza" a kormányt. Az ellenzék nem ért egyel azzal, hogy a kormánykoalíció folyamatosan, vita nélkül elutasít ellenzéki oldalról érkező törvényjavaslatokat. Ilyen magasak lennének a sáncok s mélyek az árkok?

— Nagyon rosszak a beidegződések, és nagyon rosszak a reflexek is. Néha talán megengedhetné magának a miniszterelnök úr vagy a kormány, hogy megnyilatkozásai nagyvonalúbbak legyenek. Nem vagyok bizonyos abban, hogy szalámipolitikáról van szó, amikor a kormány egyik-másik tagját támadják. Ha a miniszterelnök felmentené a valóban súlyos hibát elkövető kormánytagot, az még nem kötelezné arra, hogy a következő kritika esetén a következő minisztert is fel kell menteni — de a miniszterelnök és a kormány tekintélye növekedne. Vagy ott van az j MDF frakciójának bejelentése, amely szerint az ellenzéki oldalról érkező önálló indítványok napirendre tűzését nem támogatja, ha úgy ítéli meg, hogy az propagandacélzatú. Ez annyira rosszízű és rossz emlékű magatartás, hogy nem is tudok vele mit kezdeni. Erre tényleg azt kell mondanom, hogy diktatórikus eszköz. Ha engedik felvenni a tárgysorozatba, aztán a vitában érdenjben nem vesznek részt és testületileg leszavazzák az indítványt — erre azt mondom, hogy felvilágosult abszolutizmus. De az, hogy napirendre sem engedik, az, kérem, engem a diktatúrára emlékeztet.

— Vannak információi arról, hogy gyarapodik a független képviselők száma?

— Mintha egy kicsit megnyugodott volna a folyamat, de a továbbiakban, főként a ciklus végén többen leszünk majd. Akik ugyanis ismét indulni akarnak, mégpedig más színekben, azok számára igen megfelelő lehel ez a lépés.

— Ön már döntött a — politikai értelemben vett— jövőjéről?

— Elsősorban nem politikai, sokkal inkább egzisztenciális okokból el kell döntenem, folylatoip-e a politikai tevékenységet. Mezőgazdasági menedzser voltam, s rettentően elmegy mellettem az élet, ha a szakmai tudást nézem.

— Tévedek, amikor feltételezem, hogy ön vállalja az egzisztenciális kockázatot politikai tevékenysége folytatásának érdekében ?

— Valószínűleg nem téved.