Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-18 / 8224. szám

Hogy törték meg Rajkot? E cikk nyomán tettünk fel néhány kérdést Zinner Tibor­nak.- Zinner úr, végül is mi törte meg Rajkot és késztette vallomása meg­tételére?- Az önök által közölt jegy­zőkönyvből s az én cikkemből is kitűnik: több stáció van. A szembesítések eredménytele­nek. Szőnyi idézett szavaiból kitetszik, igyekezett rávenni Rajkot a beismerésre. Tette ezt saját nyomorúságos állapotával is. Hozzáteszem: őt addigra már annyira megverték, a talpát ütötték, hogy mint egykori ki­hallgatói elmondták, csak tor­nacipőben tudott járni. „Ered­mény” nincs. Jött a verés. Ezu­tán egy hétig - ám vannak, akik tíz napot mondanak - nem hagyták aludni. Végeredmény­ben Rajk megtörése, „partner­sége", ha lehet ezt a szót hasz­nálni, a szovjet tanácsadó, Bél­­kin altábornagy magyarországi megjelenése után következett be.- Mivel érték ezt el? Knpott-e, mint némelyek állítják. Rajk ígére­tet arra, hogy a per után életben marad? Belkinnek csak tovább kellett fejleszteni azt, amivel érkezését megelőzően presszionálták Raj­kot. Jelesül: azt hazudták neki, hogy már kizárták a pártból, to­vábbá Nyugaton már tudják, mi történt vele. Végül is eljutott oda, hogy kijelentse, „én mérle­gelem a helyzetet”. Ennek a mérlegelésnek alapjai az emlí­tett blöff-jellegű közlések. Bel­­kinre és munkatársaira, Maka­­rovra ezután az várt, hogy a Brankovra vonatkozó moszkvai vizsgálati anyagok segítségével megértessék: a pártnak az ő hozzájándására van szükség az igazi főbűnös Tito leleplezésé­hez. Arhi az életbenmaradásra vonatkozó ígéretet illeti: ez „szájhagyomány”. Nem láttam dokumentumot, ami ezt alátá­masztaná. A Népszabadságban idézett 1957-es Sunday Times­­beli anyag roppant érdekes, de egymagában nem perdöntő. Meggyőződésem egyébként, hogy Rajknak, ha kapott is ilyen ígéretet, teljes mértékben tisztá­ban kellett lennie várható sor­sával. A moszkvai perek króni­kája mutatja, mit érnek az ilyen ígéretek.- Kádár és Farkas rábeszélése nem váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket. Mi volt az ügy utóélete?- Kádár utóbb úgy állította be, hogy hitt Rajk bűnösségében - s csak az 1949. október 15-i kivégzéskor győződött meg róla, hogy becsapták. Úgy tűnik, hogy ez csak utólagos szépítés, hiszen az ügy előkészítésében az egész légkörrel azonosulva, ak­tívan részt vett. Farkas eseté­ben: a megmaradt jegyzőkönyv a Rajkkal folytatott „beszélge­tésről” vele és Péter Gáborral szemben perük egyik vádpontja volt.- Mnradt-e fenn olyan anyag az ügyről, szovjet forrásból, amely Bél­­kin szerepére utalna, illetve arra, hogy őt ki mire utasította?- Van ilyen szöveg Belkintől és munkatársától, Makarovtól. Magyarra fordított szovjet anyagok ezek, amelyekből Rá­kosi agresszivitása tetszik ki, az, hogy ők mit követeltek. Rendkívül kényes ezt megítélni, hiszen csökkenti a szovjet szere­pet és felelősséget, márpedig or­szágokat érintő perek soráról volt szó, amelyeket központilag terveztek...- Vagyis, ami fennmaradt, mani­pulált anyag?- Úgy fogalmaznék, hogy nagy forráskritikával kezelen­dő.- Van-e Moszkvában olyan anyag ma, amelyik lényeges segítséget nyújtana Belkinék szerepének és a szovjet stratégia magyarországi megvalósításának a Rajk-ügyben és kapcsolt ügyeiben ennek a részletei­re vonatkozna. Tehát ami az ügy fe­hér foltjait feltárná?- Ha a 30-as évek KGB törté­netének és magyar pártvonat­kozásainak iratanyaga megvan, - márpedig ez megmaradt - ak­kor kizárt dolognak tartom, hogy ne legyenek meg a 40-es évek második felének és az 50- es évek történetének olyan jelle­gű párt, illetve államvédelmi, állambiztonsági iratai, amelyek a még meglévő fehér foltok fel­tárásában segitenének. Kérdés, hogy mikor juthatunk hozzá ezekhez. V. I*. < t° Népszabadság, 1992.márc.14.

Next

/
Thumbnails
Contents