Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-18 / 8224. szám
Népszava f 1992 márc.14. * lj és hatalmas erőforrásnak erezné Kár lenne most azon meditálni, mi lett volna, ha azok a bizonyos politikai erők nem fordítanak a köpönyegükön. Pozsgay szerint önmaguknak tartoztak volna annyi tisztességgel, hogy a későbbiekben is vállalják a partnerséget. Hosszabb távon pedig úgyis csak tisztességgel lehet nyerni; a mostani nyertesek — az egyik fontos reformerő kikapcsolásával — a saját dolgukat nehezítették, az átalakulás folyamatát tették győzelmesebbé. — Ezért kell most ellenségképet fabrikálniuk, ezért kell felidézniük a nem létező baloldali veszélyt. A mai hatalomnak olyan szüksége van bűnbakokra, mint egy falat kenyérre. Különben mi az istennel tudná megmagyarázni, hogy hiába nyűglődnek, csak nem mozdulnak előre a dolgok. Egészen más a helyzet, ha itt valami ronda viszszahúzó erő működik ... Mindettől függetlenül, már a népfelkelés bejelentése, és hogy ezt hatalmi pozícióból tettem, egyértelműsíti, hogy vállalom ’56 örökségét. És nem számításból! Ha a személyes reputációmmal törődtem volna, akkor 1989-ben a bukott párt képviselőjeként nem ülök oda a tárgyalóasztalhoz. Vállalom a forradalom nemzeti függetlenségi törekvéseit, és nem kevésbé a kétkezi munkásoknak önbecsülést adó szociális érzékenységét. Azt hiszem, ez volt az a ritka történelmi pillanat, amikor — nemcsak deklaráltan, hanem — ténylegesen létrejött a közmegegyezés. Hogy a kormány vállalja-e ’56-ot? A nemzeti és szabadságharcos vonulatát mindenképpen. De úgy gondolom, arról már szívesen megfeledkezne, hogy bár a forradalomban különféle politikai erők vettek részt, a baloldali jelzőt nem lehet tőle elvitatni. Az ’56-osok egy részének felsorakozását a Nemzeti Demokrata Szövetség mellé Pozsgay új és hatalmas erőforrásnak érezné, hiszen olyan társadalmi csoportról van szó, amelynek a közgondolkodásra óriási hatása van. A mozgalom különben elsősorban pragmatikus akar lenni; szeretné kizökkenteni a magyar politikai életet az áldatlan ideológiai és önazonossági viták köréből. Azt vallják: egy millimétert se jobbra, de teljesen nyitottak az európai baloldali értékek befogadására. Ebből a szempontból lenne valóban nagy nyereség, ha minél többen csatlakoznának a forradalom elkötelezettjei közül, és — ami a lényeg — ez úgy erősítené az NDSZ-t, hogy sem irányát, sem céljait nem kellene megváltoztatnia. — Obersovszky Gyulával még nem találkoztam, de munkásságát — éppen a forradalom eseményeinek tanulmányozása során — volt módom megismerni. Tisztelettel gondolok az ö akkor és azóta vállalt szerepére, és jóleső érzéssel töltött el, amikor népszavás nyilatkozatából azt olvastam ki, hogy rokonszenvezik mozgalmunkkal. Ha elképzeléseinkről személyesen is eszmét cserélhetünk — szívesen kezdeményezem —, azt hiszem, megtaláljuk a kapcsolatépítés, az együttműködés módját anélkül, hogy a szuverenitásáról bármelyikünknek a legcsekélyebb mértékben is le kellene mondania. Pozsgay Imre tudja, hogy a bevezetett parlamenti demokráciákban egy parlamenten kívüli erőnek majdnem lehetetlen bejutnia a törvényhozók közé. A diktatúrából a jogállamba váltó első garnitúrának viszont — különösen, ha cselekedeteit balfogások jellemzik — bent maradni nagyon nehéz. Azt pedig mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a következő választásokon a szélsőséges erők vegyék át a kezdeményezést. — Ez a nép nem kér többé a tekintélyuralmi rendszerekből, és megérdemli, hogy végre olyan állampolgárbarát társadalom létrehozásában működhessék közre, amely (Obersovszky Gyula szavait kölcsönözve) nemcsak a tisztáknak, hanem a tisztulni akaróknak is tisztességes cselekvési lehetőségeket teremt. Nagy szükség lenne erre, hiszen még az 1848-as forradalomnak, legnagyobb nemzeti ünnepünknek is maradtak a mai napig meg nem valósított, de tiszta szívvel vállalható céljai. Vonatkozik ez 1956-ra is, sőt (és ez nem március 15-e meggyalázása, hanem történelmi kényszereink beismerése) én még az 1867-es kiegyezést is ide venném. Szöveg: Kéri Tamás Kép: Hegedűs Gábor
