Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
Magyar Hírlap, 1992.febr.29. it ‘ azoknak a kárpótlása, akik elvégzett munkájuk elmaradt ellentételezése miatt szintén joggal számíthatnának valamilyen értelmű kárpótlásra. — Képviselő úr, alighanem megfeledkezett a válaszról. A kérdés így hangzott: mely parlamenti pártok értékrendje áll közel önhöz? — Kél eszmekör áll közel hozzám és akik jártasak a politikában, talán nem tartják különösnek a párosítást, mert a kereszlénydcmokráciáról és a szocialista áramlatról van szó. Lehel, hogy belépnék egy keresztényszocialisla pártba. Mindenképpen gondolkodnék rajta. Ha már ezt feszegeti, azt is el akarom mondani, mi az, ami távol áll tőlem ebben a parlamentben. Nem más, mint az a fajta liberalizmus, amelynek képviseletét itt tapasztalom. Lehel, hogy nagyon vulgáris példát hozok fel, s a modern liberalizmusnak egyáltalán nem ez a lényege, mégis megkockáztatok valamit. Nem szerelném, ha a gyermekemnek olyan világban kellene élnie, amikor a diák egy rádióriportban büszkén mesélheti, hogy hosszú időn keresztül élettársi kapcsolatban élt a középiskolai tanárnőjével. Nem szerelném, ha az a fajta rendetlenség, siamposság uralkodóvá vagy elfogadottá válna az élet minden területén, amit időnként azok részéről tapasztalok, akik Magyarországon magukat ma a liberalizmus köve-*tójénck tartják. Tudom, mennyire pejoratív a rendpániság jelzője, én azonban olyan tekintetben vállalom, hogy ebben a társadalomban rendnek kell lennie. Nem értek egyel azzal, hogy a legfőbb rendezőelv az egyes ember lehető legteljesebb mértékű önmegvalósítása még akkor is, ha ez mások rovására történik vagy ez másokat megbotránkoztat. — Képviselő úr, sokféle liberalizmus létezik. — Én egyféléről beszéltem. Arról, amit semmilyen körülmények közöli sem szeretnék megélni, s meggyőződésem szerint az ország túlnyomó többsége sem. Nem állítottam. hogy nincs másfajta liberalizmus. —‘Nyilván tudja, hogy a — szintén elég nehezen meghatározható — keresztényszocialisla áramlat egyre több érdeklődőt vonz a társadalomban. llogy érzi, egymásra fognak tulálni az országgyűlési választásokig? Esetleg ön vállalkozna a szervezésre? — Egészen biztos, hogy nem vállalkoznék rá, erre ugyanis alkatilag alkalmatlan vagyok. Hogy lalálkoznak-e a keresztényszocialisla politikai vonulat iránt érdeklődő emberek, az attól függ, megjelenik-e egy olyan karizmatikus személyiség, aki köré csoportosulni lehel. 'í — Őn ismer olyan személyiséget, aki a siker reményében megszervezhetné Magyarországon a keresztényszocialisla pártot? — Igen, ismerek. Az illető azonban nincs olyan helyzetben, hogy Magyarországon pártot szervezhetne, és amennyire én ismerem, most erre nem is vállalkozna. —Az illető Magyarországon él? — Erről nem kívánok többet mondani. — A keresztényszocialisla áramlat vagy párt miben különbözne a kereszténydemokratától? — Kevésbé állna ideológiai talajon. A kereszténység eszméiből leginkább a szolidaritás gondolatát, a szociális érzékenységet venné át. Mindezzel azokra az elemekre is utalok, amelyek a szocialista párt értékrendjéből átvehetők, Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a párton belül meglévő áramlatok ellenére a Magyar Szocialista Pán tagságának túlnyomó többsége ateista. Félreértés ne essék, ez nem elfogadhatatlan politikai kategória, csak a magam számára tanom elfogadhatatlannak az ateizmust. Én a legteljesebb mértékben tiszteletben tartom azt, ha valaki ateistának vallja magát, de ahol ateista a tagság többsége, abban a pánban nekem nem lehet helycm. — Ön tehát hívő ember? — Igen, az vagyok. — Ön éppen azért rokonszenvezne a még nem létező keresztényszocialista párttal, mert az — az ön feltételezése szerint — kevésbé állna ideológiai alapon, mint a kereszténydemokrata párt. Ugyanakkor — ha jól hámozom ki a szavaiból — ön elvárná, hogy a keresztényszocialista párt tagjai hivő emberek legyenek. — Én mindvégig csak magamról beszéltem. Ezt a pártot nem én fogom megszervezni, a tagság kritériumait sem én állapítom meg. — A meglévő eszmerendszereken kívül a következő választásokig mely áramlatokkal bővülhet a hazai politikai élet? — Az átmeneti időszak természetes velejárójának tartom, hogy még hosszú ideig elég színes lesz a magyarországi politikai paletta. Ahogy Nyugal-Európában, úgy nálunk is feltétlenül életképes a konzervatív, a liberális és a szocialistaszociáldemokrata áramlat. Átmenetileg egész kis érdekcsoportok — példul a zöldek — is bejuthatnak a parlamentbe. Szavazni csak akkor mennek el a polgárok, ha lesznek megfelelő személyek és pártok. 1990-ben más volt a helyzet, akkor valami ellen szavaztak az emberek. Ilyen nagymérvű álrendeződés 1994-ben nyilvánvalóan nem következhet be. Sokan vannak, akik a kormánykoalíció-I ban és az ellenzékben egyaránt csalódtak, de alternatívát nemigen láthatnak. Talán a Pozsgay Imre és Bíró Zoltán által vezetett Nemzeti Demokrata Szövetség lehet az egyetlen, amely a most parlamenten kívüli erők közül odaállhal a lakosság elé azzal: „kérem szépen, mi fel vagyunk készülve arra, hogy megváltoztassuk az események menetét." Véleményem szerint alacsony részvétel várható a következő választásokon, ebből adódóan a i megszerzett parlamenti mandáluj mok aránya is torz lesz. • — Mi a véleménye azokról a — (cáfolatok ellenére változatlanul hdllható — találgatásokról, amelyek arról szólnak, hogy esetleg i nem a kitűzött időpontban lesznek j majd a választások? — A választások szerintem 1994-ben lesznek, nem korábban és nem később. A jelenlegi összetételű parlamentnek szüksége van az 1994-ig hátralévő időre ahhoz, hogy vállalt — és sokszor igen népszerűtlen — feladatait elvégezze. A választás gyakorlatilag egyévi kieséi jeleni a törvényhozási munkában, hiszen a kormánynak már a választások előtt a néma kacsa szerepét keli eljátszania. Ez pedig óriási időveszteség lenne. Az utolsó periódusban kell majd az Országgyűlésnek az új alkotmánnyal foglalkoznia, meg az új ügyrenddel is. E két ügyet tekintve a ciklus végén olyan kedvező helyzet állhatna elő, mint a politikai egyeztetőtárgyalások idején. A sarkalatos törvények ugyanis a maguk idejében és az adott körülmények között azért voltak viszonylag jók, mert akik megalkották, még nem i tudták, hogy melyik törvényhozói ! oldalon ülnek majd. A választások i elhalasztása politikailag elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan lenne. A választó azt a következtelést vonná le: ezeknek megtetszett a hatalom és az a státus, amelyben vannak. Egyébként is elképesztően hamis feltételezések keringenek a képviselői jövedelmekről, s ha a halasztást is bejelentenék... — Készített valamilyen statisztikát arról, hogy a kormánykoalíció pártjai állal beterjesztett javasla' tokát milyen arányban fogadta igennel, nemmel vagy tartózkodás. sál? — Csak a legszükségesebb esetben tartózkodom, az intézményrendszeri érintő ügyekben általában igennel, a gazdasági, szociális természetű kérdésekben általában nemmel szavazok. A költségvetési törvény vitája során végig tartózkodtam, nem volt lehetőségem felkészülni a vállalható döntésre. — Kérdésemmel azt szerettem volna firtatni, milyen a viszonya a kormánykoalícióval...
