Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-18 / 8224. szám

Népszava, 1992.márc.13 Ck> dalombiztosítási önkormány­zatok megválasztását is, hogy minél kevesebbe kerül­jenek, és minél kisebb időt vegyenek el az emberektől. DR. VÁGÓ JÁNOS, az MSZOSZ ügyvivője: — A választásokkal kap­csolatos hercehurca sokat árt a szakszervezeteknek. Azzal viszont, hogy kitoló­dott a választások lebonyolí­tásának határideje, remény van arra, hogy a hét orszá­gos konföderáció egyezségre jusson. Reméljük, hogy az alkotmánybíróság még az áp­rilis 3-i határidő előtt — eddig kellett volna a szak­­szervezeteknek közös válasz­tási törvénytervezetet alkot­niuk — meghozza döntését, választ ad: sérti-e az alkot­mányt a XXVIII. törvény. Mielőbb meg kellene tartani a választásokat, és az érdemi érdekvédelmi munkára kel­lene koncentrálni. Azt hi­szem, hogy a mostani fiata­lok sem gondolkodnak más­ként, ha látják a felsőszintű szakszervezeti vezetők vitáit, mint magam, amikor 18 éves voltam. Nem léptem be ak­kor a szakszervezetbe, mert úgy láttam, nem más, mint gittegylet. Mi úgy gondoljuk, hogy célszerű lenne takaré­koskodni, például úgy, hogy ne választással, hanem dele­gálással alakítsuk meg a tb­­önkormányzatokat. A tb-ön­­kormányzati választások ugyanis 500 millió forintba kerülnének, ami majdnem annyi, amekkora összeg az ózdi munkások végkielégíté­séhez kellene. Mivel az elmúlt hetekben a munkaügyi tárca megkísé­relte a szakszervezett konfö­derációk közötti egyeztetést, ez azonban nem járt siker­rel, DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY, a minisztérium po­litikai államtitkára bejelen­tette: az eredeti megállapo­dás szerinti határidőre, ápri­lis 3-án leteszi az asztalra saját tervezetet. Ezzel kap­csolatos kérdésünkre csütör­tökön délután azonban hoz­zátette: ezt nem tartja sze­rencsés megoldásnak, csak a kényszer szüli, mivel szük­ség van a szakszervezeti vá­lasztásokra és a vagyon fel­osztására. Mindez — mond­ta — a dolgok rendezését je­lentené végre, hiszen nem le­het cél a régóta húzódó, vol­taképpen rendkívüli állapo­tok fenntartása. — A kormánynak is jobb lenne, ha kisebb volna az el­lentét, és nagyobb a meg­egyezési készség a szakszer­vezetek között — fejtette ki az államtitkár —, hiszen ne­künk is elsődleges érdekünk a három oldal — a kormány, a munkavállalók és a mun­kaadók — közötti jó munka­­kapcsolat. Ha ez hiányzik, nehezebb lesz a gazdaság talpra állítása, elmélyülhet, elhúzódhat a válság. Ez mindhárom oldalt sújtaná: a kormányt, mert felelőséggel tartozik választóinak, a munkaadókat, mert sztráj­koktól felkorbácsolt hangu­latban a tőke is menekülne a bizonytalanság elől, de leg­főképpen a lakosság lenne egy ilyen békétlenség veszte­se. A szakszervezeteknek fel kellene végre ismerniük, hogy soha nem volt ennyi le­hetőségük igazi érdekvéde­lemre, mint most, a privati­záció kellős közepén, amikor sajnos még mindig tovább nő a munkanélküliség és a szociális gondok is. A Miku­­lács-csomag és a nőnapi hóvi­rág már nem elég; modern gazdaság nem képzelhető el igazi szakszervezetek nélkül. Ezt végre fel kellene ismer­niük a szakszervezeteknek is — mondta dr. Schamschu­­la György. — Nem áll, am fel a tárgya­lóasztaltól eg. et nem érté­semet demons rálva — je­lentette ki Bátcnyi Sándor a Népszava érdealődésére, a sajtóban elterjedt hírt cáfol­va. — Már a megérkezésem­kor szóltam a soros elnöknek, hogy halaszthatatlan dolgom van, s korábban el kell mennem. Lehet, hogy azok számára, akik nem ismerték ezt a megállapodást, félre­érthető volt a tárgyalás vége előtti kivonulásom. A Szolidaritás Szakszerve­zeti Munkásszövetség elnöke elmondta: továbbra sem ér­tenek egyet a szakszerveze­tek közötti választások gon­dolatával. Szerintük csak az üzemi tanácsok tagjaira kel­lene voksolni. — Sem a társadalombizto­sítási önkormányzati, sem a szakszervezetek közötti, úgynevezett szimpátiaszava­zás nem indokolható — erő­sítette meg a Szolidaritás ko­rábbi álláspontját Bátonyi Sándor, aki hozzátette: — A Liga és a Munkástanácsok — félve attól, hogy az Al­kotmánybíróság alkotmány­­ellenesnek minősíti a szak­­szervezeti törvényeket — már most különböző megál­lapodásokkal igyekeznek sa­ját jövőjüket biztosítani. Ez azért is fontos, mert politi­kai támogatóik egy esetleges sikertelen, kis részvétellel le­zajlott szavazás után a ku­darcot is a többi szakszer­vezet nyakába akarják majd varrni. Mondván: lám, a hagyományos érdekképvise­letek nem tudják mozgósíta­ni a munkavállalókat. Az elnök szerint a társa­dalombiztosítási önkormány­zat munkavállalói képviselő­it is delegálással kellene ki­jelölni. — nógrádi—varga— furucz —

Next

/
Thumbnails
Contents