Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-18 / 8224. szám
Népszabadság, 1992.márc. 13. Dl A SZAMVIVÖSZÉK MEGVIZSGÁLTA Minisztériumi belügyek Az 1990 elejétől 1991 közepéig terjedő időszak a nagy átalakulások és átszervezések időszaka volt az államigazgatásban. Az eredmény - legalábbis az Állami Számvevőszék ma közzé tett vizsgálata szerint - lesújtó. Torz bér- és kereseti arányok, túlbiztosításra hajlamos, elavult módszereket követő létszámgazdálkodás alakult ki az egyharmaddal megnövekedett. ma csaknem 10 ezer fős apparátusban. A rendszerváltás nagy ívű összevonásokkal, régi hivatalok megszüntetésével és újak létrehozásával kezdődött. Bezárta kapuit például a szocialista gazdálkodás fellegvára, az Országos Tervhivatal, melynek apparátusát a Pénzügyminisztérium nyelte el. A fölszaporodott főosztályokat és önálló osztályokat aztán lassacskán összevonták. Az átszervezés tulajdonképpen azóta is folyamatos és a minisztérium feladatainak eddig elmaradt tisztázásáig tartósnak ígérkezik. A belkereskedelmet és az idegenforgalmat az ipari tárca kapta meg a külgazdasági minisztériumtól, amely elméletileg a szakterület egyedüli birtokosává vált. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az export-import szabályozásában. a vámpolitikában és a külgazdasági stratégia irányításában az NGKM kénytelen-kelletlen megosztozik a nagy hatalmú PM-mel. A feladatok és emberek ide-oda csoportosításával értelmetlen módon párhuzamosságok alakultak ki, egyenlőtlenné vált a munkamegosztás. ami gyakran a hatékonyság romlásához vezetett. Nagyszámú vezetői gárdával megalakult a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, az Értékpapír Felügyelet, a Kincstári Vagyont Kezelő intézet, a Kárpótlási Hivatal - sokáig lehetne még folytatni a sort. Ezeket, az Értékpapír Felügyelet kivételével, a költségvetésből. magyarán az állampolgárok adójából finanszírozza a kormány. Sajátos képződmény az a háttérintézményi kör, amelyet a minisztériumok gazdálkodó szervezetéről leválasztott különféle igazgatóságok jelentenek. A számvevők véleménye az, hogy' egyes esetekben jól kimutatható a létszám formális csökkentésére irányuló szándék. A szép, mozgalmas életű hivatali világban - ugyancsak a számvevők megállapítása szerint - igen jól érvényesül a kontraszelekció, vagyis az arra érdemtelenek kiválasztódása, esetenként egyre magasabb polcra kerülése. A szakemberek rendkívül egyenlőtlen leterheltsége miatt nőtt a fluktuáció: a munkabíró, rosszul fizetett beosztottak lassacskán elszivárognak s helyűikre nehezen nyerhetők meg a jól képzett új munkatársak. A minisztériumokban általában 10 százalékos a be nem töltött állások aránya. E létszámmegtakarítás látszólagos, hiszen a legtöbb esetben fel sem tudnának venni embereket a betöltetlen helyekre, merthogy a megtakarított béreket szétosztják. Ritkán jut azonban ebből az összegből az alacsony bérek emelésére, azt inkább pótlék és jutalom címén fizetik ki. Nem ritka a 2-3 havi alapbérnek megfelelő jutalmazás. S hogy' ezt általában kik kapják? A minisztériumok vezetőinek jövedelme 1,8-szorosa az átlagosnak; a pénzügyi tárca vezetőinek átlagos ható jövedelme például több, mint kétszerese az intézményi átlagnak. Tovább romlott a vezetői-beít osztotti arány az államigazgatásban - állítják a számvevők. Míg 1990 derekán egy vezetőre 2,8 ügyintéző és ügyviteli alkalmazott jutott, addig 1991 közepére ez az arány 2,6-re zsugorodott. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy egyes minisztériumok szervezete túltagolt: ott is létrehoztak főosztályokat, ahol az osztályok kialakítása is elegendő lett volna. Egy'es tárcáknál a 17 százalékos átlagot meghaladó arányban foglalkoztattak vezetőket. Ilyen például a munkaügyi, a pénzügyi, a külgazdasági és honvédelmi tárca, valamint a Miniszterelnöki Hivatal. Pikánsnak mondható, hogy' az Állami Vagyonügynökségnél csak vezetői besorolást alkalmaznak. A vezetők aránya a Nemzetiségi és Etnikai Hivatalban 61, a tárcanélküli miniszternél 57 százalékos. A parkinsoni törvények szerint osztódó és szapordó szervezetekben ugyanis - a számvevők megfigyelése alapján - csak a magasabb pozíció betöltésével együtt jár a magasabb fizetés. A vezetői létszám emelkedésének másik oka az államigazgatási munkakör presztízsének foszladozása, csökkenése. Ennek elsősorban anyagi háttere van. A főelőadók havi bruttó átlagbére 30 ezer forint, gyakorlatilag ugyanennyit keresnek a főmunkatársak is. Képzettségükkel a vállalkozók világában ennek legalább kétháromszorosát is elérhetik. (Az egyenlőtlen helyzetet jól érzékelteti, hogy esetenként, igy a külgazdasági minisztériumban még a sofőrök is többet, 37 ezer forintos átlagbért kapnak.) Ha lehet tippet adni arra, hogy hova érdemes vezetőnek menni, adódik néhány figyelemre méltó ajánlat. Igen jól fizet a pénzügyi tárca, ahol csak a havi jövedelememelkedés 40 ezer forint felett volt az 1990-1991 közepe közötti időszakban. S e helyütt alig egy-két ügyintézővel kell bajmolódnia egy vezetőnek. Nem rossz hely a külgazdasági, a közoktatási és a közlekedési minisztérium sem. A főosztályvezetők átlagos alapbére 57—61 ezer forint körül mozog, s persze ehhez járulnak még az említett pótlékok és jutalmak, amelyek utalásánál mindig vastagon fog az odaítélők ceruzája. Egyébként éppen a közlekedési minisztérium az, ahol a közigazgatási államtitkárnak ötezer forinttal meghaladja az alapfizetése a miniszterét, a 65 ezer forintot. Persze a miniszterek és az államtitkárok pénze kiegészül még a költségátalánnyal, s a központilag biztosított járandóságokkal, különféle anyagi vonzatú lehetőségekkel. A minisztériumok közül a népjóléti van a legrosszabb helyzetben. Ott még a vezetők jövedelmének növekedése sem haladta meg a minisztériumi átlagot. A jövedelemszint pedig erősen, mintegy' 20 százalékkal elmarad a többi tárcáétól. A számvevők az államigazgatási szervek ésszerűtlen munkamegosztásának javitása reményében egy, a minisztériumi érdekektől független tárcaközi bizottság létrehozását javasolják. Ez a szervezet újra áttekinthetné a tárcák feladatait, kiszűrhetné az átfedéseket. Á funkcióelemzésen alapuló szervezeti átvilágításokkal reális alapokra lenne helyezhető az egyes szervezetek felépítése, létszámszükséglete, működési rendje: A számvevők a Népjóléti Minisztériumnak azt tanácsolják, hogy sürgősen vegyék górcső alá feladataikat, azok teljesíthetőségét és ezzel párhuzamosan terjesszék a valós állapotoknak megfelelő létszám és bérigényüket a kormány elé. Regős Zsuzsa
