Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-18 / 8224. szám
Új Magyarország, 1992.márc.13. !Pr Zétényi az Alkotmánybíróság döntéséről Bűn, bűnhődés nélkül Rövid áttekintés, pusztán a rend kedvéért az Országgyűlés elfogadta volt a Zétényi-Takács-törvényt, a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elé utalta, amely alkotmányellenesnek ítélte. Ezután Göncz Árpád napirend előtti felszólalásban Történeti Tényfeltáró Bizottság megalakítását javasoltad pótmegoldás valószínű hatékonyságáról, a törvény körűi kialakult pártellentétekrol, no meg a híressé vált törvény alapvető céljairól kérdeztük Zétényi Zsolt MDF-es képviselőt E- Friss hírem van az Ön számára, Zétényi úr: a Kínai Kommunista Párt és Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke egyetértettek abban, hogy az Ön által javasolt törvény kudarca reményt ad arra, hogy talán mégsem lesz diktatúra Magyarországon...- Hadd ne kommentáljam ezt. Annyit azért megjegyeznék, hogy számunkra nagyon kedvező ez a hír, hiszen ha Thürmer örül annak, hogy valakik valamiben nem értenek egyet velünk, akkor ez azt jelenti, hogy valószínűleg igazunk van.-A három ellenzéki párt nyílt összefogására máig nem került sor, annál feltűnőbb az egyértelmű elutasításuk a lex Zétényi esetében. Mivel magyarázza ezt?- Nyilvánvaló, hogy itt politikai érdekek dolgoznak. Hogy milyenek? A kommunisták esetében egyértelmű a helyzet: felfogható úgy is, hogy ez egy antikommunista törvény. Nem politikai töltete miatt, hanem mert az utóbbi 40-50 évben a politikai okokból nem üldözött bűncselekményeket természetszerűleg a rendszert kiszolgálók követték él. Ilyen értelemben érthető, bár alaptalan az eszkalációtól való félelem is. El tudom fogadni, hogy egy politikus lehetőségekben is gondolkodik: na megbüntetik a kommunista gyilkosokat, a következő menetben már a párttitkárokra is sor kerülhet. Ez a félelem indokolatlan, de akadhatnak olyanok, akik úgy érzik, hogy félniük kell." Esetenként előfordulhat az is, hogy valaki családi viszonyai miatt - jelentős oeosztású funkcionáriusok a közeli rokonságban tart a számonkéréstől. A rendszerváltozás folyamat- Kónya Imre vélekedése szerint az Alkotmánybíróság döntése összeütközésbe került a nemzetközi jogszabályok Magyarország által is elfogadott normáival. Ön is így gondolja?- Magyarországnak alkotmányos kötelessége, hogy jogszabályait a kihirdetett nemzetközi egyezményekkel összehangolja. Szükség Tenne egy nemzetközi szerződésre, amely nem csak a fasiszta, hanem a kommunista háborús és emberiségellenes bűnökre is tételesen kimondja elévülhetetlenségüket. Hogy ez még nem jött létre, azt jelenti, hogy a politikai fejlődés még nem jutott el a megfelelő fokra.- Esetleg alátámasztja a Pofosz azon véleményét, hogy egyáltalán nem is történt rendszerváltozás a régióban1 - A rendszerváltozás szerintem folyamatként fogható fel. Elkezdődött, de nem fejeződött még be, nem tudhatjuk, hogy az alagút mely részén járunk, a vége felé, vagy még az elején. A Pofosz-nak abban, hogy a rendszerváltozás még nem fejeződött be, nyilván igaza van.- Egyáltalán: volt a történelem folyamán „vértelen forradalom'? Nem irreális elképzelés, hogy retrográd politikai erők kényszer nélkül átengedik hatalmukat?- Nem tudnék világtörténeti példát mondani arra, ami itt most zajlik, ez példátlanul nehéz feladvány. A törvényjavaslatot éppen azért terjesztettem elő, mert véleményem szerint erőteljesen végrehajtott lépésekre van szükség. Vérnek nem szabad folynia, de határozottan meg kell mutatni, hogy kié a demokratikus hatalom, és az állam megvédi a társadalmat. S hogy egyetlen korszak politikusai sem számíthatnak büntetlenségre, ha népellenes cselekményt követnek el, bármeddig vannak is hatalmon. Rossz jel, hogy még ezt a törvényt sem lehetett nehézség nélkül megcsinálni.- A köztársasági elnök javaslata szerint a bűnösök nem üldözhetők, de lenyomozhatok, megnevezhetők lennének Nem sértené ez, ugyancsak alkotmányosan biztosított, személyi jogaikat?- Nyomozást csak el nem évült bűnök esetén lehet folytatni, de nyomozás híján aligha állapítható meg, hogy már elévült bűnről van-e szó. Másrészt olyan büntetőjogi eljárás is lehetséges, hogy nem szabnak ki büntetést Hogy egy hasonlattal éljek: ha én pénzzel tartozom önnek, ez polgári jog szerint öt év alatt elévül. Bírói úton nem tudja rajtam behajtani, de közzéteheti az újságokban, ha tudja bizonyítani, hogy nem adtam meg a tartozásomat. Büntetőjogi közhely, hogy a bűn akkor is bűn marad, ha nem büntethető. A bún megállapítása nem tilos, az elévülés csak a büntetést tiltja. Hatályos nemzetközi szerződéseink szerint vagy, mint az alkotmány 57. paragrafusa mondja: »...mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat... a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el". Ez is a parlamenti bizottság, illetve tág hatásköre ellen szól.- Egy ilyen megoldás elláthatná az eredeti törvény funkcióját? Hiszen az is korlátlan kegyelmi lehetőségeket ígért ? Hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető, egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden esetben teljesen el kell engedni. Terminus technikusszal élve, a magyar büntetőjog a tettarányos felelősség talaján áll. A felelősség megállapítása a bűntett súlyához igazodik. Nagyon valószínűtlen például az, hogy minősített emberölést, a korlátlan enyhítési szakasszal együtt is, néhány évi szabadságvesztéssel megússzon az elkövető. Az emberölés tárgyi súlya olyan nagy, hogy hiába lett valaki időközben öreg, beteges, nem börtöntűró. A büntetőjog nem annyira az elkövető személyét nézi, hanem, hogy mit tett... Nem kielégítő- Göncz Árpád indítványa tehát nem kielégítő?- Finoman, nem alkalmas a cél elérésére. A bizottság ha találna is valamit., nem büntethetne, Yegfennebb örvendezhetne, hogy talált valamit. Ez a munka évtizedekig eltartana, hogy a hatékonyságról ne is beszéljünk. Nem felel meg a célnak a koncepció azért sem, mert katarzis, majd megbékélés azzal nem jöhet létre. Nem adhatná meg sem az igazságtétel, sem - ahogyan egy' képviselőtársam mondta - a megbocsátás katarzisát. A megbocsátás csak akkor katarzis, ha valakinek lehetősége van a vétkes megbüntetésére, de mégsem büntet. A tehetetlenségben nincs, nem is lehet katartikus erő.- És a „vétó" társadalmi következménye? Az Alkotmánybíróság döntése nem fokozza a magyarságban máris meglévő érzést, azt, „nincs mit tenni"?- A társadalmi veszély nyilvánvaló. Nem lehet jó az, ha egy nép nem büntetheti meg aki vét ellene. Az AlDS-es beteg helyzetére emlékeztet ez, akinek immunrendszere annyira tönkrement, hogy nem öli meg a szervezetére ártalmas vírusokat. A törvénnyel tulajdonképpen egy védekező mechanizmust akartam mobilizálni, az immunrendszert megmozgatni, hogy a társadalom tudja: aki ót gyilkolja, elárulja, az ellen védekeznie kelL Ez nem megbo—
