Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-18 / 8224. szám
■ Új Magyarország, 1992.márc.13. csátás, humanizmus kérdése - ez egészséges önvédelem. Aki nem képes megvédeni magát, azt elpusztítják, s így van ez a társadalommal is.- Lát-e lehetőséget arra, hogy a törvényt négis alkalmazhassák valaha?- Mi azért vagyunk itt, hogy keressük a megoldásokat... Tagadom, hogy az elévülés alkotmányunk egy garanciális rendelkezése lenne - tekintettel arra, hogy az alkotmány erről nem is beszél. A jogbiztonság elve levezethető az alkotmányból, de az elévülés nyugati demokráciákban sem garanciális intézmény. Németországban 1979 óta nem évül el a gyilkosság, Ausztriában az életfogytiglannal büntethető cselekmények soha nem évülnek el. Számos példát lehetne mondani arra, hogy az elévülés intézményét a jogállam nem úgy használja, mint nélkülözhetetlen attribútumot. A jövőre nézve akár ki is lehetne iktatni, hiszen a jogbiztonságnak nem sine qua nonja. Látni és megbüntetni- Ez jóval keményebb magyar büntetőjogot jelentene?- A vádlottat megilletik bizonyos jogok, meg is kell adni neki a védekezés jogát, s hogy saját bírája előtt feleljen (már csak ezért sem lenne alkalmazható a köztársasági elnök úr javaslata, hiszen a vádlott elvonását jelentené az illetékes bírája elől) - de jogai vannak az áldozatnak is. Az én felfogásom szerint össze kellett volna hasonlítani, mérni két érdeket. Az egyik a bűnelkövető érdeke, hogy bizonyos idő után ne büntessék meg - no, de megilletik jogok a társadalmat is, a meggyilkolt embereket, azok hozzátartozóit. Nem kellene az egyik jogelvvel agyoncsapni a másikat! Megfeledkeztdc az állam bűnüldözési kötelességéről is: a jogbiztonság itt kezdődik. Ez a jogok egyik biztosítéka. Az Alkotmánybíróság gyakorlatilag azt mondta ki, hogy a bűnös embernek olyan abszolút garanciális jogai vannak, amelyek semmilyen indokból nem korlátozhatók. Én úgy gondolom, hogy a jogállamiság megkövetelte volna annak nagyon alapos vizsgálatát, hogy a bűnös ember jogbiztonságához fűződő érdeke, vagy a megsértett társadalomnak az igazsághoz, jogbiztonsághoz fűződő érdeke tekinthető-e fontosabbnak, védelemre méltóbban. így1 kerek egész a jogbiztonság. Az egyik érdeke persze nem kell hogy mindig megsemmisítse a másikat. Tagadom, hogy a kommunista hatalom által nem üldözött bűnök büntethetősége elévült volna.- A ,letiltás" tehát éppenhogy csökkenti a jogbiztonságunkat? f- Az én felfogásom szerint a jogbiztonság azt is jelenti, hogy az állam engem vagy hozzátartozómat megvéd a gyilkostól, hogy megtalálják a tettest, s nem azon gondolkodnak előtte, hogy egy gyilkos jogai nem szenvednek-e sérülést. Mérlegelni kellett volna, hogy hányán lehetnek az érintettek, mekkora súlyúak az elkövetett bűnök. Ezt kellett volna egybevetni a jnegtorlatlanul hagyással okozott jogsérelemmel A magyar nép el akart számolni ellenségeivel. Nem akarta megsemmisítem a bűnösöket, de látni akarta őket, és megbüntetni. Erre az igényre szinte hisztérikus ellenkezés volt a válasz, pedig amit akartunk, amit a magyarság akart, az a teljes rendszerváltás egyik eleme. Magam hallottam egy ellenzéki szájából: ez a törvény növelni fogja a kormány népszerűségét Aggasztó jelenség hogy kormányellenesség okán az ellenzék az ország érdekeit, a népakaratát sem veszi tekintetbe... I Palotás Dezső
