Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
Magyar Hírlap, 1992.febr.29. — Egy jó nevű politológus véleménye szerint az csak látszat, hogy az Országgyűlésben gyarapodnak a független képviselők sorai. Azok, akik ezt a státust választják, nagyon is tudják, hogy mely politikai irány felé tartanak. Az ön személyére vonatkoztatva igaz ez az állítás? — Ebben a pillanatban nem tudom, hogy a függetlenektől merre vezet majd az utam. Ezt a ciklust mindenképpen függetlenként szolgálom végig, pártba nem fogok belépni. Hogy 1994-ben mi lesz, azt majd meglátjuk. — Melyek az előnyei és a hátrányai a jelenlegi állapotnak? — Sok az előny és kevés a hátrány. Egy párthoz tanozó képviselőnek egyértelmű az ambíciója: hatalomra kerülni, és az elképzeléseket kormányprogram keretében megvalósítani. A független képviselő kiválaszthat magának társadalmi ügyeket, munkásságát kizárólag azok érvényesítésének szentelheti, folyamatosan felszólalhat csoportok jogos érdekeinek védelmében. Ma már nagyon jól látszik, hogy a pártokban mely képviselők mely szakterület szakértőinek számítanak, mely kérdésekben próbálják alakítani pártjuk programját. Más kérdésekben — azt kell mondanom — mamelukok, s mennek a saját pártjuk által elfogadott többségi határozat után. A független képviselőt ilyen kényszer nem nyomja, lelkiismeretével összhangban alakíthatja minden megnyilvánulását. — A független képviselő tehát még a lehetőségéről is lemond, hogy valaha a hatalomba kerül. Az Untie a fő szempont, hogy eleget legyen talaszlókörzeie óhajainak? — így van A független képviselő azzal a tudatul indul a választásokon: ha bekerül a parlamentbe, a közjogi funkciók betöltéséu^l szóba sem jöhet a neve. Egyetlen feladata a választókerülete képviselete. — Ön megismerte a hatalom ízét a rendszerváltozatást megelőző hónapokban. Azokból a tapasztalatokból ez lenne a következtetése? — 1989. júniusától alelnöke, a köztársaság kikiáltásának napjától, 1989. október 23-ától az új parlament megalakulásáig megbízott elnöke voltam az Országgyűlésnek. Ebből az időszakból nem azt a következtetést vontam le, hogy akkori feladataim meghaladják a képességeimet. Fel sem merüli bennem, hogy olyan politikai áramlatot keressek, amelynek támogatásával megpályázhatnék hasonlóan jelentős közéleti szerepkört. A választási jelölőgyűléseken elmondtam, esély sincs arra, hogy személyemben a polgárok az új Országgyűlés valamely tisztségviselőjére szavaznak. — Melyek a tapasztalatai, a választók olyan értelmű politikai tevékenységet vártak öntől, mint amit jelenleg tanúsít a parlamentben? — Nem jutott el hozzám, hogy csalódtak volna bennem. — Előre elnézését kérem azért, amit mondani fogok, de én nem tudok hinni önnek, azaz nem tudom feltételezni, hogy ön politikai értelemben független személyiség. A jelenlegi státusa szerint független képviselő, de a politikai, törvényalkotói szándék sohasem lehet független. — Ezt elfogadom. Ilyen értelemben senki sem független, a függetlenség egyébként is olyan kifejezés, amelynek önmagában nincs tartalma. Nem azért nem választottam magamnak pártol, mert nem találtam olyan értékrendet, amely mögé oda tudnék állni. A pártoktól kél — s meg kell mondanom, egy politikustól nem racionális — szempont tartott távol. Az egyik az, hogy arra a pártra, amelyet korábban mindnyájan ismertünk, nagyon haragudtam. Nem 800 ezer emberre, hanem a pártra, mint intézményre. A másik szempont: azokban a parlamenti pártokban, amelyek az én esetemben egyáltalán szóba jöhettek volna, ülnek olyan emberek, akikkel semmilyen közösséget sem tudtam volna vállalni. — Mely parlamenti pártok értékrendje áll közel önhöz? .— Aípké, ttntelyek a többpártiparlamenti demokrácia és a szociális piacgazdaság erősítésén túl az esélyegyenlőség megteremtésének szempontjait is napirenden tartják. Ezek a szempontok megítélésem szerint nem kapnak megfelelő figyelmet. Ezt pedig veszélyesnek tartom, hiszen a recesszió időszakában könnyen megfordulhat az ~~embtt£^_véleménye az egész rendszerváltozásról. , — Hogyan lehet parlamentáris eszközökkel elősegíteni az esélyegyenlőségei? — A gazdaság átalakításában, a tulajdonviszonyok rendezésében tanúsított nagyobb szigorral. S természetesen az oktatás feltételeinek szemmel tartásával: eljuthat-e a tudomány legmagasabb régiójáig az a jó képességű fiatal, akit mostoha szociális körülményei most háttérbe szorítanak? Működik-e olyan mechanizmus vagy szociális támogatási rendszer, amely adott társadalmi igazságtalanságokat kompenzál? Az igazságosság egyébként is a meghatározó mérce kell legyen, érvényesítése legalábbis kétséges. A kárpótlás igen ellentmondásosan szolgálja az esélyegyenlőség megteremtését. Kárpótolni csak azokat tudták, akiktől elvettek valamit, de szóba sem jött . esz,"ekor al1 ,ko*el hozzám, és akik jártasak a politikában, talán nem tartják különösnek a párosítást, mert a kereszténydemokráciáról és a szocialista áramlatról van szó. Lehet, hogy belépnék egy keresztényszocialista pártba" — így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak F#dor István, a független országgyűlési epviselők megbízottja. Fodor István nem kívánta megnevezni azt a személyiséget, aki szerinte alkalmas lenne a magyarországi keresztényszocialista párt megszervezesere es irányítására. Fodor István nem ért egyet azzal, hogy „a legfőbb rendezőelv az egyes ember legteljesebb mértékű önmegvalósítása még akkor is ha ez masok rovására történik vagy ha ez másokat megbotránkoztat " A politikus szerint sokan vannak, akik a kormánykoalícióban és az ellenzékben egyaránt csalódtak, de alternatívát nemigen láthatnak. ..Talán a Pozsgav Imre es Bíró Zoltán áltál vezetett Nemzeti Demokrata Szövetség lehet az egyetlen amely a most parlamenten kívüli erők közül odaállhat a lakosság elé." Fodor Istvánnal, a független képviselők megbízottjával beszélget Pintér Dezső Lesz-e hazai keresztényszocialista párt?
