Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
História, 1992/2.azám. a? riM”, a pártvezetés iránti bizalmatlanságról.” Az MDP vezetésével találkozva Szuszlov kifejtette véleményét, hogy Rákosinak az MDP KB első titkári posztról való leváltása az „amerikaiaknak ajándék" volna. Ugyanakkor azt is mondta, íiogy a vezetésben változásokat kell eszközölni, mert sok nem magyar van benne. Szuszlov akkor Kádár Jánossal is megismerkedett. Konstatálta, hogy a börtön -után nem maradt benne sérelem a népi demokratikus rendszer iránt, s hogy jó benyomást kelt. És mit gondolt Kádár? Biztosan tudom, hogy Kádár a dogmatikus Szuszlov iránt élete végéig megőrizte ellenszenvét. A magyarországi államszocialista rendszer eróziója folytatódott. Rákosi neve általános gyűlöletet váltott ki. A Szovjetunió követsége közölte, hogy az elégedetlenség nemcsak az értelmiséget, hanem a dolgozók széles rétegeit is hatalmába kerítette. Pontosan egy hónap múlv3 Budapestre irányították Mikojant. az ő következtetései teljesen ellentételek voltak: az országban mély válság van. a hatalom napról napra kicsúszik a magyar elvtársak kezéből, „az aktívan és határozottan. magabiztosan cselekvő ellen'Cges elemekből párhuzamos központ ,'rmálódik." A fő ok - Rákosi hatalmának válsága. Jóllehet a magyar vezetők közül senki '0 hozta szóba Mikojannak Rákosi leváltását. általában azt szerették volna, ha azt ■ íz oroszok csinálják meg. Mikojan úgy 'vélte, hogy a magyarokat köti az az álláspont. amelyet az SZKP KB nevében korábban Szuszlov közölt velük. Amikor Mikojan a szúkkörű összejövetelen megkérdezte, hogy nem lenne-e jobb a kialakult helyzetben a párt érdekében magának Rákosinak benyújtania a lemondását. hogy megkönnyítse a helyzetet és közömbösítse az ellenzéket, a magyarok megkönnyebbülten fellélegeztek. Mikojan személyesen beszélt Rákosival lemondásával kapcsolatban, részt vett a pártvezetői tisztre jelöltek megbeszélésén. A fiatal Hegedűs mellett lépett fel. a magyar vezetők azonban Gerő Emő javára döntöttek. Ebben rejlett a későbbi konfliktus egyik fő oka, mivel a „moszkovita" Gerő hű folytatója volt Rákosi politikájának. Mikojan felszólalt azután az MDP KV plénumán is, ahol a személyi döntéseket tárgyalták. Beszélgetett Rákosival is és a rá vonatkozó határozattal való megbékélést tanácsolta neki. A külföldi pártok önállóságának és szuverenitásának hasonló figyelmen kívül hagyása akkoriban normának számított. Igaz, az idők változtak, Hruscsovot például nem engedték be hasonló plénumra Varsóban, ahol a személyi kérdéseket tárgyalták. Lehetséges, hogy ennek a sikertelen varsói utazásnak a hatása alatt vetődött fel az SZKP vezetésében a szomszédos országokban kibontakozó folyamatok lényegébe való behatolás szükségességének kérdése; először kezdtek el komolyan beszélni az egyenlőségről és a barátok ügyeibe való be nem avatkozásról. Ismeretes, hogy az akkori szovjet vezetés négy ülésen tárgyalta a népi demokratikus országokban kialakult helyzetet. Felvetődött a kapcsolatok elvének kérdése, a részleges csapatkivonás, az államapparátusbeli tanácsadók számának csökkentése, többek között a KGB és a BM vonalán. Például október 24-én volt egy ilyen ülés a külföldi pártok vezetőinek részvételével. Bulganvin, Kaganovics, Kiricsenko, Malenkov, Molotov, Szaburov, Brezsnyev, Svernyik, Furceva, Sepilov, Poszpelov, Hruscsov mellett részt vett rajta Ulbricht, Grotewohl. Zsivkov, Novotny. Később hozzájuk csatlakozott Liu Sao-csi, majd Zsukov és Jugyin. A lengyelországi és magyarországi helyzetet tárgyalták. A magyarországi események dinamikája olyan lavinaként zúdult rá a szovjet vezetésre, hogy a jóirányú lökések. mégha kezdetben léteztek is, egy szempillantás alatt szertefoszlottak. Győzött a sztálini, birodalmi hagyomány. Az információk sokféleségéből az ún. osztályösztön, a pártcélszerúség csak az antiszocialista összetevőt ragadta ki. a Rákosi rezsim ellenfeleinek az az elhatározása, hogy változásokat érjenek el, Moszkvában heves reakciót váltott ki. Egy ország blokkból történő kiválásának előre meg nem jósolható következményei szélsőséges intézkedésekre késztettek. így történt, hogy a Szovjetunió kormánya más országok belügyeibe való be nem avatkozást meghirdető deklarációja együtt járt azzal, hogy Zsukov védelmi minisztert megbízták a magyarországi eseményekkel kapcsolatos intézkedéseik megfelelő tervének kidolgozásával. Mindkét határozatot az SáCP KB Elnöksége ülésének egy és ugyanazon jegyzőkönyvével erősítették meg, amelyet október 30. és 31-nek megfelelően különbözően kelteztek. Nehéz megmondani, hogy ez taktikai lépés volt-e, „bizánci ravaszság” vagy két alapelv harcolt a politikában. Ismert, hogy még október 27-én a Védelmi Minisztérium és a vezérkar az események másféle kibontakozására kezdett el készülni. Zsukov parancsot adott a Magyarország körüli hlradási rendszer előkészítésére, technikai eszközök felsorakoztatására. A magyar és a nyugati irodalomban azzal a véleménnyel találkozni, hogy Magyarország sorsa két vonal versengésében dőlt el. Az egyik irányzat az erőre alapozott (Molotov, Szuszlov és mások), a másik irányzat igyekezett a Nagy-kormánnyal „modus vivendit" találni (Hruscsov, Mikojan és mások). Az eltérések az álláspontokban valóban léteztek, ugyanakkor ezeknek a beavatkozást illetően nem volt lényeges jelentőségűk. Szuszlov, Mikojan Budapesten október 24-31. Mindenesetre Szuszlov és Mikojan közléseiben, budapesti tapasztalataikról, az ingadozás meghatározott elemei jelen voltak- [Ismeretes, hogy Szuszlov és Mikojan jött Magyarországra okt 23. után - vö. erre História 1989. 4-5 szám - A szerk.] Kezdelben egyről beszéltek - kitérni a magyar ellenzék és a forradalmi bizottságok minden követelése elől, nem változtatni a kormány összetételén, folytatni a harcot a szovjet hadseregre támaszkodva. De itt ők maguk is megerősítik. hogy ebben az esetben a magyar hatóságok elveszíthetik a békés lakosság minden bizalmát, újabb áldozatok lesznek, ami összeomláshoz vezet. Voltak másféle javaslatok is: vonjanak be a kormányba több tekintélyes demokratát a volt kispolgári pártok képviselői közül. De egyidejűleg aláhúzzák, hogy ez kétes út, óvatosnak kell lenni, mert „lezuhanhatunk”. Ezt a kérdést megtárgyalták Nagy Imrével is, aki úgy vélte, hogy hasonló intézkedést csak a legvégső esetben szabad hozni, hogy ne engedjük ki a kézből a kormánykereket. Ismeretes, hogy Nagy Imre bejelentése arról a szándékról, hogy felveti az október 23-án éjjel Budapestre bevonult szovjet csapatok kivonásának kérdését, felháborította a magasrangú szovjet politikai megbízottakat. (A szovjet csapatok a szovjet vezérkari főnök, Szokolovszkij marsall parancsára vonulták be Budapestre.) Ezt megelőzően Szuszlov és Mikojan a KB ülésén figyelmeztettek arra. hogy ..semmiképpen nem lehet felvetni a szovjet csapatok kivonásának kérdéséi, mert ez az amerikai csapatok megérkezését fogja jelenteni." .Azt tanácsolták Nagynak: „jelentse be. hogy miután Budapesten helyreállították a rendet, a szovjet csapatok visszatérnek állandó tartózkodási helyükre." A miniszterelnök azonban tovább ment. Mindent figyelembe véve, Mikojannak komoly aggodalmai voltak. Ó például feltételezte, hogy amiatt, mert félnek ezen vagy azon az úton elindulni, a szovjet fél kész tények elé lesz állítva. Nem tetszett neki, hogy Nagy Imre nem teljesíti ígéreteit és a Szovjetunió képviselőit az elfogadott határozatokról utólagosan informálja. Egyidejűleg megértette a nehéz helyzetet is, amelyben Nagy Imre és kormánya volt Beszámolt anöl. hegy nincs rendben az egészsége, ismétlődnek a szívrohamai. (Egyszer Szuszlowal még ki is segítették Nagy Imrét Validollal.) Mikojan idegeskedett, nehéz helyzetbe hozta Andropov követet. A helyzet egyre jobban összekuszálódott. Október 29-én Mikojan és Szuszlov továbbították az üzenetet Moszkvába, hogy a magyar elvtársakkal folytatott be-