Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-17 / 8223. szám

História, 1992/2.szám. 39 szélütésből az következik: azok nem­csak, hogy nem rendelkeznek tömegek­kel, de az antikommuista elemek „el­­szemtelenednek." Október 30-án reggel a helyzetet a PB-vel együtt szándékozlak megtárgyalni. Október 30-án Szuszlov és Mikojan közölték: „A politikai helyzet az ország­ban és Budapesten nem javul, hanem rosszabbodik. Ez a következőkben feje­ződik ki: a pán vezető szerveiben gyá­moltalanság érződik, a pártszervezetek­ben a szétesés állapotában vannak. A huligán elemek elszemtelenedtek, elfog­lalják a kerületi pánbizouságokat, meg­ölik a kommunistákat. Az önkéntes mun­kás csapatok szervezése lassan halad. (Mikojan egyik javaslata az volt, hogy a Vörös Gárda mintájára fegyverezzék fel a munkásokat és szervezzenek munkás­milíciákat.) Az üzemek állnak. Az embe­rek otthon ülnek. A vasutak nem működ­nek, a gátlástalan egyetemista és más felkelő elemek, taktikát változtatva nagy aktivitást mutatnak... Még nincs kialakult álláspontunk a helyzetről, mennyire éles a rosszabbo­dás..." Megígérték, hogy kifejtik követ­keztetéseiket. a végén pedig következett a javaslat: „Úgy véljük, hogy feltétlenül szükséges Konyev elvtárs mielőbbi Ma­gyarországra érkezése". Milyenek voltak Mikojan és Szuszlov következtetései, csak feltételezni lehet. Küldtck-e doku­mentumot. vagy a beszélgetés telefonon zajlott le - ez nem világos. Október el­én elutaztak Moszkvába. Ami Konyev marsall! illeti, ekkor már kinevezték a „Forgószél" hadművelet pa­rancsnokának (ilyen fedőnevet kapott a magyarországi beavatkozás) és november 1-én megkezdte a csapatok átcsoportosí­tását. az erősítések átdobását, a repülő­terek bekerítését. A végső lökés: Egy iptom Ily módon október végén eldöntötték - Magyarországot „nem adni. Nagy Imré­nek nem hinni!" Fel kell tételezni, hogy Moszkva pozíciójára érzelmi befolyást gyakorolt a kommunistákkal, államvédel­misekkel való leszámolás, a rendszer sok hívének a szomszédos országokba mene­külése és a budapesti városi pártbizottság eleste. Szerepe volt természetesen a moszkvai álláspont kialakulásában a biz­tonsági meggondolásból Moszkvába vitt volt magyar vezetők csoportja részéről érkező nyomásnak is. Gerő. Révai. He­gedűs részt vettek a jövendő Kádár-kor­mány dokumentum terveinek kidolgozá­sában. De a szövegben szereplő Rákosi-Gerő klikk kifejezés Kádár sze­mélyes követelésére kerüli bele. Ami Rá­kosit illeti, reménykedett a visszatérés­ben, később megemlíti ezt a tervét a Hruscsovnak írt leveleiben. A Szovjetunió határozott cselekvésé­hez a végső lökést Izrael, Anglia és Fran­ciaország Egyiptom elleni 1956. október 28-án kezdődött hármas agressziója adta. A nyugati hatalmak kezét megkötötte a közel-keleti helyzet, az USA és a nyugat­­európai országok propagandája nem tit­kolta öröméi Magyarországnak a Varsói Szerződésből történt kilépése kapcsán, ebből Moszkvában azt a következtetést vonták le, hogy ki kell használni a ked­vező szituációt, véget kell vetni az ese­mények nem kívánatos kifejlődésének, nem szabad megengedni a Szovjetunió biztonságának veszélyeztetését. Ilyen összefüggésben az összes többi elgondo­lást elvetették. A jugoszláv „vonal” A szovjet vezetés magatartására hatott a jugoszláv szindróma is. A két ország kap­csolatát helyreállították, de a viták a szo­cializmus kanonizált szovjet modellje és a jugoszláv út körül folytatódtak. A ju­goszláv vezetés nyugtalanságot érzett a magyarországi helyzet kapcsán, a véron­tás folytatódása esetén kész volt az. önálló lépésekre, beleértve a katonai tevékeny­séget is. Tito nem titkolta Nagy Imre iránti szimpátiáját. A jugoszlávoknak megvolt a kapcsolatuk Losonczy Gézával is, aki kérte a közvetítésüket a Szovjet­unióval való konfliktusban. November 2-án Hruscsov és Malen­kov inkognitóban Titonál voltak Brionin a magyar helyzet megvitatása és a szovjet tervek egyeztetése végett. Kádár Jánosi illetően egyetértésre jutottak. Korábban létrejött a találkozó a többi szocialista ország vezetőivel. A kínaiak bizonyos ideig vonakodtak, feltételezve, hogy még egy kicsit várni kell. úgymond, nem olyan sok vér folyt cl. de azután Liu Sao-esi Mao Ce-tung nevében közölte a katonai akcióba való beleegyezést. A románok felajánlották saját csapataikat, de Hrus­csovnak volt elég esze. hogy visszautasíta. El szerette volna kerülni a magyarok és románok közötti konfliktust. A nyugati diplomaták Moszkvában észrevették Hruscsov távollétét, de kér­déseikre Buleanyin azt felelte, hogy ott­hon van. A magyarországi események első stá­diumában október 23-30. között öt szov­jet hadosztály vett részt, a „Forgószél" hadműveletben már két, 9 hadosztályból és egy (három hadosztályból álló, Ma­gyarországon tartózkodó) önálló (székes­­fehérvári) hadtestből összeállított hadse­reg vett részt. Légi desszant egységeket is átdoblak. November 4-én hajnalban a csapatok Konyev parancsára hozzákezd­tek a fő feladat - „segíteni megtörni a lázadók ellenállását Budapesten, visszaál­lítani a törvényes hatalmat és a rendet az országban" - végrehajtásához. Lascsen­­ko altábornagy önálló hadteste lépett először működésbe. Természetesen ezek a cselekmények a Kádár-kormány kéré­sével lettek igazolva. Erről volt szó az SZKP KB november 3-i, a területi párt­bizottságoknak és a szövetségi köztár­saságok kommunista pártjai Központi Bizottságainak küldött táviratában. No­vemberben Magyarország területén összesen körülbelül 60 ezer katona és tiszt volt. Megbízhatatlanságukra való tekintet­tel elhatározták a magyar hadsereg egy­ségeinek lefegyverzéséi. A magyar alegy­ségek ritka kivételtől eltekintve nem tanúsítottak szervezett ellenállást. De Budapesten a felkelőkkel vívott csaták­ban kitűntek keménységükkel. A szovjet dokumentumokban felsorolt magyar ada­tok szerint a harcokban meghalt körül­belül 4 ezer magyar. Az ellenállást 7-10 nap alatt megtörték. A „győzelem” ára a szovjet fél számá­ra nem volt kevés — a harcokban 669 szovjet katona és tiszt esett el. 1450 volt a sebesült és 51 ember nyomtalanul el­tűnt. Ilyen véres volt a végeredménve a birodalmi politikának emberéletekben. Megkezdődtek a letartóztatások. Ma­­létcr Pált november 4-én éjjeli fél kettő­kor a Malinyin hadscregtábornokkal való tárgyalás alatt fogták cl. November 15-re a szovjet államvédelmi szervek 1326 főt tartóztattak le és adtak át a magyar Bel­ügyminisztériumnak. Azután jöttek a bí­rósági perek (Kádár János l9S5-ber. az: mondta Gorbaesovnak. hogy amikor a halálra ítéltek szama elérte a népi de­mokratikus rendszer hívei közül kikerül; áldozatok számát, azt kérte a bírósági szervektől és a Belügyminisztériumtól, hogy álljanak meg. Igaz volt-e ez és mennyire volt ez hatásssal, most nehéz megítélni.) Ami országunkat illeti, az 1956-os fegyveres intervenció negatívan hatott a Szovjetunió belső fejlődésére, megl'a­­gyasztotta a XX. kongresszus utáni olva­dást, egy időre megállította a dcsztaüni­­zációt. 1956 birodalmi gondolkodásának logikáját majdnem százszázalékban meg­ismételte a szovjet vezetés 1968-ban a „prágai tavasz” idején. Talán az egyetlen tanulság, amiből az 1956-os magyar ese­ményekben szintén résztvevő Brezsnyev okult, a szocialista országok vezetőinek 1968. augusztus lS-i zárt ülésén elejtett frázisában van: a csapatoknak katonai feladatot kell teljesíteni. És nem azt keli tenniük, amit Magyarországon tettek, hogy ui. összeszedjük a letartóztatottakat és nem fogjuk tudni, mit csináljunk velük - lelőjük őket vagy megkegyelmezzünk nekik. A csehszlovák „hadjárat” ismét el­zárta az oxigént a szovjetunióbeli reform számára, társadalmunkat pangáshoz ve­zette. V. MUSZATOV Oroszország

Next

/
Thumbnails
Contents