Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
História, 1992/2.szám. A Szosjetunió álláspontja é 1956. október 23 - november 4. A magyar események első szakaszában a Szovjetunió vezetése mintha megértette volna a magyarországi változások szükségességét. A dolgok logikája szerint másként nem is lehetett, mivel az SZKP és a szovjet társadalom a XX. kongresszus után volt. De a valóságban minden bonyolultabb volt. A pártvezetésben még jelentős helyet foglalt el a „sztálini gárda", nagy szerepe volt a katonai szárnynak, az USA-val való viszony feszült volt. És általában véve 1956 nyarán a legnagyobb nyugtalanságot Moszkvában a lengyel események váltották ki. A Lengyelországgal való viszonyban egy sor hibás lépés után végre józan határozatot hoztak. Gomulkának és az újjáalakított LEMP KJ3- nak lehetőséget adtak, hogy önállóan birkózzanak meg a helyzettel. Ami a népharag hullámán hatalomra jutott Nagy-kormányt illeti, kezdetben támogatást nyújtottak neki, tanácskoztak vele és megbíztak benne, de nem teljes mértékben. Október vége felé ezt a vonalat felülvizsgálták a magyar válság katonai megoldásának és a kormányzat megváltoztatásának javára. Mikor zajlott le ez a változás és mi határozta meg? Ez a probléma azért is figyelmet érdemel. mert a szovjet katonai intervenciót Magyarországon rögtön azután valósították meg. hogy 1956. október 30-án publikálták „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának deklarációja a Szovjetunió és a többi szocialista államok közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további megerősítésének alapjairól." [Magyarországon közölte először: História 1986/5- 6. szám] Ebben a dokumentumban eléggé önkritikusan értékelték az ezekkel az országokkal való viszony alakulásának háború utáni tapasztalatait és kifejezték készségüket a torzulások megszüntetésére. A deklaráció kedvező nemzetközi visszhangot váltott ki. De 3 nap múlva Magyarország belügyeibe történő, a nemzetközi jog normái nyílt megsértését jelentő egyenes beavatkozás követte. Moszkva Nagy Imrét javasolja Magyarország a politika „megújítására" az első impulzusokat Moszkvából kapt2. 1953 nyarán Magyarország legfontosabb vezetőit, Rákosi Mátyással az élen, a szovjet fővárosba hívták. Az SZXP KB Elnökségének tagjai a káderpolitika megváltoztatására, a nemzeti tényező teljesebb figyelembevételére, a gazdaságpolitikában való változtatásra, az ártatlanul elítéltek rehabilitációjára, stb. vonatkozó intézkedéseket diktáltak a vendégeknek. A paradoxon az volt, hogy a magyar „pangás" fő kritikusaiként Berija és Molotov - a sztálini csapat két kulcsfigurája - léptek fel. Megegyezésre jutottak a KB első tukán és a kormányfői posztok elválasztásának célszerűségében. Moszkvában Nagy Imrét javasolták miniszterelnöknek. Lehetőségem volt elolvasni Dobi Istvánnak ezekről a megbeszélésekről készült feljegyzéseit: meglepődött a szovjetek kemény hangnemén és azon. hogy Nagy Imre [ahogy ő írja - a szerk.] „alattomosan” viselkedett. Sztálin halála után Nagy Imre a Magyarország igazi függetlenségéért vakharc útjára lépett. Irányzata nagy népszerűségnek örvendett Magyarországon. Berija kivégzése után azonban Rákosi intrikálni kezdett Nagy ellen. [Itt most nem részletezhető az a közszájon forgott és ar emigrációban elfogadott felfogás, hogy Nagy Imre „Berija embere" volt. Rákosi mindeneseire szintén így „tudhatta." Erre vö. História 1990/2-3.SZ. - A szerk.' Meggyőzte Hruscsovot és a többi szovjet vezetőt, hogy Nagy Imre „revizionista politikát” folytai, engedményeket tesz a nacionalistáknak. Az ügy Nagy leváltásával, majd pártból való kizárásával zárult. Nem minden akkori szovjet vezető tartotta ezt helyes lépésnek. A szovjet vezetés magyar ügyekbe történő beleszólásának gyakorlata megmaradt 1953 után is. A válságjelenségek felerősödése kapcsán Szuszlov 1956 júniusában Magyarországra utazott. Az SZXP jövendő „főideológusa” így összegezte megfigyeléseit: „a munkások, parasztok, kiváltképpen a szövetkezeti parasztság hangulata egészséges, ... a munkások és parasztok között, sőt 32 alapfokú termelési szervezetekben szó sem esik a pártvezetésben lévő „válság• A szerző V. Muszatov hosszú ideig a Szovjetunió magyarországi nagykövetségén dolgozom A - . unióban Évtizedek óta a magyar helyzet egyik legkiválóbb ismerőjének számított. Az SZXP kB tDur! nfff sakém az 1980-as években alkalma volt, nemcsak a szovjet-magyar viszony alakításában részi v5"lL„nlny egyben a magyar vonatkozású történelmi dokumentumok után is kutatni. Az 1956 őszi szovjet alIF*^ t írott tanulmányát a „Múltunk" c. folyóirat teljes terjedelmében közli. Ebból adunk mi itt - e*40*0 tényeket ismertető — részleteket. A szerk.
