Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
168 Óra, 1992.márc.10. 18 Az ellenzék magával van el fost alva Kapkodás után osztozkodás Lengyel László az Antall-konszolidációról Lengyel László a közelmúltban egy politikai fórumon arról beszélt, hogy az utóbbi fél évben észrevétlenül kezdetét vette a hazai gazdaságban és a közigazgatásban valamiféle konszolidáció. Mivel állításának ellentmondani látszanak az apparátusban végbemenő személycserék, a bírói kinevezések körüli csaták, a HM botrányai és a tévés harcok, Farkas Zoltán arra kérte a politológust, fejtse ki bővebben a konszolidációval kapcsolatos véleményét. 1- Mit jelent az Antall-féle konszolidáció és mi z lényege? Hogy an lehet ezt leírni, egyáltalán létező fogalom-e?- Úgy látom, hogy körülbelül fél éve. tehát : 1991 ősze óta az Antall-kormánv és az a rend'< szer. amelyet az Antall József-féle koalíció létrehozott, kezdi stabilizálni a helyzetét a gazdaságban. E stabilizáció vagy konszolidáció alatt elsősorban azt kell értem, hogy korábban - az első mástél év során - képtelenek ’ voltak gazdasági pozíciókat uralni. Kapkod- i tak a gazdaságpolitikai kérdésekben és kapkodtak a tulajdon után. kapkodtak a bankok után. kapkodtak mindenfelé. Valamikor 1991 ; közepétől azonban ráébredtek, hogy most : vagy soha alapon részben el tudják foglalni. részben szabályozó rendszerekkel befolyásolj ni tudják a gazdaság működését, ami az al! lamgazdaság kiterjesztesében áll. Nem arra a i közkeletű ellenzéki álláspontra gondolok. | amely etatizmussal vádolja a kormányt, in| kabb. azt hiszem, hogy abból az osztozkodásj ból. amiből eddig a kormányzat, illetve annak í tisztviselői kimaradtak - például a privatizá| cióból ebből az osztozkodásból most részt I kérnek. 1- Ha Magyarország konszolidált birodalom vagy konszolidált ország volna, akkor mi lehetne ennek a térképe? | - Az állami ipar 30-35 százalékát kizáróla-1 gos vagy többségi állami tulajdonban tartják, 1 és ennek döntö eleme az energia- és az alapj anyagszektor. A hadállás másik sarokpontja I a nagykereskedelmi bankok kérdése. Ezek a ! pénzintézetek most két nagyonfontos probléj mával találják magukat szembe. Az egyik, ! hogy az elmúlt évek ipari és most már agrárválságait, a felhalmozódott hihetetlen adősságokafaz állami költségvetéssel már nem lehet kezelni - illetve a kormányzat egyelőre nem tudja kezelni de a bankok egymaguk sem képesek ezekkel a csődökkel szembenézni. Ez j önmagában is azt jelenti, hogy akarva-akarat- I lan az államhoz kell futniuk. A privatizáció- I ban és a csőd*, illetve a válságkezelésben az I állami gazdaság oldaláról a beavatkozás lehej tősége bizonyos személyeknek a kihelyezése. Ma tömegesen folynak a társasággá alakí- I tasok a mezőgazdasagban. és az iparvállala: toknál is. Ez a kényszertársaságosítás azt jelenti. hogy ahol állami többségi tulajdon van. I ott kötelező érvénnyel legalább egy állami | tisztviselőt beültetnek az igazgatóságba es legalább egyet a felügyelőbizottságba. Gondoljon csak bele. hogy ez hány vállalatot jelent, egy-egy állami fötisztviselőnek hány helyen kell képviselnie az államot és mit jelent ez számara jövedelemben, az állami fizetése mellett. El lehet képzelni, hogy milyen érdekeltséget jelent ez számára, hiszen neki az az érdeke, hogy ott üljön két-három igazgatóságban, vagy két-három feiügyelőbizottságban es azt képviselje, amit tőle elvárnak. Men ha ezt elveszti, akkor marad az államigazgatási fizetése. A korábbiakkal ellentétben most van valódi állami gazdasági érdekeltség, személyes és anyagi érdekeltség. Ha ott ülheíek egy állami gazdaságban, és letolözhetem - saját zsebemre is éppen, és nyilván az államgazdaság zsebere -. akkor annak, aki a következő választásokon ezt a pozíciót nyújtani tudja, nyilvánvaló. hogy előnyt jelent. Az már tényleg csak a hab a tonán, hogy valaki ezek után kiszól, mondjuk, egy állami nagyvállalat vezetőjének, hogy az támogasson meg egy állami irányú, kormányzati loialitású lapot vagy vegye meg a televíziót. Ez nem probléma. Ma egy nagy. az energiagazdaságban érdekelt vállalat pillanatok ala'tt megveheti a televíziót, lábon. Ami pedig az ellenzéket és a sajtót illeti, szerintem ezek el vannak foglalva önmagukkal. ■ - Ezt hogy érti?- Úgy, hogy állandóan „ügyek" vannak. Tulajdonképpen a konszolidációs politika azért is tudott ilyen jól és viszonylag simán, nagyobb ellenzéki ellenállás, vagy a sajtó nyilvánosságában kialakított ellenállás nélkül végbemenni, mert a kormányzat a sajtót és az ellenzéket eközben olyan ügyekkel foglalkoztatta. amelyek a gazdasági poziciók szem- j pontjából harmadlagosak. Tizedrangu ügyek- j ben hiszténázott az ellenzék és a sajtó, mikóz- : ben a háttérben komolyabb dolgok történtek, j Hogy csak egy példát mondjak: a csődtör- j vény és annak belső ellentmondásai alapján 1 akár gazdasági lavina is elindulhat ezen a tavaszon. Az föl sem merült, hogy a számviteli törvény értelmezési lehetőségeket rejt magában. és ez milyen következményekkel jar a gazdálkodókra. I- Mire jó és mire nem jó ez a konszolidáció? Milveo irányokba vezethet, és mennyire tér el az eredeti céloktól, a piacgazdasag kiépítésétől meg annak logikájától? Mire teszi ! alkalmassá a társadalmat és a gazdaságot és mire nem?- Szerintem az Antall-konszolidáció olyan alternativa, amelyik gazdasági mechanizmusát tekintve tulajdonkeppen a félpiaci, a szimulált piaci, a Kádár-recdszemek - amely nem tervutasításos vagy tervgazdasági rendszer volt. hanem félpiaci rendszer - egy javított kiadását tudja megteremteni. Az európai mintákban jobban emlékeztet ez arra az olasz fejlődésre, ahol a nagy állami szektor 20-25 éven keresztül tartósan uralta a gazdaságot. I- Ez a kisebb megrázkódtatás, a lassúbb változás altemanvája?- Ez tartós, két számjegyű inflációval jár. ami magas ugyan, de a többi kelet-európai országhoz képest mégis „elviselhető" infláció. Tartós, 10 százalék körüli munkanélküliségét jelent, és persze azt a félfekete, félszürke gazdaságot is - ez megint csak Olaszországra nagyon jellemző amely nem nagyon fizet adót, amelyik nem nagyon fizet társadalombiztosítást, s amely nem nagyon hajlandó az állammal állampolgárként kommunikálni. H - Adófizetőként kommunikál?- Viszont gazdagodik és ennek az automatizmusai összeépülhetnek. Még azt sem merném állítani, hogy ez nem „fér be" Európába. Befér. Európa országai közmi több is ezt a mintát követi. Szerintem ebben az egv-másfél évben most az dől el. hogy ez az alternativa helyettesíthetó-e egy másik alternatívával, tehát azzal, amelyik ennél liberálisabb, amely az államgazdaságot a helyére tudja szorítani, amely nem pártkönvveserék alapján próbálja a gazdaságban intézni az ügyeket, és amely reális kapcsolatot teremt a vállalkozó gazdálkodás és a nagygazdaság között.
