Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-12 / 8220. szám

Magyar Nemzet, 1992.márc.9.

legű vagyonról is szó lesz, akkor feltehetően megalakulnak vagyonkezelő szervezetek, amelyek megbízás alapján ellátják ezt a feladatot. Sokan ellenzik, hogy a társadalombiztosítás maga állítson fel ilyen önálló, új intézményt. Végeredményben a tb-vagyonnal való föltöltésének nem lehet akadálya az, hogy ő maga nem egy vagyonkezelő szervezet.- Mondotta volt tavaly: a társadalombiztosítási járulék fogalma ugyan a piacgazdaságokban „működőképes", tehát ezen az alapon nem lenne kérdéses a tb forrása. Majd hozzátette: az a kisiparos, kisvállalkozó, aki egyedül gazdálkodik, az sok országban „testre szabott" szabályok szerint tesz eleget befizetési kötelezettségének. Nálunk is folynak már tárgyalások róla, hogy valamilyen átszámítás alapján intéződjék befizetésük, s ne kelljen külön számlákkal, egyebekkel igazolniuk magukat... Úgy tűnik, 1992-re ezt az elvet nemigen sikerült megvalósítani: a lineáris befizetések ugyan természetesek, de például a szolgáltatás a teljes egyenlőség alapján valósul meg.- A most elfogadott változtatások sorában a módosító indítványok egy része - amelyeket a kormányzat támogatni is tudott - épp ama irányult, hogy kicsit testre szabottabb legyen a kisiparosoknak a járulékfizetése, mint ahogy az az előterjesztésben szerepelt Itt én magam is úgy érzem, az előterjesztés nem volt kellően körültekintő, nem vette eléggé figyelembe ennek a rétegnek a sajátosságát. De azt hiszem, óvakodnia kell a kormányzatnak is a túlzottan sematikus megítéléstől. A lakosság egy részében a vállalkozó, a kisiparos eleve egy, magát az adózás alól kivonni szándékozó ember képében jelenik meg. Tapasztalható a társadalomban a vállalkozóellenesség, azt hiszem, ez nagyon nagy hiba. Az ország tényleges felemelkedését a vállalkozók sikere fogja megalapozni; ezáltal teremtődhetnek új munkahelyek; így születhet meg az új és bőséges adóbefizetés. Ha olyan helyzetbe hozzuk a vállalkozókat, hogy nem tudnak újra befektetni, képtelenek bővíteni tevékenységüket, akkor ez egy lefele menő spirált is jelent Ám ha a bővítésre megteremtjük a lehetőségeket, akkor az egy fölfelé tartó spirált eredményezhet, én azt képviselem, hogy ebbe az irányba menjünk, s a társadalombiztosításnak sem lehet az a nézete, hogy mindenáron meg kell fosztani a vállalkozókat a jövedelmüktől. A másik hiba - vigyázni kell, hogy a törvénykezés ne kövesse el -, a törvényeket ne az azokat kijátszókra szabják. Akkor azokat nyomorítják meg, akiknek eszük ágában sincs a törvényeket kijátszani.- Az állami és a társadalombiztosítási költségvetés közötti „átjárásnak" milyen jelent, mily eh jövőt jósol?- Már egy ideje hangoztatom, ez egy egyirányú utca. Az állami költségvetésnek vannak kötelezettségei a társadalombiztosítás felé, fordítva nem. Meg lehet figyelni, különféle, régi rendezetlenségek esetén kimaradtak például nyugdíjas évek: ezeket el kell ismerni, kiegészítést kell adni. Ezek a költségvetés terhére történnek. Régebben az ilyesmit egyszerűen előírták, s a tb-költségvetés fizetett. Az egészségbiztosítás esetében azoknak az állampolgároknak az érdekében, akik élethelyzetük miatt nem tudják befizetni az egészségbiztosítási járulékot, a költségvetés, idén először, mintegy globális megváltásként átutal 2,6 milliárd forintot a tb-nek. Az adatokat feldolgozzuk, kiszámítjuk, s pontos képet kapunk, hogy a lakosságnak mekkora rétegéről van szó. Jövőre pedig már pontosabban lehet majd tervezni is.-A fizetésképtelen, a fizetési hajlandósá- 1 got nem mutató vállalatok körére mondotta a pénzügyminiszter: a társadalombiztosítási kintlévőség 40 százalékát reálisan behajlhatónak tartja. Ön hogyan látja ugyanezt?- A pénzügyminiszter becslése nem esik messze a társadalombiztosítás szakembereinek legfeljebb 50 százalékos kalkulációjától.-~‘<A többi sajnos oly rossz állapotban lévő vállalatot érint, ahonnan a tb csak nagyon nehezen, hosszú, peres eljárás után fog csak valamilyen vagyonhoz jutni. De ez nem azt jelenti, hogy eleve le kell írni az ilyen kintlevőségeket. Élni kell azokkal a jogi lehetőségekkel, amelyek e téren adottak egyébként is.- Ugyancsak a pénzügyminiszter jelentette ki: a tb struktúrája átalakításának feladdtát a tb-re magára rábízni annyit tesz, hogy csak nagysokára s a jelenleginél alig hatékonyabban működő szervezet születhet meg. Elfogadja ezt a kritikát?- Nem kritikának, ténymegállapításnak tartom a pénzügyminiszter úr megjegyzését. Magam is osztom, egy kiegészítéssel. A tb-reform megvalósítása nem történhet a társadalombiztosításban dogozók szakértelmének a fölhasználása nélkül. Ugyanakkor nem föltétlenül emberi gyöngeségnek tudom be azt, hogy az önreform, az önkritika elég nehéz művelet. Az egész egészségügyi rendszernek egy jelentős átvilágítására van szüksége: vajon célszerűen vannak-e a munkahelyek elrendezve; ott dolgoznak-e annyian, ahányan kellenek; hol van munkaerőhiány, hol pedig munkaerő-felesleg; hogyan lehet ebbe a folyamatba beavatkozni; vajon csak a gyári munkásságra, illetve a rosszul működő gyárakra vonatkozik az, hogy csupán elbocsátásokkal lehet helyrehozni a cégek működését? Vajon ha nálunk egész kórházak kerülnének nyugati mintára privatizálásra - amint az történik az iparban például -, akkor az új tulajdonos megtartana-e annyi munkaerőt, s olyan összetételűi, ahogy manapság van? Csupán egy adat: Magyarországon arányait tekintve bő négyszer annyi kórházi ágy van, mint Izraelben. De távolról sem mondható, hogy négyszer olyan jó lenne az orvosi ellátásunk, mint az izraeli... Tehát nagyon sok mindent és nagyon higgadtan át kell gondolni és az érintett szervezetekkel együttműködve megtalálni a megoldásokat. Az ország tulajdonképpen többet költ most egészségügyre, mintha az ágazatnál maradt volna a finanszírozás. Vagyis maga az egészségügy nem járt rosszabbul azáltal, hogy a társadalombiztosításhoz került, sőt ellenkezőleg.