Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-12 / 8220. szám
Új Magyarország, 1992.márc.9 Megmozdult az egészségügyi társadalom Gyorsabb reformot! Méltóságteljes, higgadt, határozott demonstráció színhelye volt szombaton Budapesten a Nádor utca és az Arany János utca környéke. A magyar egészségügy történetében páratlan méretű felvonulással tiltakoztak az orvosok, ápolónők, mentősök, asszisztensek és más egészségügyben dolgozók, megalázó bérhelyzetük és mostoha munkakörülményeik miatt A résztvevők mintegy ötvenezren lehettek, tömött sorokban lepték el délelőtt tizenegy órára a Nádor utcát. Az egészségügyi dolgozók az ország minden részéből érkeztek, a buszok a Duna rakpartján az Árpád-hídig parkoltak. Tizenegy óra után Gulyás ]udit, az EDDSZ elnöke beszédében elmondta, amikor az infláció mértékétől jóval elmaradó öt százalékos működési költségnövekedés és a tíz százalékos átlagos béremelés ellen tiltakoznak, akkor nem csupán a 270 ezer egészségügyi dolgozóért, hanem a 10 és fél millió magyar ember egészségének a megőrzéséért emelnek szót. Több mint 64 ezer aláírás gyűlt össze az EDDSZ-nél, kérve: az érdekvédelmi szervezet kezdjen tárgyalásokat a népjóléti tárcával. Leszögezte: a résztvevők tiltakoznak az egészségügy ellehetetlenítése és a megalázó bérezés ellen, valamint a gyógyításban dolgozók túlterhelése és rossz munkakörülményei ellen. Tiltakoznak minden olyan szándék ellen is, amely az egészségügyi dolgozók megosztására és egymás ellen fordítására törekszik Elutasítanak minden olyan megnyilvánulást, amely az egészségügy doigczók ellen próbálja hangolni a lakosságot, vagy más munkavállalói csoportokat. Ezután egymás után léptek mikrofonhoz az orvosok a szakdolgozók a mentősök a gazdasági-müszakiügyviteli dolgozók és a nyugdíjas orvosok képviselői Kérték ne a fejük fölött döntsenek mások - róluk s a reformot megfelelő pénzügyi és szakmai feltételekkel valósítsák meg (folytatása az 5. oldalon.) (Folytatás az 1. oldalról.) A tömeg ezután a Népjóléti Minisztérium épületéhez vonult, ahol a tárca teljes vezérkara várta őket. Itt Simon Ferenc, az EDDSZ országos vezetősége nevében felolvasta a tüntetők petícióját. Ebben követelték Surján László népjóléti minisztertől az általa is jogosnak és indokoltnak tartott azonnali bérkövetelésekről a tárgyalások újrakezdését; a Népjóléti Minisztérium konkrét érdemi válaszát az azonnali béremelésre vonatkozóan; az. egészségügyben minden munkakörre kiterjedő 50 százalékos béremelést. Követelikazt, hogy a kormányzat garantálja 1992-ben is az egészségügyi intézmények működőképességét, s a dologi kiadásokra szánt összegek legalább az infláció mértékével azonos nagyságrendű növelésével biztosítsa annak anyagi feltételeit, a jelenlegi 5 százalék helyett. Az EDDSZ kész a középtávú bértárgyalások szakértői szintű előkészítésére, valamint az egészségügy átalakulásával kapcsolatos folyamatos tárgyalásokra is. Á petíció felolvasása után Surján László lépett a mikrofonhoz, és arra hívta fel a tüntetők figyelmét: ha kész megoldási javaslat lenne a larsolyában, akkor erre a demonstrációra nem is került volna sor. A tárcának azonban nincs 20 milliárd forintja a fitíklvw, amelyet a követelésekben szereplő 50 százalékos bérfejlesztésekre fordíthatna. Azt is leszögezte, a tárgyalások folytatódnak hétfőn, s minden téma terítékre kerülhet, amit a résztvevők kívánnak, tehát nemcsak a középtávéi intézkedéscsomag az egészségügyiek béremeléséről. Végül elmondta, éveken át ó is kollégái fekete kenyerét ette, s mostani pozíciójában tudathasadásos állapodra kényszerült, amelynek feloldása jelentheti majd a gyógyulást. Ä demonstráció után a minisztérium épületében a tárca vezetői tartottak.say'/ó/á/éLozlíJlól. Erre a tüntetés szervezőit is meghívták, ók elhárították a részvételt. A tájékoztatóin Surján László kijelentette, hibát kiivctnckcleizojí, akik politikai kérdést csinálnak a bérkőveter /cscWni/^Egy demokratikus ország mindennapjaihoz hozzátartoznak a tüntetések, az érdekegyeztetés különböző méidszerei. Elmondta, a lakosság és a gazdasági szféra jiem terhelhető tovább, ezért nagy nehézséget jelent pótlólagos források felkutatása. A megoldást nem pusztán a népjóléti tárcától kell várni: sok múlik az egyes kórházait gazdálkodásán, a helyi önkormányzatok segítségén is. Az egészségügyet a társadalombiztosítás bevételeiből finanszírozzák 1990. január 1-je óta, ezért a társadalombiztosítás kintlevőségeinek behajtása is adhat lehetőségeket. A jelenlegi keretek közölt is lehel olyan szervezeti változtatásokat tenni, amelyek révén a meglévő pénzből több mindenre telhet. A társadalombiztosítás 1994 végéig 300 milliárd forintos vagyont kap a nemzeti vagyonból, ennek eredménye jelentkezhet már az. év második felében. A minisztérium minden megoldást szívesen lát, s ha most egyszerre nem is lehet előteremteni a szükséges 20 milliárd forintot, minden pótlólagosan „talált" pénznek meg lesz a helye. Szerinte először az. ápolémök és műszakiak bérét kell rendezni, mert az ö helyzetük a legsúlyosabb. A sajtótájékoztatón Brooser Gábor, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, bejelentette: hétfőn tárgyalóasztalhoz. ülnek a kamara és az. OTF vezetői, s ott komoly remény van konkrét, azonnali eredmény elérésére. Kelemen András, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára pedig, aki végig a tüntetők között volt, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az eddiginél sokkal kiivetkczeleseblrcn, radikálisabl<an és gyorsabban kell az egészségügyei átalakítani. Faggyas Katalin
