Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-12 / 8220. szám
Pesti Hírlap, 1992.márc.9. EGY ALAPÍTVÁNY KÁLVÁRIÁJA A PG-sztori folytatódik Az elmúlt napokban a legkülönfélébb — hitelesnek, kevésbé hitelesnek, s kacsának tűnő — információk jelentek meg a két éve szanálás alatt álló Pestvidéki Gépgyár körüli fejleményekről. Kiszivárogtatták a versenytárgyaláson győztes Eldorádó Alapítvány nevét, annak ellenére, hogy január 16-án, a versenytárgyalás lezárta és a szerződés megkötése után az érintettek titkosságban egyeztek meg. Homályos utalások történtek az alapítvány anyagi hátterére, arra, honnan van a pénze, miként arra is, hogy a hadiiparinak titulált javítóüzem magánkézbe kerülése veszélybe sodorhatja akár a magyar légierő működését is. Megkérdőjelezték az elsősorban sport és karitatív tevékenységet hirdető alapítvány valódi céljait is. A jelentések hol privatizációról, hol szanálásról beszéltek, s egyes lapokban szó szerinti idézetek jelentek meg a titkosnak minősülő adásvételi szerződésről. Tfeleharsogták a lapot két nagy névvel, Zalatnay Saroltáéval és Guczoghy Györgyével, akik — mint alapító tagok — természetesen vonzzák a figyelmet Kassa György vállalkozó, az alapítvány elnöke, s mozgatórugója eddig »ehol sem fejtette ki véleményét Több órás beszélgetésünk alatt elsősorban olyan kérdésekre kerestük a választ, hogyan jut eszébe ilyen vállalkozásba fogni, miért pattanhatott ki ilyen furcsa módon az ügy, s egyáltalán, hogyan is van ez az egész. VADÁSZ ZSUZSA — Igen messzire nyúlnak vissza a szálak, ami a sporttevékenységet illeti. Sporttelepet terveztünk Csobánkán, a Marczibényi Sportteleppel is terveink voltak, két évvel ezelőtt egy görkorcsonya stadiont szerettünk volna építeni. Végül tavaly nyáron öten létrehoztuk az Eldorádó Alapítványt, ami kimondottan különböző sportolási lehetőségek megteremtését tűzte ki célul, s neves emberek támogatásával jött létre. Megcsináltuk az egyesületet is. Az volt az eredeti szándékunk, hogy több nagy gyárat megkeresünk, amelyek ezt a sportegyesületet támogatnák. Ám olyan minimális támogatást akartak adni, hogy ebből nemhogy egyesületet, egy sportágat sem lehetett volna fenntartani. Többen javasolták, hogy fogjunk vállalkozásokba, s abból fedezzük sporttámogató tevékenységünket. így került tavaly november-decemberben szóba egy alapítványi ülésen, hogy különböző, szanálás alatti -vállalatokat'■ ' megvásárolnánk. Több legyet is ütnénk egy csapásra: munkahelyeket teremtenénk, s a profitból pedig sportágakat támogatnánk. Innen az alapötlet. — Az elmúlt napokban a sajtóban sokminden megjelent az alapítvánnyal kapcsolatban. A többi között az is, hogy 100 ezer forinttal in- ( dúlt, s azután "titokzatos’ forrásból hatvan millió svéd koronához jutottak... — Az alapítvány tőkéje is más, meg az induló tőkéje is más. Akik ezt leírták, nincsenek tisztában sem a joggal, sem mással. Egy alapítványt ma meg lehet csinálni 50-100 ezer forinttal, de lehet az alapítvány milliárdos nagyságrendű is. Nem az induló tőke határozza meg az alapítvány nagyságát, hanem az, hogy kik ée milyen összegekkel támogatják. —Akkor ez a titokzatos 60 millió svéd korona támogatásnak minősül? — Tavaly augusztus-szeptemberben Svédországban jártam, -. ,, Stockholmban ée Göteborgban. Ott élő magyar barátaim támogatást kínáltak. Nem eyándékot: öt százalékos kamatra ajánlottak fel kölcsönt, ha az alapítvány valamilyen értelmes vállalkozásba fog. Öt százalékos kamatra azt a pénzt, amit a magyar bankok 42 százalékra adnak. Amikor január 16- án megszereztük a tendergyőzelmet, rögtön le is ültünk velük, s ők megerősítették, hogy a hatvan millió svéd koronát —mintegy 430 millió forintot — átutalják. Amit a termelő gyár nyereségéből fizetünk mgjd vissza. Erről van Szó. Ha ez az ígérvény nem lett volna, nem is indulhattunk volna el a pályázaton. Hadd tegyem hozzá: ezután kilincseltünk magyar bankoknál — hat különböző nagy banknál —, hogy az összeget tegyék át forintra Csak bankgaranciára lett volna szükségünk, ám egyetlen magyar banknak sem állt nz érdekében, hogy azt a 400 valahány millió forintot kifizesse a 60 millió svéd koronával szemben, illetve az — azt hiszem 1989-ben felértékelt — közel két és fél milliárdos vagyon fedezetével. Rajtunk kívül ebben az országban senkinek nem volt ez az érdeke. — Mit tudnak ebben a helyzetben csinálni f — A probléma azóta — hála az újságcikkeknek is.— megoldódott. — Merthogy... — Magyar pénzből veezszük meg a gyárát. Ezek után vannak még ugyanis olyan emberek, akik úgy érzik: vicc, amit ez a kormány, amit a magyar bankok csinálnak. — Magyarul ez egyfajta vállalkozói összetartást eredményez? — Igen, rajtam kívül még lesz nyolc-tíz vállalkozó, akik nem a kormányhoz mennek kunyerálni, nem filléreket kémek, hanem vállalkoznak azért, hogy 1200 embernek munkahelyet biztosítsanak, s a profitjukéi diáksportra és kórházakra, vagy egyéb ilyen célra fordítsák. Mert ma 42 forint egy kórházban egy betegnek a fejadagja Ez az adat egy hete került a kezembe, s amikor elolvastam, akkor a hideg végigfutott a hátamon. Hogy hét napból hat napon át teát kap zsíros kenyérrel több tízezer testi hibás és nyomorék gyerek például. — Az alapítvány erre is el akar indulni f — Igen! Vagy 25 szervezettel állunk kapcsolatban, s a többi között a Máltai Szeretetszolgálattal is keressük azt, reméljük támogatnak minket. — Jelentkeztek már önnél vállalkozók ? — Igen, úgyhogy nyugodtan állunk azok elé, akik ezeket az újságcikkeket írták, s akik ezt az egész dolgot felfijtálLAz elmúlt két év alatt négyszer lett felkínálva ez a gyár pontosan azoknak az embereknek, akik ebből most ügyet csináltak. Megtarthatták volna állami kézben a Gépgyárat. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, -a Hadiipari Hivatal ée még hadd ne soroljam, hogy kik kaptak részletes tájékoztatást. — Volt, aki privatizáció« ügyként írt a PG-sztoriról. — Ez nem egy privatizálandó, hanem egy szanált vállalat. Olyan, amit két éve ée azóta senki nem akart megvenni Magyarországon. Egy évig tartott a Line Up Aviation Ltd.-vel a tárgyalás. Bod Péter Ákossal az élen folytak a megbeszélések. Egy év után felálltak és elmentek, belefáradtak a tárgyalássorozatba. A magyar államnak ebben a gyárból 14 százalékos részesedése maradt volna Most, hogy a mi alapítványunk megvette, 100 százalékosan magyar kézben maradt. Aki egyébként azt a tájékoztatót kiadta, hogy külföldi versenyzők is részt vettek a tenderen, az szó szerint hazudik. Mind magya; rok voltunk, akik január 16- . án megjelentünk a versenyen. A kisebb vállalkozók hamarabb felálltak az asztaltól, ketten maradtunk a döntőben, a Mikromatika és az alapítvány. — Hogy indultak egyáltalán a tenderen? — Annak idején a napilapok közölték, hogy a Peatyi] déki Gépgyár szanálásra kerül, le volt írva, hol lehet jelentkezni. Elkértük a dokumentációt, hazahoztuk, kidolgoztuk és beadtuk a pályázatot. Nem csak ez a szanálandó vállalat volt és van a tarsolyunkban. Megmondom őszintén, ezután, hogy a Pestvidéki Gépgyár a tulajdonukba kerül, nagyon sok ilyen vállalatot fogunk megvásárolni.
