Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-12 / 8220. szám

TOVÁBBRA IS A HAZÁMAT SZOLGÁLOM A minisztériumnak meg kell tisztulni BESZÉLGETÉS KELETI GYÖRGY EZREDESSEL Az elmúlt hét egyik belpolitikai szenzációja Keleti Gyöigy ezredesnek, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjének le­mondása volt. A távozó ezredest szinte az egékz magyar saj­tó megszólaltatta, csak lapunk nem. Ám a lemondás oka­ként többen a Festi Hírlapban megjelent cikkeket jelölték meg. Mi magunk ugyanakkor nem tagadjuk: az ezredes úr az elsők között volt, aid támogatta a 150 év Alapítványt Er­ről az ellentmondásos helyzetről ültünk le beszélgetni FEKETE ZOLTÁN — Az Alapítványt valóban támogattam, ám valamivel később küldtem egy levelet a szerkesztőségnek, hogy te­kintettel a Pesti Hírlap körül kialakult — számomra — át­tekinthetetlen, jogtalanságo­kat is sugalló helyzetre, nem fizetem be a pénzt, mert nem szeretném, ha az én össze­gem valami törvénytelen do­log megvalósulását szolgál­ná. Ha tisztázódik minden, állom a szavamat. — Távozásának egyik oka valóban a Pesti Hírlap — ahogy mások írták — Ón el­len folytatott hadjárata? — Nem erről van szó, de tény: a lap velem szemben meglehetősen félreérthetet­len, kompromittáló szándék­kal írt cikkeket jelentetett meg. Dyen volt egy szerkesz­tőségi jegyzet, egy olvasói le­vél és egy Ön által írt jegyzet. Mégis, a legfőbb bqjom az volt, hogy ezek az írások — érzésem szerint — innen a minisztériumból, ha nem is íródtak, de inspirálódtak Te­hát nem a Pesti Hírlap bánt engem, hanem az, hogy ha ebben a minisztériumben bárkinek velem szemben fenntartása volt, miért nem ült le velem erről beszélni A sqjtó hasábjain kell erről vi­tatkozni? Természetesen vál­lalom, hogy bárkivel a nyilvá­nosság előtt vitát folytassak, még a személyemmel össze­függő kérdésekről is. — A Pesti Hírlapot nem a Honvédelmi Minisztériumból irányítják. — Nem is erről beszéltem. Ám meglehetősen szokatlan volt, hogy amikor felhívtam a lapot, s az olvasói levél szer­zője után érdeklődtem — hisz a cikk végén ott volt: név és dm a szerkesztőségben —, azt a választ kaptam, hogy a levél szerzőjének nevét és rí­mét csak az illető hozzájáru­láséval adják ki Nem nyo­moztam tovább, bár ezt az irományt kevésbé szépen megfogalmazva már két vagy három nappal előbb a honvé­delmi miniszter dolgozószo­bájában olvastam. Für Lajos akkor azt mondta, hogy ez a levél „innen, bentről” szár­mazott. Nincs jogom kétség­be vonni a miniszter úr sza­vát, ám ha az az írás a mi­nisztériumból került ki, fel­tételezem, a többit is innen sugallták. —A Raffay úgy kirobbaná­sa után megjelent egy levél, amelyet az államtitkár úr a híradóban ismertetett, majd pár nappal később az Ön nevével ellátva — a Ka­tonai Biztonsági Hivatal vezetőjének kézírásával — a Kurírban napvilágot is látott. A rriai napig nem vizsgálták, hogy ki juttatta ki a dokumentumot a ház­ból. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a Pesti Hírlap ré­szére történt kiszivárogta­tás. — Egy ilyen levél kiadá­sa a nyilvánosságnak nem kiszivárogtatás, sokkal több. Amikor megtudtam, hogy a Kurír lehozta azt, je­lentettem a KBH vezetőjé­nek, és kértem, hogy vizs­gálja ki az ügyet. Ez nem történt meg, pedig rendkí­vül fontos lett volna meg­tenni, hisz ha nem kiszivá­rogtatásról van szó, hanem egy lényeges „ügydarab” ki­kerüléséről Azt gondolom, más dolog felhívni valakit, és megsúgni egy információt, kérve, hogy ne nevezze meg az informátort, és megint más egy levelei kijuttatni- A levél egyébként a KBH veze­tőjének pácélszekrényében volt, aki ezt tovább küldte Raffay úrnak. Nehezen tu­dom elképzelni hogy a Biz­tonsági Hivatal vezetője küldte volna el a Kurírnak. Kérdem én: akkor ki tette? Nyilvánvaló, hogy a Pesti Hírlap cikkei, és az, ami a Kurírban megjelent engem kívánt erkölcsileg és politika­ilag kompromittálni — Vegyük végig azokat a vádpontokat, amelyeket Ón ellen lapunk hasábjain fel­hoztunk Megjelent, hogy Ön az MSZP listáján, mint fel­kért jelölt szerepelt a legutób­bi országgyűlési választáso­kon. — A felkért szó egyik írás­ban sem szerepelt. Ennek kö­vetkeztében Kecskés ur Raf­fay Ernő főmunkatársa meg­kérdezte tőlem, hogy kilép­tem-e már az MSZP-bőL Mire én azt válaszoltam, hogy nem léptem ki Erre természetesen megdöbbent. Mqjd így folytat­tam: nem léptem ki, mert be sem léptem. Sosem voltam a szocialista párt tagja — Ám, ha rajta volt az MSZP listán, az azt jelenti, hogy legalábbis szimpatizál a szocialistákkal. — Sosem mondtam az el­lenkezőjét. Hogy kivel szimpa­tizálok és kivel nem, az az én legbelsőbb ügyem Amikor az MSZP listájára felkerültem, kértem, hogy hátra tegyenek, mert inkább katona akartam maradni, mint képviselő. Az indulásom azonban nem volt titok, hiar a választások alatt a plakátokon a képem és a ne­vem is látható volt. Ám két év­vel később ezt úgy elővenni, hogy szembeállítsanak mi­niszteremmel — no3 ezt kife­jezetten tendenciózusnak tar­tom — Úgy tudom, hogy egy megüresedett szocialista párti képviselői helyre is felkérték. — Áttételesen megkérdez­ték, hogy elvállalnám-e. Akkor azt mondtam hogy a honvéde­lem ügyét a minisztériumban jobban tudom szolgálni, ezért ezt nem fogadom eL Termé­szetesen jelentettem ezt Für Lajosnak is, aki előtt nem vol­tak titkaim, 8 már korábban is tudta, hogy én az MSZP listá­ján szerepeltem — Az utóbbi napokban, he­tekben a honvédelmi tárca fo­lyamatom támadásoknak van kitéve. Úgy tűnik. Ón pont ak­kor hagyja el a hajót, amikor az süllyedni kezd. — Vissza kell utasítsam a süllyedő h^jó képét, a honvé­delmi minisztérium jelenleg is működik. Kétségtelen, vannak komoly problémák, de ha ez az apparátus megtisztul, akkor továbbra is jól tud működni Sfynos, vannak olyanok isi, akik nem a honvédelem ügyét, hanem sqját érdekeiket szol­gálják. Egyébként nem emlék­szem, hogy mióta szóvivő va­gyok lett volna akár két-há­rom olyan hónap, amikor nyu­godtan kiléphettem volna. A süllyedő h^jót tényleg il­letlenség elhagyni, ám amikor a beosztásomból való felmen­tési kérelmemet megírtam — az már egy hosszú folyamat végeredménye volt. Ha a je­lenlegi problémákat kellett volna figyelembe vennem, s nem a sqját lelkiismeretemre hallgatok, akkor lehet, hogy még évekig ebben a hivatal­ban dolgozom, függetlenül úttól hogy bennem milyen feszültségek dúlnak. — Melyek ezek a lelkiisme­reti okok ? — Már nem tudtam hitele­sen tájékoztatni a közvéle­ményt, mert kevés volt az in­formációm. Korlátoztak a munkámban. Ez utóbbi egy hosszabb ideje kialakult álla­pot, amelynek feloldására sen­kitől nem kaptam segítséget. *— Ki állított koriátokat? — Nem vagyok nyomozó. — Elhangzott vádként az is, hogy már a negyedik védel­mi minisztert szolgálja. — Ezzel minden tiszt így van, aki már legalább nyolc éve jelentkezett a tiszti iskolá­ra. — Mit tervez? Igaz a hír, hogy a közeljövőben politikai pályára lép? — Nem áll távol tőlem a politika. Minden nagyképűség nélkül állítom, a szóvivői mun­ka a Honvédelmi Minisztéri­umban valamilyen módon mindig a politika képviseletét is jelentette. Ettől függetlenül nem ter­vezem, hogy néhány héten be­lül politikával foglalkozzam, mert az egész, körülöttem ki­alakult hercehurca nagyon megviselt. Azóta vagyok nyu­godt, amióta eldöntöttem, hogy beadom a felmentési ké­relmemet. Hálás vagyok a fel­eségemnek hogy megértette a szándékomat. Mikor a minisz­ter úrhoz bementem — be kell valjj am — elsírtam magam. Huszonnyolc éve szolgálom a hadsereget. Biztos vagyok abban, hogy a civil életben is találok olyan helyet, ahol se­gíthetem a honvédséget, a hazámat Pesti Hírlap, 1992.márc.9.

Next

/
Thumbnails
Contents