Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-12 / 8220. szám

BOTCSINÁLTA POLITIKUSOK, OPERETT-ELLENZÉK Szellemi polgárháború BESZÉLGETÉS SZOKOLAY ZOLTÁNNAL Nagy vihart kavart a pari imrnliieo Sftikulay Zoliin le­mondása. Mint ismeretes, a volt MDF-es képviselőt Má­­dai Péter (SZDSZ) vádolta meg azzal, hogy szomszédja gépén is szavazott az egyik határozathozatalkor. Szokolay Zoltán akkor úgy tűnt, végleg távozik a politikából. Nem­régiben azonban a Belügyminisztérium Kabinet­irodájának munkatársaként tért vissza a közéletbe. MESTER ZSOLT — Emlékezetes lemondó be­szédében ön élesen támadta politikai ellenfeleit, mond­ván, nem a gombnyomás volt az egyetlen oka az ön ellen indult kampánynak. A poli­tikai életből való teljes kiáb­rándultságát tükrözte ez a beszéd. — Általános csalódottsá­got éreztem. Belefáradtam abba, hogy olyan szellemi polgártiáborút vívunk egy­mással politika címén, amelyben már semmiféle jó­indulatot nem feltételezünk a másikról. A demokraták­ból demokratisták, a liberá­lisokból liberalisták lettek. A közvélemény is jókra és rosszakra osztott bennün­ket, holott egyszerűen bot­csinálta, pályakezdő politi­kusokról van szó. — Van-e összefüggés az ellenzék támadása és az ön által vezetett Közakarat Egyesület megalakítása kö­zötti — Ezt a támadást már ta­valy október óta vártam. Utólag stOnálom, hogy okot adtam rá, de ellenfeleim bi­­zorqrára e nélkül is megtalál­ták volna a módját, hogyan távolításnak el. Nem első­sorban a Közakarat Egyesü­let miatt haragudtak rám. Szerintem ennek egészen más oka volt: alapjában véve történelmi érdeklődésű va­gyok, s úgy érzem, a múl­tunkról ma is igen keveset tudunk. Azt is inkább csuk legendák, elbeszélések alap­ján. Számomra ilyennek tű­nik például 1956, de érdekelt a Kádár-rendszer demokra­tikus ellenzékének szerepe is. Érthető talán, nem vették jó néven tőlem, hogy több­ször céloztam rá: ez egy zárt közösség volt, szűk ehtisU csoport. A hatalomnak Hel­sinki után szüksége volt rá­juk, hogy a külföldnek iga­zolja demokratizmusát. — Tehát ön szerint ez csu­pán egy látszat-ellenzékiség voltl — Mondok erre egy pél­dát. 1982 augusztusában a Bem téren rendeztek tünte­tést a Szolidaritás megala­kulása első évfordulójának alkalmából. Meghívásos ala­pon szervezték, mert nem mertek felvállalni nagyobb tömegmegmozdulást. Ez az esőt is azt igazolja, hogy va­lójában csuk operett-ellen­zék volt. — Hogyan került a Bel­­ügyminiszérium Kabinet­­irodájáhozl — Dr. Bosánszky Legos kabinetfőnök januárban ke­resett meg levélben, rmod hosszan beszélgettünk az iroda munkájáról. így kerül­tem ide. Nem tekintem ezt sem parkolópályának, sem látszatmegoldásnak. Politi­kai menekültnek sem érzem magam. Remélem, valamivel nyugudtabb időszak követ­kezik az életemben. — Mi az ön szerepe a Bel­ügyminisztériumban, mit vár új munkakörétől1 — Remélem, a BM egyre inkább kimarad a párthar­cokból. A feladataim ugyan nem mentesek a politikától, hiszen többek között a tör­vénytervezeteket kell ismer­tetnem az országgyűlési képviselőcsoportokkal s a gyakorta nagyszámú módo­sítójavaslatot a tárcával. — Szándékában áll a kö­vetkező országgyűlési válasz­tásokon ismét képviselője­löltként indulnil — Nem tudom, milyen lesz a politikai légkör 1994- re. Ha enyhül, talán válla­lom. Egy ilyen helyzetben semmiképpen sem. Pesti Hírlap, 1992.márc.9.

Next

/
Thumbnails
Contents