Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-12 / 8220. szám
Új Magyarország, 1992.márc.9 6 Fónay Jenó az Alkotmánybíróság döntéséről Ami a rádióinterjúból kimaradt • Bár Fónay Jenő mindjárt nyilatkozata elején hivatkozott a „szabad sajtóra”, mégis lemaradt mondandójának a vege. Ezért közöljük - kérésére - a teljes szöveget.- Az Alkotmánybíróság döntését a Politikai Foglyok Országos Szövetsége a héten megdöbbenéssel vette tudomásul. Az érdekvédelmi szervezet vezetőségének véleményéről interjút kértünk Fonay lenőtől, aid a következő nyilatkozatot adta.- Abban a tudatban élek és nyilatkozom most, hogy hazánkban szabad a sajtó minden fajtája. Itt ma már mindent el lehet mondani, meg lehet csinálni, mert tombol a demokrácia. Nos, e^ek után a? Alkotmánybíróság döntéséről sem, Göncz úr eljárásáról sem, és az egész cirkuszról sem mondok véleményt. El kell csak olvasni az 1944. december 21 -töl a két évn él ezelóttig elkövetett bűnök elévülésének és a bűnösök megvédésének nagyszerű összeállítását és mindenkiben kialakul vélemény, vagy a vérnyomás hirtelen megváltozásában, vagv éppen egv hirtelen felindulásban. Ügy gondolom, az én véleményemet az fejezi ki legjobban, ha szótlan maradok. Inkább üzennék a nagyszerű társaságnak, hisz egyáltalán nem lepett meg, hogy 1992 március idusára újra teljesen egyhangú döntésről kellett hallanom, éppen tőlük. Gondolom, nem ártana, sót sok meghurcolt számára új életet jelentene, ha foglalkoznánk végre a volt „háborús bűnösök" ügyével is ily módon. Göncz úr pedig szívére venné végre 56-os rabtársainak a mai napig élő büntetésével való foglalkozást is. Elég sokat beszéltem erről már. Végezetül az Alkotmánybíróságnak is, Göncz úrnak is kívánom: soha ne jusson eszükbe, ne álmodjanak soha egyetlen kiloccsant agyvelőról, vagy meggyilkolt kisgyerekről, a tömeggviíkósságokról. Pihenjenek nyugodtan a kivívott győzelem és béke babérkoszorújával. Ok már megtették a magukét a magyar társadalom érdekében. Nekünk meg már megbocsátani sem kell. Fotó: Talum Attila Fónay Jenőt, a POFOSZ elnökét március 6-án behívtál« a rádióba, nyilatkozzon a Kossuth Klub műsorában - néhány neves politikus és jogász társaságában arról, mi a véleménye az Alkotmánybíróság döntéséről, melyet Göncz Árpád köztársasági elnök felterjesztésére hoztak a Zéténvi-Takács-féle, a parlament által már megvitatott ügyben. hisz e jogállamban nincs már bűnös. Sajnos, én nem tudok megnyugodni ettől az egyhangú döntéstől. Bosszant egv kicsit, hbgv még mindig nem tudnak szabadulni ettől a régi szokástól. Egyébként úgy érzem én is, majdnem minden rétidben lenne. Ha megengednek egy idevágó befejezést: Nyugodjatok most már bekében drága felejthetetlen bajtársaim!ott a 301 lesben.- Fónay Úri Az előbbi kérdésre tulajdonképpen egy' jegyzet felolvasásával válaszolt, amit á zsebéből vett elő és bekapcsolta kis magnóját is, nehogv olyan mondat, vagy mondatrész kerülj ön ki ebből a felvételből amit nem szeretne. Gondolom, hogy ezért tette?- Igen. Ezért. Sót! Nemcsak ezért tettem, hanem azért is, mert március 15-e a „szabad sajtó" napja volt annak idején, s kíváncsi vagyok, hogy a „szabad sajtó" ma leközli-e ezt a „nem iuha" véleményemet. ig az elhangzott, csonka szöveg. És ami kimaradt:- Hogyha jól értettem, az ön jegyzetét, vagy az ön véleményét, az abszolút módon ellenkezik az Alkotmánybíróság véleményével. Tehát úgy gondolja, hogy egészen másfajta jogi megoldást kellett volna alkalmazni?- Tulajdonképpen az az én véleményem, amit már elmondtam, s ez nem ellenkezik. Sót! Örvendek, hogy - végre! - Göncz úr és 12 nagyszerű bíró, nagyszerűen felkészült bíró vezetésével most már nem bandukolunk, hanem végre berohanunk Európába. Hisz mindig ezt hallom. És azt hiszem, hogy' sikerül majd megbékítenem baj tár- : saimat is. Azokat a bajtársaimat, | akik közül nem mindenki fogadja : el az én véleményem szerint ezt az alkotmánybírósági döntést.-Az előző interjú bevezetőiében feltettem egy kérdést, mely ága hangzott valahogy, hogy ■■ egy „Úi A!agyarország"-i jegyzetére reflektálva, - nem fogiák elfelejteni azoknak a kévviselőknek a nmét, akik a törvény ellen szavaztak. Most mi várható?- Mondja! Ha elfelejtjük, vagy ha nem felejtjük el, az mit oszt vagy szoroz?... Kérdezem,- En azért kérdeztem ezt, mert egy új helyzet állt elő. Ebben a helyzetben kérdés, hogy a POFOSZ milyen lépéseket tesz, vagy milyen lépéseket tervez?- Semmilyen lépéseket nem tervez a POFOSZ. A POFOSZ egy érdekvédelmi szervezet, s mint ahogy az előbb közöltem: felhívom szíves figyelmüket arra, hogy vannak „háborús bűnnel" elítéltek is még ebben az országban, akiknek az ügye úgy látszik, nem tud elévülni Vannak olyan 56-osok is, akiknek az ügye szintén nem tud elévülni. Pedig ugyanakkor követték el, mint a most felmentettek, éspedig nem gyilkossággal. Mert akit gyilkossággal vádoltak és rá is bizonyították - netán -, hogy szemtől szemben egy'mással, akar szovjet katonával, akár ÁVH-s katonával harcolt, lőni mert akkor a forradalomban, azt bizony felakasztották. Éppen emiatt kellett elmondanom ezt a néhány - mondjuk úgy - keresett szót.- Jó! Köszönöm szépen.
