Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-12 / 8220. szám
Magyar Hírlap, 1992.márc.9. szenvedettek kiszolgáltatottá válnak a hatóságokkal, a megvesztegethető hivatalnokokkal, a náluk jobbmódúakkal, a káoszban eligazodni tudó hatalmasokkal szemben. Ilyen közállapotokkal szép számmal találkozhatunk egyes dél-amerikai, vagy afrikai országban. A jog uralmának fontosságát felismerő, országok szerte a világon ezért tesznek meg mindent, hogy a bíróságok és a bírák függetlenségét minden lehetséges eszközzel biztosítsák. Ezért teremtenek alkotmányos garanciákat annak megelőzésére, hogy a végrehajtó hatalom, a mindenkori kormányzat be tudjon avatkozni a bíróságok belső ügyeibe. így intézményesen is határozott válaszfalat vonnak a hatalmi ágak közé, hiszen tudják, hogy a jogbiztonság egyik legfontosabb alapköve, hogy a társadalom elfogadja a bírói döntéseket. Ha az állammal vagy intézményeivel perbe keveredő polgár nem lehet bizonyos abban, hogy a döntéshozókat ítéletük megalkotásakor egyedül a törvényi előírások vezetik, ha a jogorvoslást keresők nem lehetnek meggyőződve arról, hogy az igazságszolgáltatás a napi politikai hangulatoktól és indulatoktól függetlenül zajlik, ak- i kor nem lehet jogbiztonságról be- j szélni, pusztán ez elviselhetetlenné í tudja tenni az életet. Azt pedig aligha kell Kelet-Európábán magyaráz- j ni, hogy az igazságszolgáltatás önállóságának, függetlenségének megszüntetése milyen pusztító fegyvert adhat a hatalom kezébe. A bíróság függetlenségének jogi - biztosítékai két ponton ragadhatók meg, a személyi függetlenség és az anyagi függetlenség területén. Nem beszélhetünk független bíróságról, ha a bírák egzisztenciája a kormánytól függ. Ezért alkotott több európai ország olyan rendszert (amelynek bevezetése különösen az utóbbi hetek botrányainak tükrében Magyarországon is helyes lenne), j ahol a kormánynak gyakorlatilag semmilyen beleszólása nincsen az úgynevezett „személyzeti döntésekbe”. Ezzel elérhető az, hogy az ítélkező tevékenység mentes legyen a külső befolyásoktól. Ennek a megoldásnak az alkalmazásával a bíró kinevezését, előléptetését, egész karrierjét részint automatizmusoktól, részint testületektől, és nem más személyek önkényes döntéseitől teszik függővé. Az erős független bírói hatalom másik biztosítéka a bíróságok színvonalas anyagi, technikai ellátása, i Ezen a területen bár történtek ki- s sebb lépések az elmúlt esztendőkben, mégis súlyos hiányosságokat tapasztalhatunk. A magyar bíróságok katasztrofális helyzetben vannak. A megnövekedett feladatokkal egyáltalán nem növekedett együtt anyagi ellátásuk. Lepusztult épületekben, siralmas technikai felszereltséggel, megfelelő kiszol-; gáló személyzet nélkül végzik a bírák ítélkező tevékenységüket. A világon szinte mindenhol arról panaszkodnak az igazságszolgáltatásban dolgozók, hogy a bíróságok túlterheltek, rosszul felszereltek, túlbürokratizáltak és mindenekfelett lassúak. A hazai helyzetre ez fokozottan érvényes. Az összehasonlítás kétségbeejtő képet mutat. Míg egy angol bíróságon egy bírót négy-öt fő (titkár, adminisztratív segítő) segít közvetlenül a munkájában, nálunk gyakran négyöt bírót szolgál ki egy gépírónő. A helyi bíróságokon gyakori, hogy a bíró azonkívül, hogy ítélkezik, egy j személyben látja el a jegyzőkönyv- | vezető, a hivatalsegéd és a terem- j szolga feladatait. Büntetőügyekben a bírák elsőfokú eljárásban rendszerint a vádlottat négyszemközt hallgatják ki, mert ezekben az ügyekben a törvény szerint egyesbíróként kell eljárni, az ügyész jelenléte nem kötelező, ezért nincs is jelen, jegyzőkönyvvezető nincs, hanem hangfelvétel készül, teremőrre pedig a bíróságnak nem futja. Az ügyfeleknek sokszor hónapokig kell várniuk a tárgyalás kitűzésére, mivel nincs elég bíró, újabb hónapokig az ítélet meghozatalára és hosszú hetekig, amíg kézhez kapják az ítéletet, mert nincs, aki legépelje a kihirdetett határozató- \ kát. Ilyen körülmények között hiába írnak elő a jogszabályok rövid ha- j táridőket, hiába biztosítanak nagy- i vonalú szabályokat, a bírói út meg- ] nyitásával a gyakorlatban a bíróságokat ezek a szabályok nagyon sokszor a lehetetlenre kötelezik. A kormány arra hivatkozik, hogy az igazságszolgáltatás területén azért követel jogokat a maga j számára, mert felelősség terheli an- j nak működéséért. Ezzel egyetértek, ■ de ez a felelősség elsősorban arra \ kellene hogy ösztönözze, hogy hat- ! hatós lépéseket tegyen az egyre inkább ellehetetlenülő igazságszolgáltatás megmentéséért. Ezzel ' szemben a miniszternek a kinevezésekben játszott szerepe csak a bíróságok további gyengítését, elbi- j zonytalanítását eredményezi, hi- * szén minden esetben, ahol az összbírói értekezlet döntésével szemben = nevezi ki az új elnököt szembekerül' a bírákkal. Döntése azt jelenti, ] hogy a bírák ugyan alkalmasak arra, hogy élet-halál ügyében döntsenek, de arra már nem, hogy megmondják — közvetlen személyes ismeretük alapján —, kit tartanak alkalmasnak az elnöki pozíció betöltésére. Döntésével a miniszter azokat alázza meg, akik már eddig is szinte erőn felül igyekeznek működésben tartani az igazságszolgáltatás gépezetét. Nem irigylem a többség döntésével szemben kinevezett új elnököket, hiszen osztoznak a miniszterrel abban a felelősségben, hogy talán ezekben a napokban foszlik szerte a remény, hogy lesz egyszer független igazságszolgáltatás Magyarországon.
