Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-12 / 8220. szám

I Lesz-e valaha független magyar bíróság?

Magyar Hírlap, 1992.márc.9.

„Ha egy országban a polgárok nem tódnak hozzájutni a megfelelő, törvényes jogorvoslathoz, akkor ott burjánozni kezd a korrupció, akadálytalanná válik a hatósági önkény, általános lesz az önbíráskodás, terjed az erőszak.

A sérelmet szenvedettek kiszolgáltatottá válnak a hatóságokkal, a megvesztegethető hivatalnokokkal, a náluk jobb módúakkal, a káoszban eligazodni tudó hatalmasokkal szemben. Ilyen közállapotokkal szép számmal találkozhatunk egyes dél-amerikai vagy afrikai országokban.”

parlamenti képviselője

Ma adja át Balsai István igazság- J ügy-miniszter ünnepélyes keretek között a kinevezési okmányokat tizennyolc megyei és a Fővárosi Bí- i róság új elnökeinek. Az ünnepség j fényét némileg csökkenti, hogy két ,

| megyében új pályázatot írt ki a mi- | I niszter, noha volt olyan bíró, akit | társai nagy többséggel alkalmasnak ! tartottak az elnöki tiszt betöltésére . és javasolták is kinevezését, valamint az, hogy a megjelenő új elnökök közül többet (egyes információk szerint kilencet) bírótársai vagy egyáltalán nem, vagy csak kevésbé tartanak alkalmasnak új hivatalának ellátására, mint más pályázókat.

Az elnökök kinevezése körül kirobbant vitának legkevesebb két fontos vonulata is van. Az első kérdés, hogy jogszabályt sértett-e az igazságügy-miniszter, amikor a pályázatok elbírálása során olyan személyeket nevezett ki, akiket kollégáik nem vagy nem eléggé támogattak. Ennek eldöntése viszonylag egyszerű, hiszen a törvény rendelkezéseivel egybe kell vetni az egyes kinevezéseket, és ahol bebizonyosodik, hogy a miniszter olyan személyt nevezett ki, akit a törvény értelmében nem javasolt a megyei összbírói értekezlet kinevezésre (és az eddig nyilvánosságra került információk alapján úgy tűnik, Pest megyében ez történt), ott a törvénysértést meg kell állapítani. Az Országgyűlés alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottsága által elrendelt vizsgálat felcsillantja a reményt a körülmények tisztázására.

A viták során felbukkanó másik kérdés azonban sokkal bonyolultabb, és bár elválaszthatatlanul kapcsolódik az előzőekhez, megválaszolása a köztársaság alkotmányos berendezkedésének alapkérdéseit érinti. Ez a bíróságok pártatlanságának és függetlenségének alkotmányos értelmezése, annak eldöntése, hogy van-e, vagy lesz-e független bíróság Magyarországon.

A Magyar Köztársaság alkotmánya két pontban is rögzíti a bíróságok függetlenségének elvét. Egyrészt kimondja, hogy ,jl bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve”, másrészt az egyén, az alapvető jogaként fogalmazza meg, hogy „az ellene emelt vádat vagy valamely perben a jogait és kötelességeit független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el”. Ez a megfogalmazás gyakorlatilag szó ' szerinti megfelelője a Polgári és l Politikai Jogok Nemzetközi Egyez- . ségokmánya és a Római Egyez- - mény vonatkozó rendelkezésének.

Az alkotmány tehát a nemzetkö- i zi normákkal összhangban megte- j remti a hatalmi ágak elválasztásának jogi feltételeit, és ezzel a jogi norma szintjén hitet tesz a kormányzati és a törvényhozó hatalomtól független, azokkal szemben ellensúlyt jelentő bírói (vagy más néven igazságszolgáltatási) hatalom mellett.

Nem véletlen, hogy az elmúlt néhány év jogi reformjainak egyik legmarkánsabb vonala a bíróságok ;

jogkörének kiterjesztése, a bíróság döntési kompetenciájának bővítése volt. Ebben a törekvésben egységesek voltak a parlamentben most helyet foglaló pártok. Közös erőfeszítésük eredményeként a társadalmi szervezetek, majd később a pártok bejegyzése és az egyházak nyilvántartása bírósági jogkörbe került. Bíróság mondja ki a végső döntést az országgyűlési és a helyi képviselőválasztásokon felmerülő vitás kérdésekben. 1989 óta bíróság dönt az előzetes letartóztatásról. 1991-ben döntött arról az Országgyűlés, hogy a közigazgatási döntések szinte kivétel nélkül megtámadhatók bíróság előtt. Bírói jogkörbe került a cégnyilvántartás és a csődeljárás, hogy csak néhányat említsek azok-, ból a döntésekből, amelyek az elmúlt három év során növelték a bíróságok feladatkörét.

Minderre azért került sor, mert a politika alakítói felismerték, hogy radikálisan csökkenteni kell a mindenható kormányzat jogait. Az államot be kell kényszeríteni a bíróságokra. ahol egyenrangú ügyfélként vitázik polgáraival, és a vita alapján egy pártatlan és független szerv, a bíróság hozza meg a mindenkire egyaránt kötelező végső döntést.

Az erős bírói hatalom mellett elkötelezett politikai erők egy olyan társadalom képét vázolják fel, ahol az állam polgárai nem a hatóságoknak kiszolgáltatott, alattvalói pozícióba szorított „ügyfelek”, hanem öntudatos polgárok, akik a jog uralma alatt élnek, és jogaik sérelme esetén peres félként érvényesítik érdekeiket mindenkivel — ha kell, a hatóságokkal vagy az állammal szemben is.

A bíróságok függetlenségének ügye, nem a jogászok vagy a politikusok belügye, hanem olyan terület, amely mindannyiunkat érint, hiszen bárkivel, bármikor előfordulhat, hogy jogaiban sérelmet szenved és kénytelen kémi a bíróságot, hogy ügyében szolgáltasson igazságot. Elemi törvények alapján (tehát kiszámítható módon), gyorsan és igazságosan döntsenek. Gondoljuk csak végig, milyen súlyos kérdésekről van szó akár munkaügyi, akár polgári jogi, akár büntető ügyekben. A bíróságok döntésétől emberek sorsa függ. A rossz, megkésett igazságtalan döntésnek beláthatatlan következményei vannak.

Ha egy országban a polgárok nem tudnak hozzájutni a megfelelő, törvényes jogorvoslathoz, akkor ott burjánozni kezd a korrupció, akadálytalanná válik a hatósági önkény, általános lesz az önbíráskodás, terjed az erőszak. A sérelmet