Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-12 / 8220. szám

Magyar Hírlap, 1992.márc.9

„Egyedül az utolsó ítélet szolgáltathat az emberiségnek maradéktalanul igazságot”

Az Alkotmánybíróság döntéséről, amely hatályon kívül helyezte a Zétényi—Takács-féle törvényt, két tekintélyes jogtudós véleményét kérdeztük. Beszélgetőpartnerünk: Lamm Vanda, a nemzetközi jog tudósa, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója, valamint , Bragyova András, ugyanezen intézet főmunkatársa.

— Professzor asszony, ön már tavaly, a politikai vétkek elévüléséről rendezett prágai nemzetközi konferencián fenntartásainak adott hangot a törvény legitimitásával kapcsolatban. Milyennek tartja azt az érvrendszert, amely most alkotmányellenesnek mondta ki az elévülési törvényt?

LAMM VANDA: Az Alkotmánybíróság szakmailag alaposan kidolgozott dokumentumot tett le az asztalra. Az egyhangú döntés pedig támadhatatlanná teszi. S tekintettel arra, hogy meglehetősen súlyos pszichikai nyomás nehezedett az Alkotmánybíróságra, tisztelet illeti az alkotmánybírákat, mert csak az alkotmányt tartották szem előtt, és semmi mást. Precedenst teremtett a tudós testület arra, hogy komolyan kell venni az elvet, ahogyan azt maga az Alkotmánybíróság is hangsúlyozta: jogállamot nem lehet a jogállamiság ellenében megvalósítani.

BRAGYOVA ANDRÁS: A Magyar Tudomány című folyóiratban az igazságtétel legalitásáról írt cikkem mottójául egy Karinthy-idézetet választottam: „A jog nem szentség, több annál: szabály.” Ez a nem csupán szellemes, hanem igen mély bon mot most ragyogóan „bejött”. Megjegyzem: ha az alkotmánybíráknak megoszlott volna a véleménye, és csak egyszerű többséggel semmisítik meg ezt a törvényt, abban az esetben sem vonhatta volna kétségbe senki a döntést.

—A törvény beterjesztői és keresztülhajszolói mosj az erkölcsöt szegezik szembe a joggal. Ősi vita ez. Hogyan látják ezt az ellentmondást?

BRAGYOVA ANDRÁS: Bizonyára sok-sok politikai igazságtalanságot elszenvedett embernek sérti az igazságérzetét a döntésnek az a következménye, hogy tömérdek bűnös fellélegezhet, mert vétkük, lám csak, büntetlen marad. Mégis irreális elvárás, hogy mindenkinek a jogos igazságigényét kielégíthetné akár a legtökéletesebb földi jogszolgáltatás. Egyedül az utolsó ítélet szolgáltathat az emberiségnek maradéktalanul igazságot. Ám mekkora garanciája ez az emberi szabadságnak: bármely és bármilyen méretű csoportnak a szubjektív igazságérzete sem diktálhatja immár, hogy bárki megsérthesse a jog objektív tartalmát. Megjegyzem: az elévülési törvény szorgalmazói nem erkölcsi jellegű, hanem politikai igazságtételt óhajtottak és

Bragyova András * fotó: isz* ferenc

óhajtanak: legfeljebb úgy tesznek, mintha politikai céljaikat elsősorban erkölcsi indíték motiválni

— Hogyan látják a döntés nemzetközi jelentőségét? Vajon az lenne a legfontosabb tanulsága, hogy precedenst teremt a visszamenőleges igazságszolgáltatás lehetetlenségére?

LAMM VANDA: Az egyes közép- és kelet-európai országok jogalkotása nagyon különbözik azért is, mert az elmúlt évtizedekben történelmük nagyon különbözött. Tehát azok a tanulságok, amelyek e döntésből származnak, csak korlátozottan érvényesíthetők más országban.

— Az Alkotmánybíróság döntése után is maradt épp elég lehetőség az el nem évült bűnök elkövetői politikai, erkölcsi felelősségének megállapítására. Hogyan érvényesülhetnek?

' BRAGYOVA ANDRÁS: Természetesen meggondolásra kényszerítheti a vádhatóságokat ilyen esetekben is az időtényező. Hiszen bizonyítékokat felmutatni bármilyen alapos nyomozás után sem egyszerű tíz, tizenöt, húsz esztendő múltán. Az alkotmánybírósági döntés jogállamiságunk elvét erősíti.

LAMM VANDA: Tegyük hozzá: az ártatlanság vélelmének következetes érvényesítése megkívánja, hogy amíg bárki ellen a beterjesztett vád be nem igazolódik, nem bűnös. Más kérdés, hogy hosszabb eltelt idő múltán bűnösséget bizonyítani eleve bajos.

— De hát talán mégsem zárult le az igazságtétel körül kavart vita. Kormánypárti politikusok azt hajtogatják: megkeresik azokat a jogi formulákat, amelyek révén az alkotmányosság elvét figyelembe véve érvényt szereznek az általuk képviselt igazságnak, s bíróság elé állítják a bűnösöket. Van-e rá esély?

LAMM VANDA: A Zétényi-féle törvényben megfogalmazott módon nincs esély. Egyszer s mindenkorra lezárult az út az „igazságszolgáltatás” olyasfajta vagy analóg módja előtt, amit a most elvetett Zétényi-féle törvény rögzített.

— Ám hallottuk csütörtökön este a tévé „Össztűz” műsorában, Zétényiéknek vannak még ötleteik..

BRAGYOVA ANDRÁS: Ez Zétényi Zsoltnak nagyon általános kijelentése volt Mielőtt megalkotta volna Zétényi és Takács ezt a törvényjavaslatot, csakugyan lehettek más elképzeléseik. De hát azért döntöttek ezen igazságtételi javaslat mellett, mert úgy vélték, hogy ez a jogilag legreálisabban megvalósítható alternatíva. Őszintén szólva mesterségbelileg ügyesen megalkotott indítvány volt, és nem véletlen, hogy a parlamentben a törvényt ellenző jogászok nem is találtak az alkotmányban olyan paragrafust, amelynek alapján a törvény eleve alkotmányellenesnek lett volna minősíthető. Az Alkotmánybíróság a törvény egész koncepciójáról mutatta ki, hogy ellentétben áll a köztársaság alkotmányával. Bizonyosan azért terjesztették be ezt a változatot, mert ez volt a legvédhetőbb. S a többi alternatíva kevésbé.

—Mi jöhet még?

LAMM VANDA: Ad absurdum egy olyan változat, amely népirtásnak minősítené az 1956-ban és utána elkövetett bűncselekményeket. Ezek az 1948-ban elfogadott, máig is érvényes konvenció szerint nem évülnek el.

— És ezek a nagy leszámolások vajon nem minősíthetők valóban népirtásnak?

LAMM VANDA: E leszámolások minden emberi mértékkel mérve súlyos bűnök voltak a maguk idején, de semmiképp sem minősíthetők a holocaust megbüntetése vé'gett kötött 1948-as egyezmény hatálya alá tartozónak. Nincs esélye.

• N. Sándor László